Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 98. szám

397 joga letéznék, mert alp. semmi köztörvényi útra tartozó szerződéssel magát le nem kötelezte. A törvszék azzal, hogy í'elp. részére oly fentartásokat vitat, melyekről a vtótvszéki Ítéletben érintés sincs, semmiséget követett el. A kir. it. Táblán Ítéltetett: „Felperes érsekújvári takarék pénztár a 2/- a- Ítélet szerint alp. e. a váltó alapján kezdett váltói pertől ön­kényt elállván, s igy e váltóból eredhető kedvezménytől elesvén, keresetét a köztörvény utján kéri megítéltetni; minthogy azonban Székány Mihály azáltal, hogy az A. a. váltót a felp. társaságra forgatta, ezen a közLörvény szerinti engedményezés által egyedül szavatossági köte­lezettséggel terhelhető, s miután felp. azt, hogy Székány István az adós (elfogadó) és Zólyomi János hitelező (ki­bocsátó) az elégtételre képtelenek volnának, nem igazolta, addig alp. elmarasztalása idő előttinek tekin tetvén, a zálogjog igazolása helyt nem foghat, ugyanazért az e. b. itélet megvál­toztatásával, felp. igazolási keresetétől elmozdittatik, s a telekkönyvi rend. 100 § értelmében az előjegyzés kitö­rültetni rendeltetvén, a per illetőségéhez leküldetik."(1865. mart. I. 19314. P. sz. a.) Ezen itélet ellen az érsekújvári takarék pénztár fe­lül vizsgálati kérelmet nyújtott be, s annak indokául elő­adja, hogy a kir. Tábla Ítéleti indokai akként szólnak, mintha Székány Mihály e. az 1000 frt. megfizetésére in­ditatott volna a kereset, s mintha a nyitrai telekkönyvi törvszék annak megfizetésében marasztalta volna el alpe­rest; ezen felfogás azonban téves, mert az sem a kereset le- j vélből sem a tárgyalásból nem igazolható; mert a zálog­jog előjegyzésének igazolása csak egyszerű biztosítást nem pedig egyszersmind az adósnak a biztosított összeg megfizetésébeni marasztalását is tárgyazza.Kériaz 1-ső bíró­ságnak egyedül a biztosításra szorítkozó Ítéletét helyben­hagyatni. A kir Hétszem. táblán ítéltetett: „Jelenleg egyedül a felp. részére már nyert zálog­jog előjegyzésének igazolása, illetőleg az alperesi kötelezettség fenállása mellett, a felperesi követelés erejéig alperes ellené­ben a zálogjognak bekebelezés általi bizto­sítása forogván fen, az e. b. itélet hagyatik indo­kaiból jóvá s a per illetőségéhez leküldetik." (1866. nov. 16. 744Ó. P. sz. a. Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán : 33. Majos János és érdektársainak — báró Uray Bálint e.— a Ráczvidi puszta rész iránti perében Ítélte­tett: A kir. itélő Táblának Ítélete mind az elévülés kér­dését,mindafelperesi kereshetöségetilletőlegabennefoglalt indokainál fogva helybenhagyatik. A mi pedig magát a kereset érdemét illeti; jóllehet felperesek jelen keresetüket a zálogból kiváltott földbirtokbeli részek természetbeni kiadatására irányozták, a minthogy azt a per meginditá­sakori állapothoz képest máskép nem is irányozhatták: miután azonban az Ítéleteknek szükségkép végrehajtha­tóknak is kell lennie, miután továbbá azon felperesek, kik­nek keresete, törvéuyszerünek találtatván, az megitéltetett, mind a mellett mégis ily módon megítélt keresetüknek foganatosítására nem az itélet végrehajtása által, hanem C6ak egy ujabb per utján tehetnének szert. Ezek folytán annak tekintetbe vételével, miszerint alperes vé­delme abból is állt, hogy a keresetbeli jószág az ő birto­kában nincsen; ezen kivül pedig a perbeli okiratokból és perbeszédekből már ugyan ezen birói megyőződésnek kellé származnia, a minthogy