Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 21. szám

Pest, 1866. kedd márt. 13. 21. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, T;trtalom : Szóbeliség s nyilvánosság. XVI — .Toaeset. — Kur. ítéleteit.—• Hiv. tudnivaló. Szóbeliség s nyilvánosság. A polgárjogi törvénykezésben. XVI. Kiváló fontosságot kívánunk fektetni azon elvekre, melyek szerint a bíróság befolyása az előiratozási határidőket illetőleg szabályoztatik. Mert nagy részben e szabályoktól függ azon alak előállítása, melyet a szóbeliség rendszere nyerend; tehát az, hogy abban a közvetlenség elve valódilag érvényesitetik-e. Kétségtelen, mikép itt két igen fontos érdek áll egymás ellenében; egyrészt a törvénykezési gyorsaság érdeke, mely korlátokat s felügyeletet kiván, hogy a felek ügyvédei az előirati határidők feletti rendelkezhetést perhuzavonásra ne használhassák ; másrészt a közvetlenség hivatása, mely meg nem engedheti, hogy az előirati határidők szabályozása , peremtorius hatályt nyerve, a szóbeli tárgyalás irányának s tartalmának praejudikálhasson. A jogi törvényhozás politikája azt szükségeli, hogy az előiratozás szabályozásában az érintett érdekek egyikének sem nyujtassék kizárólagos tulnyomóság; hanem ezen érdekek egymással lehető legnagyobb öszhangzásba hozattassanak s igy egymással kiegyenlítessenek; mert különben vagy a törvénykezési gyorsaság, mely a felek egyik legfőbb érdeke, vagy a közvetlenség, mely a tökéletesb igazságszolgáltatás főbiztositéka, hátrányt szenvedend, vagy meg is hiusuland. Oldenburgban a határidők iránti korlátozás s felügyelet tulvitele, az Írásbeliség jellegéhez tartozó birói vezetést állította elő, s a közvetlenséget legfőbb előnyeitől s biztosítékaitól fosztotta meg; mig F r a n cz i aor s zá gb a n a szabad rendelkezhetés korlátlansága, annak minden befolyás alóli kivétele, mint láttuk, átalában elterjedt perhuzavonásra vezetett, a gyorsaság tetemes kárával. Utóbbi körülmény folytán keletkeznek a közvetlen szóbeliség elleni vádak s panaszok, melyek azt törekszenek bebizonyítani, hogy az igazságszolgáltatás magasb érdekei a valódi közvetlenség rendszerével össze sem is férhetnek. És innen az, hogy némely törvényhozások a szóbeliségnek nevezett rendszerükbe oly intézményeket ültetnek át, melyek ott is az írásbeliségnek nyújtanak túlsúlyt, s ezzel a szóbeliséget meghiúsítják. Azon vádak s kifogásokban teháta valódi szóbeliségnek legfőbb ellenségei rejlenek: miért nagy szükségünek tartjuk, hogy a codificatió kellő intézkedések által azon vádak forrását bedugja, azokat csirájokban elfojtsa, oly előiratozási szabályokkal, melyek ne csak a közvetlenséget, hanem a perlekedési gyorsaság érdekeit is lehető legnagyobb mérvben biztosítsák. Azért elkerülhetlen szükségesnek táláljuk, hogy az előirati határidők kezelésére nézve a bíróság kellő ellenőrködési hatósággal ruháztassák fel, mely képes legyen a határidőknek perhuzavonásra való felhasznál hatását meggátolni. Azért a codificatióban a birói vezetés, mely az Írásbeliség szellemét érvényesiti, mellőzendő; de a felügyelet, ellenőrködés mulhatlanul alkalmazandó. És pedig kitűnően azon ellenőrködés lenne ajánlható, mely a genfi rendszerben divatozik — különösen azon szabálya folytán, mely nemcsak kártérítést, hanem tetemes bírságot is rendel azon jogvédekre, kik összejátszva, s különbféle ürügyek alatt, ahatáridői engedélylyel viszszaélnek, az előiratokat visszatartják, s itt perhuzavonást eszközlenek. Nem tagadhatni, mikép ezen ellenőrködési rendszer némi ellentétben látszik lenni a közvetlenségnek alapelveivel. Ezek közé tartozik ugyanis, hogy az előiratozás csak a felek ügy állása iránti viszonos felvilágosításra szorítkozván, csakis az ő egyedüli hasznukra szolgálhat; tehát hogy azok az előirati határidők felett szabadon rendelkezhetnek, azok kiterjesztése iránt egyezkedhetnek, azokról lemondhatnak, azokra vonatkozó előiratokat elhagyhatják ; *) s hogy ezen határidők peremtorius hatálylyal nem bírhatnak, az, mi azokban elmulasztatik, a szóbeli tárgyalásnál mindig szabadon pótoltathatván, Es azon ellenőrködés, melyet sürgetünk, épen ezen szabad rendelkezési jogosultságok bizonyos részbeni korlátolásában összpontosul. Mind amellett ezen ellentétel csak látszólagos, sépen nem olyan, mely ily korlátozás helytelenségére, s alaptalanságára engedhetne következtethetést. — Mert ezen korlátozás nem gátolja, s nem zárja ki a feleknek a határ idők iránti egyezkedhetését,azokróli rendelkezési szabadságát; hanem csak azt törekszik megakadályozni, hogyazon szabadság az igazságszolgáltatás legfőbb hivatásának meghiúsítására forditassék- Nem akarja kötelezni a feleket, hogy a határidőkön megjelenjenek, vagy azokon előirataikat beadják ; hanem csak azt czélozza, hogy a határidők végtelen és helytelen kiterjesztésével visszaélés ne gyakoroltassék. Ez s ezzel az igazságszolgáltatás hivatása meghiusitatnék, ha ennek főczélja, az ügy eldöntése, a határidők helytelen s korlátlan kiterjesztése által, mindig tovább és tovább halasztathatnék. Az egyesek ezen rendelkezési szabadságát csak odáig lehet megengedni, mig az igazság-szolgáltatás hivatásával s czéljaival összeütközésbe nem jön. Különben az illétők ily czim alatt minden formalitások alól is kivonhatnák magokat, melyeket a törvénykezési jog a jogbiztosság s alapos Ítélethozatal érdekében szükségeseknek talált, amelyek pedig szinte mind a magánosok rendelkezhetési s egyezkedhetési szabadságának korlátjaiban állanak. Ily szabadság és korlátlanság a rendes s biztosságot nyújtó igazságszolgáltatás érdekeivel össze nem férhet. A határidőkrőli rendelkezhetés korlátozását annál kevésbé láthatjuk a közvetlenség alapelveivel ellentétes') Mint eztahanuovérai perrend világosan ki is mondja, többek kt 152 § 94 §-a. így a német k * z ö n s. perrend terv 189 §. 21