Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 17. szám

G7 képviselőnek, a 3 frt 95 krnyi szegénységi joggal élt alperes részéről tartozó bélyeg illetéket pedig a cs. kir. adóhivatalba lefizetni." Mert: „ujitó felperesek mind ügyvédi vétség, mind u] okmányok találása alapján perelvén, oly ügyvédi mulasztást, mely elmarasztalásuk okozója lett volna, nemcsak nem bizonyítottak, de még nem is állítottak. C. alatti eredeti záloglevélről sem állítják határozottan, hogy ők azt ügyvédjüknek ideje korán átadták. Es igy ha ok magok okai a zálogszerződvény nem csatlásának: a visszahelyezésnek helye nincs." I Felperesek e határozatot felebbezvén megemlítik, hogy az ügyvédvétsógi, ésuj bizonyitéki visszahelyezéssel egyszerre jogosan élnek; és volt ügyvédük a zálogszerződvénynek maga idejéni fel nem mutatásával vétséget követett el; s ez iránt kihallgatandó. Neheztelik azt is, hogy a határozat (és miért nem Ítélet?) az uj bizonyítékokra vonatkozó előadásokat elmellőzi. Újított alpnő szinte feljebbezvén az ítéletet, sérelmesnek nyilvánítja, hogy az indokolás egyoldalúan és ugy történt, mikép a felperesek által eltagadott záloglevél jogilag semmisnek, s az oly igen felötlő, egy időben, egy tárgy felett, s ugyanazon bíróság előtt két rendes írásbeli pernek folytatása konok perlekedésnek éspatvarságnak nem jelentetett ki. Ezek után a kir. ítélő tábla ÍÜs" számú végzésben ügyvédi vétség fenforgása tekintetéből a perben álló ügyvédek kihallgatását elrendelte, az első bírósági határozatot feloldván. Erre a kalocsai megyei törvszék K. István kalocsai, és K.Pál kecskeméti ügyvédek kihallgatását elhatározta; de alperesi ügyvéd a kalocsai kihallgatásról nem értesíttetett; s az tudtán kívül minden ellenkérdések feltehetése nélkül ment véghez. Ezután pedig lliH számú végzésében a már 1862. nov. 17-én becsomózott uj perben 1864. szept. 15-kére ujabb becsomózást tűzött ki azon okból; mert felperesi megbízott az 1862-iki becsomózásra nem hivatott be. Az ujabb becsomózásra a felek megjelenvén alperesnő kifejezte, mikint a prtás 288. §. szerint 1862. évben becsomózott perbeni határozatok és ítéletek ujitó félnek kézbesittettek, s azok ellen jogorvoslatokat is alkalmazott; de azon sérelmét, hogy az előbbi becsomózásra beidézve nem lett volna, soha mégsem említette. Semmis azért ezen második becsomózás, és nem egyéb mint egy üstökénél fogva előrántott alkalom, hogy ujitó félnek módja legyen az eredeti semmis szerződést becsatolni. Mindezek el lenére az első bíróság "Ülsz. a. ugy ítélt, hogy a visszahelyezésnek helyt adván, a zálogváltási perben íVs*! számú, s Haller E-nak a peres föld kiváltását V4 részben megengedő ítéletet megszüntette. E mester vágásra azonban az egész földet megítélő fő- és legfőbb törvszéki ítéletek ellenében kezét felemelni nem merte. Fő indokul természetesen az első perben ujitók által jelen megtagadott, s végérvényes ítéletben nem létezőnek tekintett állítólagos záloglevél, továbbá K. István ügyvéd azon vallomása szolgált, miszerint a záloglevélről tudomása volt, (de, hogy az át is adatott volna neki nem mondja) azt mégis be nem peresítette, továbbá, hogy F. Gr. H. mellékletek szerint Haller E. auctiokat vett fel, végül a zálogtárgy mennyisége és fekvése nem mutattatott ki. A megye törvszéknek ezen a fentebbi r'iis számú határozatával oly igen ellenkező ítéletét alperesnő felebbezte, indokai közt kifejtvén, hogy a Bl. jegy alatti záloglevél létezését megtagadó jogerejü ítéletre szemet hunyni nem lehet; mint nem arra, hogy a levél nem létezése iránt önmaguk folyamodtak esküért, mit aztán le nem tettek, sem pedig 14 nap alatt a záloglevelet nem közölték Ha ügyvédvétség jött volna is e kérdésben közbe: az több mint 3 évi elkésés után többé nem orvosolható. Elkésés forog fenn a zálogváltási perben keletkezett végitéletnek ügyvédvétség alapjáni orvoslását illetőleg is; 1860. jun. 4-tőldecz. 