Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 96. szám

389 7. § a értelmében minden egyéb kulcs hiányában mindegyik birtokos egész birtokának kellenék kulcsul szolgálni a haszonvételi gyakorlat alapjául, jelen esetben azonban ezen törvényes intézkedés azért nem foganatosíttathatnék, mert a Szirmayaknak a kérdéses alerdőn kívül Turterebesen sem bel sem kül birtokuk nincs, a kérdéses alerdő pedig, habár saját elkülönített határvonalaival jelölve, de mégis tényleg Turterebeshez tartoznék, és a Szirmayak és ezek jogulóda által a báró Perényiekkeli közösségben folyton birtokoltatnék, s ekként kétségtelen lenne az, hogy a mi e kérdéses alerdőt illeti, e területei, ugy mint a turterebesi határ egyéb részét, melyhez Szirmayak semmifele jogot nem tartanak, és e per folytán sem követelnek — tekinteni teljességgel nem lehetne, — de ellenben azt a maga elkülönített határvonalai között oly külön határtestnek vagy résznek kellene tekinteni, mely a Szirmay és b. Perényi családok által külön jogczimen — melynek fejtegetése e perre nem tartozik — közösen birtokoltaték, és mely birtok használatában Szirmayak a több-zör felhozott nádori bírósági Ítélet szerint nem mint Egri birtokosok tartattak fen, minélfogva reájok nézve az 1836: XIL t. cz. 10 § a sem lenne alkalmazható; miután ily körülmények közt a peres tárgyra nézve az arányositási kulcsok egyikét sem lehetne alkalmazni: e kérdés eldöntése jelen arányositási per tárgyát szoros értelemben véve nem is képezhetné. Tekintve azonban azt hogy a II. 2. a. beperlett 1856. april 1 5-iki tárgyalási jzökönyv szerint a jelen perben majd al-majd felperesként álló felek magok ezen kérdésnek is jelen perben leendő eldöntésébe beleegyeztek, ennélfogva jelen per a kérdéses területre nézve is — a felek kölcsönös beegyezése folytán — bírói vizsgálat alá vétetvén, miután Szirmayaknak, a többször felhívott nádori bírósági ítélet szerint azon, habár tényleg a turterebesi határhoz tartozó, de saját külön határai közt létező erdőben régi idők óta kétségtelen, s a nádorbirósági ítélet tartalma szerint is — a felek által kérdésbe sem vett használati joga kétség alá egy átalában nem jöhetne, s ennek ellenkezője a perbeli adatokkal nemcsak nem igazoltatnék, sőt inkább a G. a. beperelt zárlatban az, hogy Szirmayaknak a kérdéses alerdöben használati joguk volt, világosan a felek kölcsönös beismerésével igazoltatnék, és miután a kérdés alatti alerdöben gyakorlott közös használat mértéke és aránya e per folytán sem egy, sem másrészről kimutatva nem lenne: a kérdéses alerdő név alatti egész terület, miként az a nádor bírósági ítéletben körülvonaloztatott, és mely a Gr. a. zárlat 6 pontja szerint a Turterebesi benbirtokosok s jobbágyok és nemkülönben a ben nem birtokos, de az alerdő használatában levők ideiglenes haszonélvezete tekintetében, figyelemmel a netalán előfordulható urb. faizásra, magok a felek által zsinórmértékül fogadtatott el — egyenlő fele részben B. Perényieknek s illetőleg ezek jogutódainak, másik hason fele részben pedig Török Cajetán mint Szirmayak jogutódjának olykép ítéltetik oda, hogy ha bár az urb. faizásnak meghatározása e per tárgyát nem tenné, de mivel még is a most felhívott G. a. zárlatban az úrbéresek faízási haszonvétele e területre 'nézve is — felemlítve fordulna elő, ha tehát és a mennyiben az illetékes bíróság utján a Turterebesi úrbéreseknek ezen itt kérdés alatt levő alerdöben leendő részesitésük bíróilag is