Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 20. szám

80 ezen követeles valódiságát bebizonyító marasztaló birói határozatot felmutatni nem képes. 3) A 125 frtnyi tőkekövetelést járulékaival együtt felp. a D. alatti marasztaló határozattal törvényszerüleg igazolta. 4) Az alperesek által tagadott A. B. és G. szerinti kö­vetelés valódisága pedig ezen kir. váltótörvényszék által a fentebbiek szerint birálat alá vétetvén, ezen követelés valódisága bebizonyitottnak veendő, mertDolanszky Fe­rencz, Starczer Antal és Linka Károly tanuk vallomása szerint néh. Gruber József ezen követelés valódiságát ta­nuk előtt nyiltan beismerte; mert továbbá annak bizto­sításául neki a B. alatti adóslevélben is érintett 100 frtos biztosítéki kötvénynek az illető hivatal téritvényével el­látott s hitelesített másolatát kézizálogul átadta, s a Linka Károlynál volt 1000 frtos biztosítéki kötvénytéritvényt a Linkát nem illető feleslegre nézve az A. B. és C. alatti adóslevelek biztosítására is lekötötte, mint ez Dolanszky Ferencz, Starczer A. és Linka Károly tanuk vallomásai­ból kitűnik, mi szintén a kérdéses adóslevelek valódiságát kétségtelenné teszi; mert végre Dolanszky Ferencz, Lech­ner Ferencz és Berger Kristóf tanuk vallomása szerint fel­peres követelése 1864. aug. 23-án, tehát még Gruber Jó­zsef életében a zálogházi tőkékkönyvében feljegyeztetett, a nélkül, hogy ez ellen Gruber József, kinek mint zálog­házi tisztviselőnek és legközelebb érdekelt félnek erről tudomásának lennie kellett, felszólalt volna. 5) Hogy a kérdéses biztosítéki kötvényeknek az il­lető hatóság téritvényével ellátott, és hitelesített másola­tai még az alperesek részére eszközlött foglalások előtt felperesnek, jelesül a 100 frtról szóló egyedüli, az 1000 frtos pedig Linka Károlylyal közös birtokában volt, ezt Dolanszky, Starczer és Linka tanuk igazolják. Dolanszky, Lechner és Berger tanuk vallomásai pedig az iránt sem hagynak fenn kétséget, hogy ezen az adós által felperes­nek követelése biztosításául közvetlenül, illetőleg közvetve átadott másolatok magokat az eredetieket képviselték, melyeket az adós kézizálogul azért nem adhatott át, mert azok a biztosítéknak a hivatalos kötelék alóli feloldásáig az illető hivatal által visszatartattak. De, ha ez igy van, és ha bizonyos az is, hogy kérdéses biztosítéki kötvények épen ugy elzálogosíthatok, mint bármi más ingó vagy in­gatlan jószág, akkor az sem szenvedhet kétséget, hogy a többször említett másolatoknak felperes részére a vissza­tartott eredetiek helyett közvetlenül, illetőleg közvetve történt átadása, illetőleg a tettleg át nem adhatott eredeti kötvényeknek jelképeni átadása törvényszerű zálogjogot megalapított, mely pedig az alperesek részére történt fog­lalásokat jóval megelőzte. Végre 6) Ezen zálogjog a vtkv. L r. 198. §-ban előirt meg­tartási jognál fogva a 125 frtnyi váltókövetelésre is kiter­jedőnek volt veendő. Mindezekhez képest sat. Alperesek ezen végzést felebbezvén, a kir. v ál tó­fel tör vsz ék azt az abban felhozott okoknál fogva 1865. oct. 11 én 4759. sz. a- kelt határozatával helyben­hagyta. Alperesek közül Luky Babét és Meyer Ferencz a feltörvszéki határozatban sem nyugodván meg, semmiségi panaszt nyújtottak be, melyet azonban a kir. Hétszem. tábla törvényes semmiségi ok hiányában 1865. decz. 23-án 593. sz. a. hozott határozatával visszautasította. Ezen jogeset alkalmából tehát meg lett álla­pi t v a: ^ '78«(*jeíeíi?euj> NaAer&itit kétazer — kedden és pénteken. — E1 