Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 26. szám

105 lotta, hogy az állomásfőnök. 186G. évi decz. 31. pénztár vizsgálatot tartand. E végből 1866 évi jan. 1. 1 és 2 óra küzótt a gyermekeket a szobából kiküldötte, sa töltött pisztolyt elővette, ekkor unokahuga N. Anna, kivel ő több évtől fogva neje tudtával szorosabb szerelmi viszonyban élt, s vele egy gyermeket is nemzett, ki az időben hazájába vissza menni szándékozott — lépett be, és vele pörölni akart a miatt, hogy ő magának semmit sem takaríthat meg. A vádlott elmenetelét nem ellenzé, sőt jegyet is váltott részére, de unokahuga azért nem utazott el mindjárt, mert pár forintott akart neki vádlott adni az útra, s e miatt a fizetési napot kellett bevárni. Ezen közbejövetel sem akadályozta őt szándéka kivitelében, — a pisztolyt felemelé, hogy azt egyenesen halántékára helyezze, gyenge lévén azonban már karja, a pisztoly a kar emelése közben elsült, s véletlenül a pár lépésre ülő unokahugát N. Annát találta, mire ez az ajtón kiszaladt , ő pedig szándékának végrehajtása végett, miután a másik cső vakon volt töltve , — beretváit vette elő, azokkal hasát és nyakát megmetszette, kevéssel azután a nagy vérvesztés folytán összerogy ott. Megjegyzi továbbá, hogy N. Anna többször elköltözött tőle, de azért folytonos levelezésben állottak, s mindig visszajött. Ezen viszony folytán ő N. Annáról akkép gondoskodott, hogy magát az Ankernél 1000 írtra biztositotta. Végre vallja, hogy a pisztolyt csupán a tolvajok elijesztésére tartotta még a mult nyár óta töltve seréttel. H i t e 1 e si t és-kor hozzá teszi, hogy N. Annával 1859 év óta folytonos szerelmi viszonyban volt, vele egy gyermeket nemzett, s inkább szerette mint nejét; azt véli hogy N. valakivel szőtt szerelmi viszony miatt akart haza menni, — egy idő óta csinosabbau is öltözködött. Ismétli hogy ő e nő eltávozását nem ellenezte. Kihalgattatott még dr. Gukovics Tamás orvos, s ez odanyilatkozott, hogy N. Anna, kinek sebe előtte csak bőr sebnek látszott, annyit mondott neki, hogy ő Csehországba akart utazni, s hogy ezt rokona, kivel ő szerelmi viszonyban volt, ellenezte, a lövés mi módon történte iránt azonban nem nyilatkozott. Ugyanezen orvos felületes látleletében N. Anna fején észlelt sebzést bőrsebnek lenni állittotta. Feníbrog még a vasúti társulat átirata, mely szerint vádlott V. jó hivatalnok volt, s az utóbbi esemény folytán elrendeltetett pénztárvizsga alkalmával is a pénztárból és 53 frt. 17 kr. hiány fedeztethetett fel, mely hiány iránt azonban vádlottól felvilágosítás befogatása miatt nem vétethetett; előbbi évekről hiánya soha sem volt; és az Anker bizt. társulat bizonyítványa, mely szerint vádlott halála esetére csak ugyan 1000 frt felett rendelkezhetett. A vizsgalatnak eképen tett tcljesitése után sz. kir. Pest város törvényszéke vádlottat gyi 1 kosság miatt vád alá hely ez te, minek folytán a tiszti ügyészség őt vádlevelében ezen bűntényért a hivatkozott hazai törvények értelmében halálra ítéltetni indítványozta. És ezen indítványát következőleg indokolta: Hogy vádlott maga is elismerte, hogy a pisztoly, mely a halált okozta, az ő kezében volt, s az ő hozzá tevése által sült el, s csak azt tagadja, hogy ő N. Annát szándékosan