Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 19. szám

Pest, 1866. kedd márt. 6. 19. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Szóbeliség s nyilvánosság. XIV.—Elsőbségi zálogper. (Folyt.)—Kur. Ítéletek, —Hiv. tudniv. Szóbeliség s nyilvánosság. A polgárjogi törvénykezésben. XIV. Azon nézetünket nyilvánítottuk már értekezésünk kezdetén, mikép az előiratozás rendszerének a közvetlenség keresztülvitelében nagy, úgyszólván eldöntő befolyása van ; mikép annak szabályozása kiválóan határoz a felett, váljon a szóbeliség rendszere valódi, azaz közvetlenségre alapitott-e vagy csak névleg szóbeliséget s valódilag Írásbeliséget képez-e. És e tekintetben nagy súlyt kívántunk fektettetni különösen azon elvekre, melyek szerint — a peres tárgy üszvegének befolyásán kívül — az előiratok tartalma, s a bíróságnak az előír at o z á s r a v a 1 ó b e f o 1 y á s a megalapitandó. Mert épen ezen elvek azok, melyektől — átalános tapasztalatként — főleg fúgg a közvetlenség valósítása, s arra fektetett szóbeliségnek keresztülvitele. Az utóbbi czikjeinkben előadottak már is tanúskodhatnak állításaink valósága mellett. Kitűnt azokból, mikép némely türvhozások az előiratozást akkép szabályozván, hogy az előiratokból valódi periratokat alakítottak, s az előiratozást egyenesen bírói vezetés alá rendelték, ezzel a közvetlenség lényegén tetemes sebeket ejtettek, s a szóbeliség rendeltetését jóformán meghiúsították. Megfogják engedni olvasóink, hogy e tárgynál még tovább időzzünk. A jogirodalmunkban tüzetesen még nem igen fejtegetett szóbeliség rendszerét, úgymint az a jelen európai codificatió s tudomány színvonalán áll, rgész lényegében megismertetni kívánván; s abban az előiratozás kiváló helyet foglalván el, annak szabályozását minden oldalról meg kell vitatnunk. Ez okból nem kerülheti el figyelmünket, mikép azon jogtudósok, s törvényhozók, kik az előiratozást periratokra és szigorú birói vezetésre kívánják, vagy rendelik alapitatni, e mellett nem csekély nyomatékú érveket, és a népek jogéletéből jelentékeny tapasztalatokat képesek felhozni. A feleknek, s ügyvédeknek szabad mozoghatása, korlátlan rendelkezhetési szabadsága az előiratozás folyamában az különösen, mely legfőbb megtámadásaik tárgyát képezi; s a melyből az igazságszolgáltatás kirívó hiányait hiszik következtethetni. Ha az előiratozás kezelése — vitatják — egészen a felek illetőleg ügyvédeik szabad rendelkezésére bizatik, ha azok rendelkezhetnek szabadon a határidők felett, ha az iratok tartalmát azok tetszésük szerint alakithatják, mind az igazságszolgáltatási gyorsaság, mind az ügy eldöntés alapossága tetemes veszteségeket szenvedend. Az előiratok lekötött tartalmú iratokat nem képezvén, az ügyvédek — szerintük — csak arra törekszenek, hogy oly iratokat állítsanak elő, melyek nyereség- s haszonkereseti érdekeiknek legjobban megfelelhetnek. Nem arra ügyelnek, hogy az előiratokban minél alaposabb, az ügy felderítés s igazság kimutatása érdekeinek legjobban megfelelő előterjesztést állítsanak elő; hanem, hogy az előiratok kai minél több ivet betölthessenek, s ezzel minél több munkadijat kiérdemelhessenek. Nekik mindegy, bármivel töltessenek is be ezen ivek; a jogtudományból vagy az arra nem vonatkozó történelemből, classicusok idézeteiből, sat. állitassanak-e ki, csakhogy a kellő ivszám, 3 óhajtott dij összeg meglegyen. Az ellenfél állításaira, tényeire, melyeket kellenék vizsgálódásaik tárgyául kitűzni, úgyszólván, semmi gondjuk sincs. — És miutáu a birói hatalom őrszemeit nem kell félniök, a határidőkkel, melyek a törvénykezési gyorsaság élet feltételeit képezik, önkényük szerint gazdálkodnak. Azoknak pontos megtartásáról szó sincsen; azokat mellőzve az ügyiratokat visszatartják s irodájokban hevertetik, míg nekik tetszik. Az osztály közös, viszonos érdekei, melyek az elnézés s kimélet legerősebb biztosítékai, biztosítékul szolgálnak arra is, hogy azon önkénytes halogatásban, huzavonásban gátoltatni nem fognak.1) Ezen vádakat épen ugy feltaláljuk a franciia a mint a német jogtudósoknál. Maga B e 11 o t — az oly hires genfi code szerkesztője azokat élénken kifejezi, mondván : L'absence, dans cetté instruction préalable, de toute intervention du tribunal, que l'on nous présente comme un avantage, en- est-elle réellement un ? Je ne dis pas, pour le Juge, pour l'éconorüie de son temps, ce ne serait lá qu' une considération accessoire ; mais pour les parties, dans leur intérét. II est permis d' en douter. — En effet, qu' arrivait il de Cetté instruction hors de l'audience, sans surveillance des Juges et des Parties, dont les Avoués, restaient seuls les maítres? Cetté instruction ne se faisait point. Les délais fíxés, etbien d'autres, s'écoulaient le plus souvent sans que l'on eűt pensé a fairé ce que la loi prescrivait. On a vu ain3Í, oontre le gré et au grand préjudice des parties, des procés rester ensevelis dans les études des Avoués, pendant des mois, des années entiéres, sans qu' aucune écriture eűt été signifiée de part ni d'autre. Un merne besoin d'indulgence avait introduit un mutuel support." Loi sur la Procédure Civile duCanton d. Geneve. Exposé desMotifsparBellot. pag. 77. — A németek közül, és pedig még a régibb időkből, hason szellemben nyilatkozott F euc rbach is, ki a franczia polgárjogi törvénykezést, a helyszinén, bár sok elfogultsággal, de tüzetes és szigorú vizsgálódás tárgyává tette— írván: „Beschleunigung oder Verzögerung der Sache liegt ebeufalls ganz in der freien Macht der Sachverwalter. Die Fristen werden nicht beobachtet, und braucben es nicht, weil der mit ihrer Nichtbeobachtung verknüpfte Nachtlieil in das Béliében des gegnerischen Anwalts gestellt ist, der seinem Confrére avoué, in stilschweigenden Warten, so viel Verlángerung gewáhrt, als dieser nur immer in Anspruch zu nehmen für gut findet. So werden oft aus den gesetzlichen Tagén eben so viele Wochen und Monate.— Eben so wenig nützcn die schriftlichen Vorverhandlungen den Partéién selbst, ura die Streitpunkte unter ihnen gehörig festzusetzen, und sie mit den Mitteln des Angriffs und Vertheidigung volstandig bekannt zu maciién. Dem Grund der Klage stelll des Beklagten Anwalt eine andere Geschichts-erzáhlung