az ellen féllel is közölt ése részben ellenészrevételeiben, meg is neheztelt NB alatti peralkuból egész világosságban kitűnik, hogy alperes a keresetbeli földbirtokot nem bírja, mivel az 60000 frt. peralkubeli árért, az előbbi zálogbirtokos városi község­nél maradt; tekintvén ezenkívül még azt is, hogy ha a kereső feleknek jogosultsága, a keresetlevélben előadott­nál kevesebb mértékben s részb3n találtatik megállható­nak, abból még magából a keresetnek elutasítása ugyan uem, hanem annak kellő mérlékre leszállítása következik; tekintvén végre, hogy alperes, a zálogváltó perben kere­sett és iteletileg meg is nyert földbirtokot, még pedig a jelen per folyama alatt az A. alatti családi szerződés ellenére, sőt a DD. alatti birói letiltás daczára önként és maga adta el, ós igy ama birtok helyébe annak árát épen ön maga helyettesité, azt, hogy az egyenesen s egy­oldalulag ő általa a perfolytán történt elárusitás, miután a szerződési árnak birtokában ő van, felperesek jogai csor­bítása vagy hátrányára szolgáljon, vagy is hogy illetmé­nyeikhez csak későbben jussanak — alperes követelheti legkevesbbé. Más részről alperes maga is csak pénzt kap­ván, a kérdéses peralku fölperesek kárára történtnek nem vétethetik. Mind ezek s a perbeli egyéb körülmények bi­rói fontolóra vételével, a fölperesi keresetnek, és alperes kötelezettségének fundusául, ama peralkuban foglalt egész üszveg, vagy is 60000 frt. ideértvén ennek, a szerződés szerint fizetendett kamatjait is, biróiképen megállapít­tatik. És ennek fele vagy is 30000 frt. kamatostul együtt, mivel hogy néhai Lónyai Borbála örökösei közül a Sze­gedy Ferencz ágán leszármazók közül e perbe senki nem jelenkezett, az alperesnek neje Bay Zsuzsanna jogán, an­nak ettől származott gyermekei illetőségéül, kik nevében is alperes saját állítása szerint perelt — alperesnél meg­hagyaudó levén, mint ez a kir. Tábla Ítéletében is, felpe­reseknek meg nem ítéltetett; a másik hasonfele, ismét szerződésszerű kamatjaival értve, néhai Majos István négy öreg-ági utódai, névszerint Majos Menyhért, Ma­jos Erzsébet Uray Sámuel né, Majos Charitas és Majos Pé­ter illetőleg ezek jogutódi között, egyenlő egyegy ne­gyed részben ; ezen mindegyik öreg-ági illetőség pedig, az abból leszármazó elágazás szerint ismét az ille­tők között ki —és felosztandónak Ítéltetik. Minek követ­keztében alperes az általa fölvett öszegnek, és annak a szerződés értelmében fizetendett törvényes 6 % kamatjai­nak, ezen járandósági arányban, azon illetők részére, kik általa előbbi egyesség folytán készpénzzel kielégítve még nem lettek, ugyan kész pénzben jelen itélet kézbesítésétől számitandó 30 nap alatt leendő kifizetésére különbeui végrehajtás terhe alatt köteleztetik. Mely alkalommal ha alperes, a zálog váltó perben sajátjából tettnek követelt, és igy felperesek által illetményeik arányában, s az iga­zoláshoz képest saját ajánlásuk szerint is megtérítendő költségeit liquidalni elmulasztaná, vagyezen érdembenikö­vetelése-akár egyességileg, akár bíróilag végrehajtó biró előtt azonnal el nem intéztetnék, alperes ki e perben ama költségeit liquidálni különben is helytelenül mulasztotta el, ez iránt lehető követelésével külön per útra utasita­tik. Ily változtatás illetőleg módosítással a kir. itélő Tábla ítélete többire, jelesen ezen per költségeinek köl­csönös megszüntetésére nézve is helyben hagyatik, s a periratok további intézkedés végett illetőségükhöz vissza-

Next

/
Thumbnails
Contents