Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 18. szám

71 tüzetesen szólnának. Csak imitt-amott, például a vtk. I. r. 11. fejezetében történik róla megemlékezés, de oly felületesen, hogy e fontos kérdéskörül a legtöbb esetben csak saját bölcs belátása szolgál a birónak kalauzul. Jó szolgálatot vélünk tehát a következő jogeset közlésével tenni, melyben ezen kérdés a felek képviselői részéről is elismerésre méltó buzgósággal tárgyaltatott, s mely mind a három folyamodásu bíróságnál megfordulván, jövendő esetekben mind az illetőség kérdésében, mind az ügy érdemében zsinórmértékül szolgálható fontos el- • veket, mint bíróilag megállapítottakat feltüntet. Néh. Gruber József volt kir. zálogházi pénztárnok többektől pénzt vévén kölcsön, a mintegy 2000 forintra menő biztositékáról kiadott többrendü kötvényeit hitelezői biztositására akképen kötötte le, hogy a zálogház által szabályszerüleg visszatartott eredeti biztosítéki kötvényeknek téritvényekül szolgáló hitelesített másolatait hitelezőinek kézi zálogul átadta. Ilyen 1000 frtról szóló kötvénymásolat Linka Károly, egy másik 100 frtról szóló pedig SzeifT József hitelező kezébe került, melyek közül az első, minthogy Linka Károly követelése csak 450 frtra rúgott, egy ujabbi kölcsön bizcositásául később SzeifT József részére is leköttetett. Midőn néhai Gruber József nyugalmaztatása után a biztosítéknak a hivatalos kötelék alóli feloldása, illetőleg a kötvénymásolatoknak az eredetiekkel leendő kicserélése tekintetéből amazoknak átadására a zálogházi igazgatóság részéről felszólittatott, megnevezte azon hitelezőket, kiknél ő azokat elzálogositá, s kik kelyette a fentirt kicserélés eszközlése tekintetéből azokat az igazgatóságnak át is adták Ez alkalommal a záloghitelezőknek követeléseik az úgynevezett zálogházi tőkék könyvében is feljegyeztetett. Történt ez pedig 1864. aug. 23-án. Ezek után a helytartótanácsnál letéve volt, s ez által a másolatok felterjesztése folytán leküldött eredeti biztosítéki kötvények már nem Gruber Józsefnek, hanem a záloghitelezőknek, nevezetesen a fentérintett 1000 írtos kötvény Linka Károlynak, a 100 frtos kötvény pedig SzeifT Józsefnek lettek kiadva. Azonban Gruber biztositékára több hitelezők 1864. oct. és nov. hónapokban eszközlött rendes végrehajtás utján is nyertek zálogjogot, névszerint Grünsfeld Hermán 205 frt, Luky Babét 2400 frt, fentnevezett SzeifT József 125 frt, és Mayer Ferencz 70 frtnyi követelés és járulékai erejéig. Ez okból nem vélte a zálogházi igazgató a kézi zálog birtokosait a feloldott biztosítékból bírói határozat nélkül kielégíthetni, mi ezeket arra kényszerité, hogy a biztosítékot végrehajtás utján lefoglaltató hitelezők ellen a pesti k e. b. váltótörvényszéknél, mely által ugyanis ezen végrehajtások eszközöltettek, elsőbbségi zálogpert indítsanak. Ilyen pert inditott SzeifT József is négy rendű követelés, ugyanis egy 40 frtos, egy 100 frtos, és egy 130 forintos köztörvényi kötelezvény, továbbá egy 125 frtnyi már megítélt váltó követelés alapján. Jelesül előadja keresetlevelében, hogy néhai Gruber József a fentelősorolt három rendű köztörvényi követelés biztositására egy 100 frtos és egy 1000 frtos biztosítéki kötvényt kézi zálogképen lekötött, melyek közül az első saját kezeinél van, utóbbit pedig ő Linka Károlylyal közösen birja, kinek az — egy 450 frtnyi követelés biztosításául kézi zálogképen átadatott, és hogy ezenbiztositéki kötvényekből megtartási jognál fogva magát a 