Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 1. szám

Kilcnczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom; Visszapillantások. — Magán jogeset. —Szerződés betöltési jogeset. — Kúriai Ítéletek — Visszapillantások. Akár a közelmúltba, mely a jelent is előidézte, irányozzuk visszapillantásainkat, akár a jövőbe tekintsünk előre, törvénykezési ügyeinket illetőleg minden felülről a legszomorúbb képek merengnek felénk, melyek megnyugtató támpontot fel nem mutathatnak, melyek közel jövőben gyökeres javulásra biztos kilátást is alig nyújthatnak, A lefolyt G évi korszak alatt minden megtörtént, több mint vak.ha bár mely államban, hogy az igazság szolgáltatás legfőbb alapjaiban megingattassék, hogy maga a törvények, s jog érvényesítése iránti hit s bizalom, mi nélkül pedig jogállam alig létezhet, jóformán teljesen elfojtassék. A tudatlanság a demoralisátióval, a képtelenség a hanyagsággal, a leghibásabb kormány politika a legelfogultabb balitéletekkel versengve egyesülének , hogy tünkre tegyék mindazt, mi a törvénykezést alaposan gyorssá, a jogéletet kielégitőbbé, a jogbiztos?ágot valósággá alakithatják. Ha vizsgáljuk, mint szerintünk, saját érdekünkben kell is vizsgálnunk, ez3n szomorú jog — vagy inkább jog nélküli állapot forrásait, nem vonakodunk most is azok közt legelső helyre állitani : a bírói helyek hibás betöltését, tehát a bírói személyek — bár nem kivétel nélküli — képtelenségét s egyéb rosz tulajdonaikat, de a melyeket magok az ügyvédek is ügy érdekeltségből saját hasznukra fordítani el nem mulasztották, a nélkül, hogy ők, kik a jogvédelem legnemesebb hivatásával dicsekedhetnek, azok ellenében szilárd ellenőrködő állást, mely a visszaélések ellen némileg gátul szolgálhata, kellően elfoglalni igyekeztek volna. Elismerjük, mikép az 1860 utánni átalános politikai mámorban, mely minden osztályt elárasztott, s a higgadt ész uralomra emelkedését meg nem engedé, a bírói állomások kielégítő betöltése alig eszközöltethetett; de kétségtelen az is, mikép a szak képesség lelkismeretesb felkeresése, a kinevezéseknek politikai tekintetek alá való nem rendelése, és a szellemi erők czélszerübb felosztása s elhelyezése, nagy mértékben lehető volt, mi pedig egy megnyugtatóbb igazságszolgáltatás előállítására nagy befolyással leendett. Azonban be kell vallanunk azt is, mikép törvénykezési bajaink előidézésében a birói személyzet hiányai mellett, a törvényeink kirivó hiányossága is nagy hatályú tényézöül szolgál Ez iránt az átalános és kézzel fogható tapasztalat mellett m;nden bővebb fejtegetés és igazolás felesleges. Ezekhez, mintha magokban is nem lennének elegendők bármely állam jogéletét is legsiralma^b zavarba hozni, még egyrészt a nagyon is téves kormány politikából keletkezett provisoriumok folytonossága járult, mely a bíróságok demoralisatiójára legnagyobb hatással volt; másreszt a nemzet alkotmányos jogainak szünetelése, | mely ismét mindenfelé bizalmatlanságot s bizonytalanságot szült, mi szinte nem maradhatott a magán jogrendszerre is káros befolyás nélkül. De mindezek mellett, jelen törvénykezési bajaink legfőbb s leglényegesb forrásául ma is azon mindent felforgató, azon valódi leromboló eljárást tekintjük, mely 1861-ben gyakoroltatott. Azon évben azt állitottuk, mikép az oly fel forgatásból végtelen chaos fog előállani; ma tehát, midőn ezen chaos egész hatíirtalanságában tényleg előttünk áll — s^jpmi okunk sem lehet azon állításunkat visszavonni. Nem is lehetett az máskép. Ha a jogrendszer, melyben az összes jogélet őszpontosul, rögtön gyökeresen átalakitatik, — ez egy államban sem maradhatott még hátrányos következmények nélkül. Ezek mennyivel inkább sulyosodhattak nálunk, hol egy megalapult jogrendszer, mely a társalom minden rétegeibe ezer s ezer fonalaival beszövődött, teljesen s rögtön felforgattatott a nélkül, hogy helyébe egy más jogrendszer állíttatott volna. Ezt ugyanis a visszaállított régi magyar törvények rendszerének vindicálni — valódi vakmerőség lenne. Azok már 1848 előtt is a büntető jogban elavultságuk és csekély terjemük folytán mintegy nem is létezőknek tekintettek; a magánjogban pedig a társalom forgalmi szükségeit végkép ki nem elégitőknek nyilvánultak, míg végre a 48-i jogi reformok azokat is legnagyobb részben érvényen kivül helyezték. Az ideiglenes idegen törvényekből oktroyált or. bir. szabályok pedig olyanok, melyek nem tudni, homályos határozatlanságuk, vagy mindenre kiterjedő hiányosságuk által tündöklenek-e jobban; de a melyek a részrehajlatlan jogtörténelem előtt szerkesztőikre kétségtelenül megszégyenítők leendnek. Azonkívül teljesen elavult, korunk igényeinek meg nem felelő bírósági intézmények hozattak vissza; a kezelési rendszer teljesen szabálytalanul hagyatott; a bíróságok minden felügyelet s ellenörködés nélkül maradtak s a többi. így állíttatott elő a jelen jogállapot, melynek jellemzésére legalkalmasabb ezen egy szó: Önkény. Ez az, mi jelenben az igazságszolgáltatás minden terén korlátlanul uralkodik, a nélkül, hogy ellene kellő biztosítékot találhatnánk. Az helyettesíti a törvényeket, a jogszabályokat s felsőbb utasításokat. Annak van teljesen alárendelve mind a törvénykezési gyorsaság, mind az alaposság, a törvénykezők végczéljai, melyek felett most a magán érdekek s befolyások tetszésök szerint rendelkeznek — a jog érvényesítés valódi gúnyára. És a mi legszomorúbb — ezen abnormis állapot nem szoriikozik többé a pedaneus bíróságokra — hanem kiterjed már magára a n. mélt. kir. curiára is; hol azok, kik joguk győzelméről biztosak akarnak lenni, köztudomásként bizonyos ismert egyének befolyását kénytelenek megnyerni, hogy jogukat azok segéljék diadalra! Nem lehet az itteni helyzetet most részletesen ecsetelnünk, fentartva azt egy jobb, egy szabadabb kornak. Elég azonban 1