Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 26. szám

104 Nem függ az ember önkényétől a dolognak azoa nevezetet adni, mely neki tetszik. A dolog természete határozza el ennek nevét, sajátságát és cziniét. Ha valahol szükséges a dolog valódi természetét szem előtt tartani, ugy a törvénykezésben válik ez legnagyobb fontossága, hol az eredmény főleg a tárgy minőségének és valójának meghatározásától függ. A fogalmak megkülönböztetésében áll a gyakorlati jogászat legjelentékenyebb feladata, mondja Dupi n a franczia barreau egyik disze s a jogirodalom egyik legjelesebb férfia. A gondatlan felületesség itt a legnagyobb zavart idézi elő', felforgathatja a jogépület alapjait, vaktában alkalmazhatja a legellenkezőbb esetekre a szabályt, mely más esetre volt megállapítva: a jogviszony és jogrendszer, a különböző ügyek és helyzetek természetéből kifolyó származatok, ekként badar tömkeleggé vegyitetnek s nem volna jog, igazság, biztosság, nem volna törvénykezés, melyet egy ügyes hamisítás, tekervényes czéljaira — sikeresen fel nem használhatna. A felvilágosodott birák bölcsességére van bizva a jognak biztosítása az alkalmazásban. Ezek éles tekintete, mély belátása, és gyakorlott szakavatatottsága van hivatva meghatározni a dolgokat a tárgynak sajátsága és misége szerint. A birák vannak hivatva a jogrendszer korlátai közzé visszaszorítani a tévelygőt, s a különbözőségnek szoros elkülönítése által minden helyzetnek és viszonynak kitűzni az ezt illető helyet. Mielőtt a bíró kimondhatná, hogy a gyakorlatilag felmerült esetben mi a jog? — előbb meg kell határoznia, hogy tulajdon képen: mi a felmerült eset. Csak ezzel és ezután képes megmondani, hogy mely törvény alatt van foglalva a kérdés, s csak igy alkalmazhatja biztossággal a törvényes szabályt. Felperesnő „örökösödési keresetnek" czimezte az ellenem indított perét. Én kifogom mutatni miként ezen elnevezés ... a dolog mostani állapotában . . . helytelen; s hogy a kereset saját természeténél és a birói cognitio tárgyát képező elemeknél fogva nem örökösödési kereset. Igaz, hogy felperesnő örökséget követel tó'lem, bár én semmi vérségi összeköttetésben nem állok vele, és örökségi czimen egy krajczárnyi értéket nem birok. De ez még nem elég, mert én czim és jognélküli detentora lehetek az ő tulajdonának, s e tekintetben a czim, mely ellenem érvényesülne, nem változtat a dolog lényegén. Ámde felperesnő tudja, hogy az én jogelődöm felperesnővel kötött egyesség folytán lett tulajdonosa a részemre bevallott vagyonnak; felperesnő tudta, hogy ezen egyesség nagykoruságbeli, hogy ez hatóságilag elfogadva, 0 Felsége által elismerve lett, és mindezek daczára felperesnő még is egyszerű „örökösödési keresettel" támadott meg. Az engedékenység eddig nem mehet, itt már f_>ntos következmények kényszerítenek a per valódi természetének tüzetes kijelölésére. Mig a dolog ugy állott mint az anyaperben előtüntetve volt, addig nem volt semmi útjában az örökösödési keresetté minősítésnek. Az 5/- alatti egyesség semmis volt, ez tehát nem szakította meg felperesnőnek a végrendeletből származó joga és az általam állítólag letartóztatott vagyon közötti egyenes lánczolatot. Felperesnő egy jogi vonalt húzott a végrendelet és a vagyon között, s miután az, mi e két mozzanat közé emelkedett — az egyesség — semmis volt: természetes miszerint a végrendelet maradt az elhatározó jogalap, s a vagyon, mely e végrendelet folytan illette felperesnőt, örökrészt képezvén, ez örökösödési keresettel követelhető vala. De nem ugy áll a dolog jelenleg. A végrendelet és a kereset közé egy érvényes és hatályos tény emelkedik, egy tény, mely uj jogot alkotott, joggá változott, s hatóságilag is ennek elismertetett. E ténynek saját neve, természete és hatálya van. E természet és hatály megszakítja az atyai végrendelet és felperesnő keresete közötti egyenes lánczolatot, Mig e tény, ezen érvényes, elismert, megerősített tény áll: addig felperesnő nem juthat azon jogi következményhez, melyhez a végrendeletnek sértetlen állapotában s az időközbeni cselekmény semmiségében minden akadály nélkül eljuthatott. Előbb e tényt — e jogalkotó, e megerősített uj tényt kell elterelni, azt kell megtámadni, érvényteleníteni, és csak azután lehet szó örökségről. E ténynek a felperesi keresetre végzetes neve van; ezt törvényeink „transactión ak" hívják ; a városi tanács transactiónak nevezte „eandem suam trausactionem ultro corroboraverit;'- Ő Felsége „p a c t um n a k" nevezé, mi az előbbinek synonimája. T r a n s a c ti ó van tehát az előtérben, és képezi a pernek perem tori us elhatározó részét, scsak ennek romjain lehet eljutni a második vonalban: az örökösödési kérdéshez. E tény saját természete ugy az általa képzett s az előtérbe helyezett jogelem szerint módosítja a per természetét, melynél fogva a íenforgó ügy nem „örökösödési kereset" többé, hanem „Processusad invalidationem transactionis ex p r a e j u d i c i o." (Folyt, köv.) Büntető jogi eset. Szerelem féltésböli gyilkosság vagy vétkes gondatlanságból" emberölés. (Folytatás.) A tanúkihallgatás további folyamában előjött Kalwoda János 40 éves csehországi, vasúti őr. Ez azt vallja, miszerint az nap szolgálatban volt, mikor N. Anna őt felkérte, miszerint kisérné öt az orvoshoz és onnét a kórházba, mert ő és V a szobában egy pisztolylyal foglalkozott, mely egyszerre elsülvén, a lövés öt találta. Hitelesítéskor hozzá tette miszerint N. Anna előtte arról, hogy V. őtet haragból-e vágy szándékosan lötte-e meg, nem nyilatkozott. Kuni Rozália özvegy 1 gyermek anyja hitelesitlen vallomásában előadja, hogy a lövésre az udvarra vezető ajtón hirtelen bemenni akarván azt zárva találta, ekkor az állomásfőnökhöz futott segélyért, de maga többé vissza nem ment. Vádlott V. János csehórszági prágai születésű 45 éves r.c. nős 4 gyermek atyja, vasúti pénzbeszedő, 8 oskolát végzett, a társaság bizonyítványa szerint eddig is jó viseletű, és szorgalmas tiszt, ki az orvosi bizonyítvány szerint két karján és nyakán megmetszve, öntudat nélkül, s életveszélyes állapotban vitetett a kórházba s öntudatát csak pár nap múlva nyerte vissza, kiről azonban azon körülmény, valljon a tett elkövetésekor is öntudatlan állapotban volt-e, vagy azon állapot csupán a rendkívüli vérzés kifolyásának tekintendő-e, kipuhatolható nem volt. Tagadja, hogy ő N. Annát megakarta volna löni.Ő — igy adta elő — a kezelése alatti pénzben oly hiányt fedezett fel, melyet kipótolni nem birt, e szégyent túl nem akarta élni, s azért magát inkább agyonlőni akarta, mert hal-