Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 12. szám

.0 .id ügy azon állásán a bíróság az írásbeliségnek más eszközei felett is rendelkezhet. Brémában a törvénykezési rend az előiratozás korlátolásában még tovább ment, tovább mint maga a genfi, melynek je.Iességét pedig senki sem vonhatja kétségbe. Ott ugyanis az elóiratozásegészen mellőztetett; a torvény minden tekintet nélkül, hogy bizonyos ügyek nehezebbek, s eldöntetésük kételyes-e, azt nem rendeli alkalmaztatni. A felek, a kereset beadása után azonnal a bíróság elébe mennek, a szóbeli tárgyalás megtartása végett, anélkül, hogy a törvény előkészítésre irat váltást rendelne. A brémai legilletékesebb szakértők ezen rendszer helyessége mellett nyilatkoznak ; azt állítván s vitatván, hogy az előiratozás egészen felesleges és szükségtelen, mert, mi pedig fődolog, mindaz mit a felek vagy ügyvédjeik szóval előadnak, legalább a tényálladéki a vonatkozó állitások, azután is papirosra tehetők, a nélkül, hogy a biróság irott beadványokat szükségeltté: továbbá, hogy a fő előnyök, melyek a közvetlen előadástól várhatók, t. i. hogy a feleselések egyenes s határozott nyilatkozatokban álljanak, a kibúvó ajtók elzáratassanak, az elferditések, elforgatások, kétértelműségek elháritassanak, melyek a mindent eltűrő papíron oly köinyen lehetők — az Írásbeli előeljárás mellett jóformán egészen meghiusitatnak sat,2) Maga M itterm aier is, midőn a brémai törvénykezési rendszert ismerteti; azt azon állítással kiséri, hogy az előiratozás haszontalanságát, sőt a szóbeliség Írásbeli elöeljárással való összekapcsolásának hátrányosságát bebizonyitottnak tekinti 3) Ezen kitűnő jogszaki tekintélyekszerint tehát az előiratozás a közvetlen szóbeliség rendszerében felesleges, haszontalan, .sőt a szóbeliség hivatására hátrányos lenne. Ezt pedig mi el nem ismerhetjük, mert vannak polgárjogi ügyek, melyeknek alapos s kellő tárgyalhatására, az előiratok általi előleges felvilágosítás szükségesnek, igen hasznosnak mutatkozhat. Azért is mi azt hisszük, hogy azon tétel: az előiratozás átalában káios s elvetendő azon jogtudósok állításaiban nem czéloztatott; hanem azon tétel csak incorrect kifejezéseikből származik. Ók csak azt akarták bizonyosan vitatni, hogy csak a biróság befolyása s kötelező intézkedései alá rendelt, tehát periratok jogi természetét felöltő — s így a törvény által minden jogügyletnél rendelt előiratozás felesleges, sőt ártalmas; nem pedig azt, hogy minden előiratozás hátrányos. Jogunk van ezt állithatni, mert Mittermaier, valahányszor másutt az előiratozás intézményéről szól, mindig csak azt javalja mellőzendőnek, hogy az a biróság befolyása s vezetése alárendelt törvénykezési cselekményé ne fajuljon; és sehol sem ellenzi annak használatát, ha az azon befolyás nélkül csak a tárgyalás előkészítésére, a feleknek viszonosjogvi2) Heineken president d. Handelsgcrichts in Bremen : Bemerkungen über d. schriftliche Vorverfahren bei miindlichen Verhandlungen. Archív f. Civ. Praxis. 1852 hol világosan mondja : Ich halté ein gesetzlich vorgesohriebenes sch riftliches Vorverfahren für völlig unnütz sat. (§. 3.) Es továbbá: ,,Zu diesein Resultate — hogy a szóbeli tárgyalás legyen az egész eljárás egyedüli alapja — gelangt mnnnur durch Beseitigung d. schriftlichen Vorverfahren s" (pag 7 ) 3) Die neueaten Leistunge n der CivilProcesgesetzgebung. Archív f. die Civilistische Praxis. B. 39. 