ő f 4 forint — negyedévre 2 forint auszt. ériékben. — Szerkesztő Nyomatott Pesten, 1866. Kocsi Sándor által. (Érköty, Calgic: 1) Hogy köztörvényi köve te lésen alapuló zálog elsőbbségi pert ezen követelés köztör­vényibeper élésének nem kell szükségképen megelőznie, ily esetben a váltótörvszék is, mely előtt az elsőbbségi zálogper folyik, a köztörvényi követelés va­lódiságának megbirálására — természetesen csak a fog­laltató alperesek ellenében —illetékes lévén Ilyen a vég­rehajtásnál bejelentett házbéri követelése a háztulajdo­nosnak is, kinek az 1844. évi VI. t. cz. 18. §-a a folyó fél­évre hátralévő házbérre nézve elsőbbségi zálogjogot biz­tosit, melynek alapján azon esetben, ha a foglaltató fél ezen házbéri követelés valódiságát tagadná, s annak az ár­verési összegből leendő előleges kifizetését ellenezné, azt a vételárfelosztás iránti tárgyalás folytán a váltótörvény­szék is megitélheti, anélkül, hogy szükséges volna előbb az illető köztörvényi bírótól az adós ellen marasztaló ha­tározatot kieszközölni: ily eset csak annyiban különböz­vén az itt közlöttől, hogy az adóst, illetőleg végrehajtást szenvedett felet is kell meghallgatni, illetőleg a vételár felosztás iránti tárgyalásra beidézni, miután itt nemcsak a zálogelsőbbség megállapítása, hanem az idézett §. által rendelt, első sorban magát az adóst érdeklő kifizetése is a házbéri követelésnek forog szóban. 2) Hogy oly ingóknak, melyek tettleg kéz­rőlkézre át nem adathatnak, jelképeni át­adása is elégséges arra, hogy zálogjogot megala­pítson. És hogy 3) A kézi zálog fogalma szó szerint nem akkó­pen veendő, mintha csak oly ingó tárgy lehetne kézi zá­log, mely az ember kezénél, s igy tettleges birtokában van, elégséges lévén a kézi zálog megalapítására oly bir­toklás is, melyet valaki mással közösen vagy depositarius által gyakorol. Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 8. Lőrinczy Jánosnak — Uzovits szül. Motesiczky Nepomucena ellen 1409 pfrt, 198 db. arany, és 800 pfrt iránti perében ítéltetett: A Motesiczky Pál hagyaté­kának átadásakor érvényben volt, jelen perben tehát sza­bályul szolgáló törvények értelmében a köteles rész az öszves adósságok levonásával lévén kiszámítandó, és az arra szorított örökösnek tehermentesen kiadandó; miután az, hogy az alperes köteles részének kiszámításánál örökha­gyónak tartozásai a hagyatékból előlegesen le nem vo­nattak volna, az F. alatti birói átadási okiratból ki nem tűnik, — még ellenkezőleg az 1. sz. a. becsatolt egyes­ség, melyben Motesiczky László örököstárs az öszves ősi adósságok kifizetését magára vállalja, arra mutat, hogy alperes köteles részét tisztán és tehermentesen kapta meg: miután továbbá azt, hogy kereseti követelését az adósnak hagyatéka, vagy az utóbb nevezett kedvezményezett örö­kös ellen érvényesíteni kívánta, és ez uton kielégítéshez nem juthatott, felperes nem is állította: ennélfogva alperes mint néh Motesiczky Pál örököse ellen intézett je­len keresetével felperes a perköltségeknek kölcsönös meg­szüntetése mellett elutasittatik, és megváltoztatván ekké­pen mindkét alsó bíróság ítélete, a per további sat. (1865. decz. 7-én 18258. sz. a. Elő.: Karap Ferencz előadó). Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos y* ^ J SZOKOLAYJSTVAN. _ i z e t é s i ár: helyben és vidékre egész évre 8 forint — félévre i szállás: belváros, al-dunasor és kalap-utcza szögletén 1. sz. y és Kocsi nyomdájában.) Hal-piaci is al-dunasor tarkán, 9. SÍ. a.

Next

/
Thumbnails
Contents