Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 29. szám - A béke bíróságok mint egyes biróságok 10. [r.]

116 rencse játékosok tettei is; — végre a jury elébe tartozó nagyobb büntetések kivételével az adóhainisitások s károsítások, mi a lapbélyegekre s biztosítékokra is vonatkozik ; valamint a sajtóvétségek is. 3. A közerkölcsi rendőrség kezelése — fegyelmi hatóssággal a részegek, káromkodók, tilos játékosok, üunepsértők stb. ellen, mily esetek már az előbbi pontban érintettek. 4. Az ipar rendőrség köréből: az iparüzlettel s iparczikkekkel való visszaélések és csalások; bérkocsirend elleni cselekvények; vendéglő — kocsma — és serház engedély visszavételek. 5. Közlekedési rendőrség tekintetéből, az idevonatkozó visszaélések, nevezetesen a kisebb vasúti kihágások p. o. a korlátok iránti szabályok áthágása, mozdonyvezetők, vasúti őrök stb. szabályellenességei, a szerencsétlenségek fel nem jelentése stb. Továbbá a hajókázási, csatornázás körüli, kikötői kihágások s visszaélések. 6. A közigazgatás köréből bizonyos községi ügyek kezelésében részt vesznek ; igy adóvégrehajtást rendelhetnek, közreműködnek a katona kiállításnál, katonák felesketésénél, beszállásolásnál, fuvarozásnál; hasonlóan a községi hid s úti ügy kezelésénél, valamint a szegényi ügyben, mire nézve a szegényügyi tanács tagjai, s mint ilyenek segélyt rendelhetnek stb. Hogy az eló'sororolt ügyek, melyek az angol békebiróság kiváló hatáskörét képezik, semmi érintkezésben sincsenek a polgárjogi jurisdictióval, hogy azok tisztán rendőri s bűnvádi teendőket képeznek, eziránt semmi kétség sem foroghat fen. Vannak azonban még illetőségük alá tartozó bizonyos ügyek, nevezetesen a munkarendörség teendői, melyek a polgárjogi törvénykezés körébe tartózokuak mutatkoznak. Ezekről azonban érdekesnek tartjuk bővebben értekezni, miért azt a jövő czikkünk számára hagyjuk fel. Örökösödési jogeset. (Schárfenéder — Venczel ügy ) Közli Csemegi Károly ügyvéd ur. (Folytatás.) Felperes második ellenvetése ez: Felperesnő a legfelső királyi leirat ellen fordul, s kétség alá vonja 0 Felségének illetékességét; azután maga a leirat szövege értelmének ellenében állítja fel saját értelmezését. Mi az elsőt illeti, erre nézve megfelel a történet és a törvény; e tekintetben az adatok gazdagsága hozza zavarba alperest. Valóban nehéz volna elhatározni, miként ez irányban a történet gazdagabb-e a czáfolat tényeivel, vagy a törvény a visszautasítás szabályaival. Egyébiránt itt is ugy van a dolog, mint egy nagy jogász a római törvényekről mondja: a történet értelmezi a törvényt, mint a törvény a történetet. (Dupin ainé: Proíession d' avocat I. köt.) Az árvák legfelső gyámja és védnöke Ö Felsége a Király; ez a monarchiái elv természetszerű kifolyása, mi a hazai közjognak számtalan helyein positive kifejezve van. A fejedelmek ezen fenséges jogukat majd közvetlenül, majd közvetve, de szüntelenül gyakorolták. Ezt nyíltan kifejezi a H. K. I. r. 115 és 125. cz. Ezt mutatják hazai törvényhatóságaink archívumainak tömérdek iratai, sőt ezt mutatja maga a fenforgó per számtalan melléklete. E kérdés eldöntöttnek tekinthető. Mi a legfelső rendelet szövegét illeti, ennek értelme iránt nagyon nyugodt vagyok. A bíróság a szavak értelme, s nem a felperesi mesterkélt értelemcsavarás szerint fogja meghatározni az okmány tartalmát. Mit tartalmaz az okmány? ez magából a szövegből, s ennek összehasonlításából az ezt megelőzött cselekményekkel, minden kétségenkivülivé válik. A szöveg mint minden hatósági határozat, melylyel a magánosok jogkörébe vágó kérdések eldöntetnek, két részre oszlik. Egyik azenunciáló, másik a disponáló. Mindkettő feloszthatlan egységet képez, s mint minden authentikus okmány egész tartalmára, és igy az okirat mind két részére nézve teljes hitelességet nyújt „quoad tenorem plenam fidem facit." E két részt elemezve, az enunciatioból kitűnik, miszerint néhai Wenczelné és leánya között az atyai örökség és osztály iránt egyesség jött létre. Ez kétség alá nem vonható; ezt nem lehet elokoskodni. Az egyesség e szerint mint megtörtént dolog ismertetett el és foglaltatott be a legfelső leiratba: ezt tagadni annyi volna, mint vagy a szavakat felolvasztani, s a híggá válandó betűkből más szavakat componálni, vagy pedig azt állítani, miként a hiteles okmány valótlanságot foglal magában. Idáig azonban magát felperesnöt sem fogja vinni életértelmezési fellengzése. A decompositiot és recompositiot pedig végkép lehetlenné teszi a mindenki által olvasható eredeti szöveg. A dispositio az enunciátioból folyik, s azt disponálja, mi az elismert tény folytán, mint annak következménye törvényileg folyományul, tudniillik: ,,h o g v minden intézkedés szüksége megszűnt."Összefoglalva mind a két részt, ez együttesen azt tartalmazza: mert az ügy egyességileg be van fejezve: ezért megszűnt a kérvények czélja. Vagy is nem rendeltetik el a zárlat, nem vétetik el a hagyatéki tömeg, nem alkalmaztatik azl. r. 125. cz. 3. § a, mert az anya és f é rj h ez m e n t leánya között jogérvényes egyesség jővén létre, az ügy kiegyenlítve van. Mi van itt értelmezni való? Itt minden egyszerű, minden világos, itt minden a szavak egyszerű értelme által van adva, és befejezve. Szomorú kénytelensége némelykor a lángésznek, hogy a lehetlenséggeli kínos küzdelemben sikertelenül meriti ki nagy tehetségét. A fenforgó esetben minden a közönséges értelem egyszerű vonalán áll, az ethicai fogalmak mesterkélt aláhelyezésére itt nincsen tér sem alkalom. Sajnos volna, ha a latin Stylus curialis néhány sora ma már zavarba hozná a feleket és a bírót; hiszen a bírósági termeket és tárgyalási szobákat nagyrészt még azok foglalják el, kik a latin nyélben nőttek fel, s kiknek a tudományos kiképezés minden stádiumain át a latin classicusok voltak vezéreik és kísérőik. Ha a participium által módosított irály okozza felperesnél a nehézséget: ám olvasztassék fel a mondat egyszerű gramatikai elemeibe, s az értelem a lehető legvilágosabban alland előtte. „Q.uia negotium succcessionis etdivisionisintuitusubstantiaeWenczelianaeamicis pactis compositum est." Ez ugyanaz, csak hogy mas formában; azt pedig jól tudja felperesnő, hogy a beszéd formáinak átalakítása csak a beszéd elegantiájához tartozik, s hogy a gramaticai szabályok szerinti átalakítások nem változtatják az értelmet. Avagy még is vannak kételyei? Tartsa szem előtt a subjectum és predicatum viszonylatait, és kérdezze.