Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 25. szám

100 óvástételre nézve 24 órát rendel, és hogy az izraelita szombati napon a 110. §. szerint fizetni nem tartozik ugyan, de azt hogy ellene szombaton óvást kivenni nem lehetne, a törvény sehol sem mondja; — hogy végre azóvásnak kiméleti napja nem lévén, az szombaton kiveendő lett volna, és hogy felperes, ki ezt tenni elmulasztotta, váltójogi keresetét ellene elvesztette, és ezért keresetétől elmozdítandó. A bár érdekes perbeszédek terjedelmük folytán nem közöltethetvén, csak az ez ügyben keletkezett birói határozatok és azok indokainak közlésére szorítkozom: Az aradi kir. e. b. váltótörvényszék első rendű alperest makacsságból, másodrendű alperest pedig a perbeszédek nyomán a kereseti tőke és járulékaiban elmarasztalta, az utóbbi alperest pedig a következő: Indokokból: Tekintve hogy az A. a. váltó pénteken lejárt és a fizetési kötelezettség első rendű panaszlott, mint elfogadóra nézve a vtk. I. r. 109. §. szerint e napon déli 12. órakor kezdődött, felperesnek ellenben a fizetés követelésére s illetőleg a fizetés megtagadása miatti óvás felvételére nézve a vtk. I. r 127. §. értelmében 24 órai idő engedtetik, tehát hogy ezen 24 órának második fele szombati naprs. esett; hogy H. szerint mind panaszló mind elfogadó első rendű panaszlott izraelita vallásúak lévén, a vtk. I. r. 110. §. szellemében szombaton sem az a fizetést követelni, sem pedig emez azt teljesiteui nem tartoznék; s hogy e szerint az érintett 24 óra a reá következett vasárnap mint általános szünnap által félbe szakasztatván, a pénteken déli 12 órakor kezdetét vette 24 óra a reá következett köznap azaz hétfőn déli 12 óráig tartott; hogy másodrendű alperes fél azon állítása, mintha a törvény azt, hogy szombaton óvást kivenni nem lehetne, sehol sem rendelné, birói figyelembe nem vétethetett; mert a vtk. I. r. 128 és 129 §§. értelmében az óvás kivétele végett felszólított jegyző azonnal azon helyre, hol a váltót fizetés végett bemutatni kell, elmenni, és az illetőnél a váltót fizetés végett bemutatni, illetőleg őt annak fizetésére felszólítani tartozik; és mert a fenérintett 110. §. szerint izraelitánál szombaton váltót fizetés végett bemutatni nem lehetvén: magától értetődik, hogy a fizetés végetti bemutatás ismétlését tevő óvatolást megtenni s az óvást kivenni az napon nem lehet, s hogy e szerint a törvényben e tekintetben habár nem is különösen a 127. §-ban, de általánoságban a 110. §-ban kellőleg gondoskodva van, különbséget nem szenvedvén ha váljon a fizetési nap szombat avagy péntek legyen, mihelyt a törvényesen engedett 24 órának fele része az elsőre esik; és tekintve, hogy mindezeknél fogva felperes az A. a. váltót B. szerint hétfőn délelőtt törvényes időben minden mulasztási következés nélkül óvatolhatta, és hogy e tekintetben őt késedelem nem terhelvén váltójogi kereseti joga el nem enyészett: másod rendű panaszlott fél is az Ítélet tartalmához képest a fentebb idézett §§. alapján és pedig vtk. II. r. 120. §. értelmében itéletileg elmarasztalandó lett. Ezen Ítélet másodrendű alperes által felebbeztetvén a kir. v á 11 ó f el t ör v é n y s z é k e n is a felhozott indokok alapján helyben hagyatott. Büntető jogi eset. Szerelem féltésböli gyilkosság vagy vétkes gondatlanságbóli emberölés. A Pest terézvárosi kapitányi hivatal 1866 évi jan. hó 2. 