17-ig nemkilenczven hanem 195 nap folyván le. Annak pedig, hogy a fő és legfőbb törvényszéki ítéletek az egész peres föld kiválthatását Ítélték meg, jelen ítélet mégis csak az '/» részt oda itélő első bírósági Ítéletet szünteti meg, hiányzik minden törvényes alapja és értelme. K István ügyvéd tanúnak az ellenfél befolyása nélküli kihallgatása törvénytelen, és pedig még azért is, hogy ő volt az, ki a záloglevél közlési perben ily okirat létezését határozottan tagadta, s azt ,fi n g á 1 t-"nak nevezte. Tehát vagy akkori előadása, vagy későbbi ellenkező vallomása valótlan. Nehezteltetik továbbá a másodszori fogásos és erőszakoló becsomózás ; mint szinte az egyszerre egy tárgyban s ugyanazon alapokoni perfolytatás is; valamint az is, hogy F. Gr. H. I. ellenfél által tagadott uj bizonyítékokról még csak meg sem kisértetett annak kimutatása, hogy azok előbbi tárgyalás alatt fel nem találtathattak. A fold mennyisége és helyzete pedig már a lefolyt perekben is tökéletesen ki volt mutatva. Erre keletkezett aztán a „Torv. Cs." 1865. évi 92-ik számában közlött azon kir. táblai itélét, mely az első bíróságit helybenhagyta azon indokból: az ügyvédvétségi visszahelyezésnek helye van; mert a 2. sz. kézbesítési ismervény szerint a zálogváltási perben kelt végitélet 1860. jun. 4-én csak Kovács István ügyvédeknek, nem pedig magoknak Ujváry hiteseknek kézbesittetett; hogy hát utóbbiaknak az nap jutott tudomásukra azitélet, nincs kimutatva: és igy az sincs, hogy 90 nap után inditatott volna meg általuk a kereset. Kovács István előadásából sem derül ki, hogy „noha ugyan a zálogszerződésről tudomása vala, mégis azt az anyaperben felhívni svédelmét arra alapítani elmulasztotta:" az ekéntbebizonyított ügyvédi mulasztásnál fogva a visszahelyezés megengedtetik. Az 1864. szept. 15-iki (második) becsomózási végzés ellen alperesnő maga idejében alkalmas orvoslattal nem élvén: ezen becsomózás többé kifogás alá nem eshetik. A záloglevél közlési perben Ujváry hitvesek az esküt le nem tevék. S a keresetileg másolatban beperesitett zálogos szerződés nem létezőnek s koholtnak azért vehető, mivel az a becsomózáskor maga eredetiében lett felmutatva és perhez csatolva. Sőt Haller Eufrozina sem tagadhatta azt, miszerint a zálogszerződés bemutatása Bl. szerint már az anyaper alkalmával de későn lett Ujváry hitvesek által megkísértve. Már pedig az 1841. márt. 19. a peres birtok felett 32 évre kötött záloglevél szerint csak 1873-ik évben fog a zálogidó letelni," sat. sat. (1. e lap fentidézett 92. számát). Ezen tisztelt Ítélet ellen alperesnő felebbvitellel él, melyben különösen kiemeli az itt eddigelé érvényre jutott következő jogelveket: 1) Azért, hogy jogerejü ítélet 3 — 4 évvel előbb valamely okiratnak vagy 14 nap alatti közlését meghagyta, vagy esküt szabott arra nézve, hogy panaszlott ily okiratról nem tud semmit, s panaszlott sem esküt nem tett, sem 14 nap alatt az okiratot nem közölte, sem 90 nap, sőt egy év alatt is ügyvédvétség alapján visszahelyezéssel nem élt: kérdéses okirat bizonyító erejét örök időre folyvást megtartja. S a birói itélvény magától megsemmisül. | Ezek szerint nemcsak a közlemény czimeképen feltett