125 frtnyi váltó követelésre nézve is kielégítheti. Kereseti kérelme pedig odaterjedt, hogy elsőbbségi zálogjoga érintett két biztosítéki kötvényre nézve négy rendű követelése és járulékai erejéig Grünsfeld Hermán, Luky Babét és Mayer Ferencz váltóvégrehajtatók ellenében bíróilag kimondassák, és a zálogházi igazgató azoknak a fentérintett összegek erejéig leendő akadálytalan beváltására utasittassék. Tárgyaláskor a Körmendy Károly és Kató Ignácz ügyvéd urak által védelmezett első és másodrendű alperesek nevében következő közös ellenbeszéd igtattatottjegyző1 könyvbe: Alaki tekintetben hiányos a felperesi kereset, mert az adós Gruber József örökösei, vagy hagyatékának képviselője beidézve nem lettek; miután pedig a felperesi követelés mennyisége és a valódisiga tekintetében ezen érdekelt személyek volnának első sorban hivatva észrevételeiket megtenni, megidéztetésük annyival inkább lett volna szükséges, mert felperes követelésének valódiságát sem bírói határozattal, sem más teljes hitelt érdemlő okirattal nem igazolja. Az A. B. és C. a. felhívott kötvények nem képeznek alperesek ellenében bizonyítékot akkor, midőn ezek határozottan tagadják, hogy 1-ször ezen okiratok Gruber József által állíttattak volna ki; hogy 2szor, Gruber az azokban kitett értéket valóban megkapta; és hogy 3-szor azok biztositására Gruber két, őt cselekvőleg, a pesti zálogházat szenvedőleg illető biztosítéki kötvényt adott volna át kézi zálogul, miről különben az A. és C. a. kötelezvényekben szó sem fordul elő. De feltéve, meg nem engedve, hogy az A. B. és C. a. kötelezők valódisága iránt emelt alapos kifogásait alpereseknek felperes eloszlatni képes volna is, keresetileg követeit elsőbbségi igényével még ez esetben is elutasítandó, mert felperes az igényelt biztosítékhoz, illetőleg a kere setében érintett két rendű biztosítéki kötvényhez zálogjogot csak ugy szerezhetett volna, ha ezen kötvények eredetiéi Gruber Józsefáltal valósággal, ugy miként azt a törvény rendeli, hogy kézi záloggá váljanak, adattak volna át felperesnek. És ez az, mit alperesek határozottan tagadnak, és felperes igazolni nem képes. A három rendű kötvények közül ugyanis az A. és C. alattiban kézi zálogról semmi említés nem tétetik. A B. alattiban említtetik ugyan egy 100 frtos biztosítéki kötvény, mely a B. alatti adóslevél biztosításául mint „hypotheca"' átadatott volna, de eltekintve attól, hogy ,,hypotheca" nem kézi zálog, mire pedig felperes elsőbbségi jogát alapítja, különösen tagadtatik alperesi részről, hogy felperesnek az általa igényelt 1842 nov. 28 án 83. sz. a, kelt 100 frtos biztosítéki kötvény köttetett le, illetőleg adatott át Gruber József által kézi zálogul. Ezen az A. B. és C. alatti kötelezvények tartalmából merített különös érveken kivül, folyamodó kérelmének alaptalansága még a következőkből is kitűnik. Törvényeink ben a szerződések körül el van fogadva azon általános elv, melynél fogva az átruházásoknál négy mozzanat szükségeltetik, u. m.: a) az átruházatra való nyilatkozat; b) az átvételre való nyilatkozat; c) maga az átadás, és d) maga az átvétel. Az a) és b) alatti nyilatkozatok — foglaltassanak azok írásba vagy nem — képezik a szerződést, melyből már származik ugyan a dologhozi jog, de a dologbani jog csak a c) és d) alatti momentumok bekövetkeztével áll be, azaz: a szerződés csak akkor tekintetik befejezettnek, érvényre emelkedettnek, midőn már a valóságos átadás megtörtént. Addig pedig, mig ez meg nem történt,