10. sz. a. jelenti, miszerint V. János vasúti pénzkezelő a vele szerelmi viszonyban élő és nála lakó unokahugát, N. Annát, egy seréttel töltött pisztolyból kisütött lövéssel fején megsebezvén, öngyilkossági szándékból karját és nyakát megvágta, de eddig még mind ketten életben vannak, s aRókus kórházban helyeztettek el. A jelentő kapitányi kivatal ezen eseménynek Gr. orvos tudor által jött először tudomására, kihez N. Anna mindjárt az esemény után orvosi segélyért folyamodott. Ezen jelentés szerint a kórházban elhelyezett N. Anna mintegy 25 éves csehországi születésű kihallgatatván, határozottan oda nyilatkozott, hogy V. gyilkolási szándékból sütötte el reá a pisztolyt, s hogy a merénylet után tettét meggondolván magát kivégezni akarta. Ezen jelentéshez csatolva van Gr. orvos nyilatkozata, mely szerint N. Anna egy lövés által a feje balcsont táján felületesen sértetett meg. Az 1866. évi jan. 2. felvett orvosi látlelet szerint N. Anna jobb homloka gümője felett egy 1 V3 hosszú, balról jobbra futó felületes bórseb s egy a balhomlok gümője felett létező, s lencse nagyságú cafatos szélű a kutasit egész a csontig behasitni engedő seb észleltetett, s ezen sebzések pisztoly, vagy egyéb lőfegyverből kilőtt serétek által okoztattak. továbbá az első könnyű, a második azonban súlyos sebzésnek véleményeztettek. Egy pár héttel később, az az jan. 24. a Rókus kórház igazgatósága jelenti, miszerint N. Anna a második helyen említett sebzés folytán jan. 29-én meghalt, a bonczjegyzőkönyv tanúsága szerint a halált egyenesen az agyába fúródott serét által okozott agylobb idézte elő,a serét, mely az agykéregben találtatott, csak is lövés által hatolhatott be, s végül megjegyeztetik, hogy az agygyulladás következménye volt ugyan jelen esetben a csontig ható lövés által létrejött üszkösödésnek, mely a csontról az agykérre, s innen az agyra terjedt, okvetlen következéséül azonban a sértésnek nem tulajdonitható. Ezen orvosi vélemény főorvosilag is láttomozva van. A tanúkihallgatás folyamában V. Anna, 42. éves, 4 gyerek anyja, hitelesített vallomásában előadja, miszerint férje V. János a nálok lakó unokahugával N. Annával a legszorosabb szerelmi viszonyban élt, s vele már 2 gyermeket is nemzett, mit tanú, mint neje tűrni kénytelenitetett, mert férje több izben oda nyilatkozott, miszerint ha N. Annának a háztól elkellene menni,ő magát azonnal agyon lövi- Magára az eseményre nézve megjegyzi, miszerint 1866. évi jan. 1. d. u. 1 és 2 óra között lehetett, midőn ő a konyhában, férje V. János, N. Anna, és utóbbi 5 éves leánya s tanunő szintén olyan idős fiacskája az első szobában voltak, midőn egyszerre minden előleges zaj, vagy vita nélkül lövést hallván, be akart menni, de az ajtót bezárva találta, elfutott tehát az állomás főnökhöz, és azt segélyül hívta, ni megjővén, az első ajtó üveg táblát beütve, s a reteszt kinyitva a szóbába benyomult. Ekkor tanunő az első szobában két véres beretvát, s férjét vérében találta, mig N. Anna fején volt megsebesítve. Hogy szándékosan lőtte e meg férje N. Annát azt nem tudja, de férje a kórházban azt beszélte, hogy magát akarta meglőni s csak véletlenül találta N. Annát. Végül megjegyzi, hogy az első szoba ajtótáblait ő törte be, még mielőtt segélyért szaladt volna, de azon nem látott egyebet, minthogy férje az inge ujjait tűrte felfele, s hogy N. Anna tőlük végkép elmenni szándékozott de azért férje vele nem pörölt, sem nem czivakodott. Hitel esi tés kor tanú vallomását, oda módosította, hogy a lövésre az 1-só szobába ment, de akkor már férjé s N. Anna a 2-ik szóbában voltak, s férje véresen tántorgott; mig ő azonban segélyért ment, N, Anna