lőtte meg , azt adván elő , hogy fedezhetlen pénztárhiány miatt magát akarta meggyilkolni, s N. Annávali rövid szóváltás után karját lövésre emelte fel, de az gyengeségében reszketett, s a pisztoly előbb sült el, mintsem azt halántékára irányozhatta volna. Hogy vádlott V.csakugyan N.Annára czélzott, a t. ügyész következőkkel véli bebizonyíthatni. Mert ls A pénztári hiány nem nagy, csak 53. frt; — az sem igaz, hogy a pénztár megvizsgálása czéloztatott, mert az csak a calastrofa után eszközöltetett. 2. Nem igaz, hogy gyermekét küldte ki; mert akkor inkább az őt akadályozható N. Annát kellett volna kiküldenie. 3. Nem hihető, hogy oly gyenge volt mikép a pisztolyt ne irányozhatta volna a hová akarta. 4. Vallomása szerint a megölttel szoros szerelmi viszonyban levén , az szerelem féltésre szolgáltatott okot. 5. Beismerte vádlott, hogy a lövés előtt köztük öszszekoczczanás volt. 6. Neje vallja, hogy szeretője eltávozásától rettegett, minek megtörténtével magát megölni határozottan nyilatkozott. 7. Mert N. Anna a kapitányi hivatal előtt oda nyilatkozott, hogy vádlott V. szándékosan lőtt reá: mert 8. V. a tanuk megjelenhetósének akadályozása végett az ajtót belülről bezárta. 9. Mert borzasztó tettének kivitele után önmagát akarta kivégezni. (Vége köv.) Jogeset. A régi magyar jog alapján keletkezett osztályos s csere szerződésekben a magszakadás esetére, az öröködési jogot fentartó kikötések csak az ősiségi jogrendszer fenáltáig voltak érvényeseknek tekinthetők. Zay János G-reskovics Balázs mint hagyatéki gondnok és Vincze Imre mint végrendeleti örökös ellen néh. Zay Erzsébet végrendeletének érvénytelenítése s a hagyatéki vagyonnak kiadatása iránt még 1859 évben a pétervásári cs. k. szolgabírói htal elótt indított keresetében előadja, miszerint ő az A. a. csere szerződés értelmében 1843 jul. 8-án nagybátyjával néhai Zay Jánossal olyan szerződésre lépett, hogy ő a szt. Erzsébeti 1% palatinalis házhelyből álló nemesi birtokát csereképen általadta nevezett nagybátyjának pusztasülyi részbirtokáért, oly világos kikötés mellet, hogy magszakadás esetén ezen birtokra nézve kölcsöuös örökösödés fog közöttük beállani. Nevezett bátyja 1845-ben elhunyván egyetlen Erzsébet leánygyermeket hagyott hátra. Miután a szt. erzsébeti birtok kizárólag fiágot illet, az az A. a. szerződés nélkül is felperesre lett volna háromlandó, tehát ő rögtön tiltakozott a birtoknak a leány nevére leendő felvétele ellen. Ezen leány 1854ben Vincze Imréhez férjhez menvén, felp. ezen birtok iránt 1854 april 28-án a megyetörvszék előtt keresetet adott be s pert indított, de attól, mert a nádori adománylevelet fel nem mutatta, elmozditatott. — Minthogy 1856ban nevezett Zay Erzsébet mag nélkül el hunyt, kétségtelen, hogy e birtok felperest illeti, s hogy azt Zay Erzsébet másnak nem hagyományozhatta. Mind a mellet az mégis ezen birtokot férje, Vincze Imrének hagyományozta s az azután bíróilag 10051 frt. el is átvereztetett. Ezen árverezés megsemmisítendő, mert a birtok ugy árvereztetett el mint Zay Erzsébet hagyatéka, holott ekkor már Vincze Imre volt mint tulajdonos a telekkönyvbe bejegyezve, mert felp. az árverésbe bele nem egyezett, pedig a birtokhozi igényét még az ősiségi pátens értelmében is fen-