1856. — ,,Wir bitten — mond— dasZeugniss des Praesidenten H über die Nutzlosigkeit eines schriftlichen Vorferfahrens, sowic seine Vorhersagung der Nachtheile zu beachten, welche aus der Vrerbindung d. Schriftl. Vorverfahrens mit d. miindlichen Verhandlung entstehen." szonyaik iránti előleges felvilágosítására szolgál.4) Ezen nézetünk mellett bizonyít az is, mikóp magában Brémában is a joggyakorlat az előiratozás teljes kizáratása ellen határozott Mert átalános szokássá fejlődött ott, hogy az ügyvédek a közvetlen tárgyalás előtt u. n. ügyvázlatokat váltanak egymással, melyek a peres ügy tényleges előállítását tartalmazzák. A brémai törvény tehát az előiratozást teljesen mellőzi; de a törvénykezési gyakorlat, bizonyosan hasznosságának tudatában, azt átalános alkalmazásba vette. És a fentidézett törvszéki elnök ezt nem roszalja, sőt mint czélszerüt említi 3) Ha azonban az előiratozás hasznai a gyakorlatbari elismertetnek, akkor mi az igazszolgáltatás érdekeinek megfelelőbbnek találjuk, ha azt a szükség eseteire maga a törvény rendeli el, és nem bizza az ügyvédek szabad önkényére. Azt az ügyvédek szabad tetszésere bizni, n> m találhatjuk helyesnek, mert lehetnek számos esetek, melyekben bizonyos érdekekért az előiratozást elhagyják, h.ibár azügy minősége annak használatát ajánlaná is; mig ismét lehetnek érdekek, melyekért azt az ügyvédek oly ügyekben is alkalmazandják, melyeknek egyszerűségük folytán arra épen semmi szükségük sem lenne. Hel vesebbnek véljük tehát, ha az előiratozás használata feletti határozat, a tényleges körülmények tekintetbevételének alapján, a törvszék bölcs belátásának tartatik fenn. Ily szempontból indult ki az 1863-i Zürichi perrend terv is, mely szerint, a rendes és soramás eljárás elválasztásának mellőzésével, a törvényszék elnökére bizatik (§. 28.) az előiratozásnak elrendelése, ha az ügy körülményeiből valószínű, hogy az nagy terjedelme, vairv bonyolultsága folytán pusztán szóbeli tárgyalás utján eléggé tisztára hozható nem lehet — azon hozzáadással, hogy az olőirtitoaás kérelme el nem utasítható, ha ahhoz mind a két fél ragaszkodik. Hasonlóan Hollandiában — melynek törvénykezése szinte a fr. rendszeren alapszik, az 1856-i terv bemutatásánál maga a kormány beismerte, hogy a rendes és soramás ügyek osztályzata felette hátrányos, miért annak eltávolítására törekszik. Végre a hanovérai a genfi Codexet követve, szinte elhagyta a franczia rendes és sommás eljárási osztályzatot, rendesen minden ügyben, egyes s társas bíróságok előtt, előiratozás nélküli szóbeli tárgyalást, rendelvén, és előiratozást csak kivételesen a nehezb s bonyolultabb ") így nevezetesen : Die neuesten Erscheinungen auf d. Gebiete der Civil-processgesetzgebung und die Grundrichtung desselben. Archiv f. die Civ. Praxk 1850. S. 140 — hol világosan azt mondja : „W i e \v e i t z u r Vorbereitung der m ü n dlichen Verhandlung ein schriftliches Vorverfahrennothwendigoder zweckinessigist, mus durch d. B e d ü r f n i s d e a e i n z e 1 n e n Fallea b e a t i m m t werd e n.' Ezt ezen kitűnő jogtudós nem állithatná, ha az előiratozást épen aemmi esetben sem tekintené czélszerünek s hasznosnak ; ha tehát azt átalában elvetendőnek találná. — Hasonlóan az előiratozásnak a körülmények szerinti hasznossága mellett nyilatkozott ugyan ő már régebben . „D e r g e m. Deutsche bürg. Proc e s s. I. B o n n. 1838. S. 237. czimü müvében. De ujabban is p. o. az oldenburgi Codex ismertetésénél. Archiv f. Civ. Praxis 1858. S. 65. sat.; továbbá: Der gegenwartige Stand d. Leistungend. Gcaetzgebung. Archiv f. C i v. P r. 1860. S 385. aat. — Die Ergebnisse d. neuesten Verhandlung e n. Archiv f. Civ. Praxis 1864. S. 50.; Der neue E n twurf f. Baiern. Archiv f. Civ. Pr. 1862. S. 132 sat. i) Midőn fentidézett értekezésében mondja : ,,Daniit indessen die Advocaten gleich von vorn heréin auf den rechten Weg geführt werden, könten i h ne n im Instructionawege vorgii ngige schriftliche C o m m u n i o a t i o n e n untereinander, jedoch nurals Privatsache empfohlcn werd e n." (pag. 11.)