netán meg fogna alapíttatni, ez esetben előbb a turterebesi urbériség leend ezen alerdőből fedezendő, s csak az ugy fenmaradó terület hason fele részben a fentebbi mód szerint két egyenlő részre osztandó azért, minthogy a G. a. okmány szerint Szirmayaknak az önkényteszárlat elhatározásánál jelen volt megbízottja semmi nehézséget nem tett aziránt, hogy a kérdéses alerdöben a turterebesi jobbágyok faizási haszonvétele biztositassék. A mi az 1842-iki zárlat kezdetétől egész a végrehajtásig befolyt és befolyandó alerdői jövedelmek iránti követelést illeti, miután ez nem a jövőre megállap tandó haszonvétel arányára vonatkozik, de egy a múltból eredt követelés tárgyát illeti, e részben Török Cajetán, mint Szirmayak jogutóda külön perre utasít tátik. Ezekben tehát a kir. it. Táblának Ítélete a fentebbiek szerint megváltoztatván, többiben és jelesen a Perényi családbeliek s illetőleg azok jogutódai közti arányossági kulcsra nézve pedig az abban felhozott indokoknál fogva hely benhagyatván, a per a végrehajtandóknak végrehajtása végett illetőségéhez visszaküldetik. Mely pernek sat.'-( 1864 ja n. 28. 566. nrb. sz. a.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán: 30. Namesi Ferencz s társainak Moritz Sándor s társai elleni perében Ítéltetett: A felp. részéről A. alatt beperesitett és 853 évi jun. 18-án kelt, ugyan az évi sept. 3-an fizetendő, 550 pí'tról szólló, Kasznára Ferd. rendeletére Moritz Sándor által kibocsájtott és Kohn hitestársak által elfogadott váltó, az oszt. váltó szabályok hatálya alatt keletkezvén, és azok alatt el is évülvén, a kibocsájtót pedig köztorvényileg egyenes adósnak és így a váltó öszlet kifizetésére kötelezettnek nem lehetvén tekinteni, de az idézett váltó szabályok 83 §-a értelmében is ellene köztörvény utján a keresetnek csak az esetben levén helye, ha igazoltatik, hogy ő egy harmadik kárával gazdagodott; miután ezen a felperesek által igazolandó körülményt a felp. nem bizonyították, de igazolni mégsem kisértették, alp. Moritz Sándor a perköltségeknek kölc-önös megszüntetésével a kereset terhe alól felmentetik és megváltoztatván eként mind két alsó bírósági ítélet, az összes periratok, stb. (1866.9ü33. sz. a.) 31. Popovics született Mednyánszky Dafinának özv. Mednyánszky szül. Karapadzits Alka elleni örökösödési perében Ítéltetett: Az, hogy felperesnő az édes attya után reá néző örökségére nézve, maga ezen édes atya, néhai Mednyánszky Gergely által kielégítve lett, és hogy ugyan ezen kielégittetése felett akkor a községi elöljárók előttemezése mellett okmány is készült, a kihallgatott tanuknak hit alatti, és a dolog lényegére nézve egybehangzó vallomásai által igazoltatván, azon körülmény pedig, hogy alperesnő ezen okmányt védelmére fel nem mutathatja, azon köztudomású tény által, hogy Ó Kanizsa községe az 184 % évi események folytán tüz által egészen elpusztult, és hogy alperesnőnek, felperesileg kétségbe nem vont állítása szerint, ez alkalommal, a kérdéses kielégítésről szólló okmány is elégett, megfejtetvén, felperesnő,— a két egybehangzó alsóbb bírósági ítéletek megváltoztatása, és perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett keresetével elutasitatik, és az iratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1866. nov. 18. 18,627. sz. a. Előadó: (Makovicz Ede ktb.) A kir. it. táblán. 94. Csákóvá mezőváros árvabizottmányának mint Tukulia Mária nevü árva képviselőjének Argyellan Trajla és Krisztina ellen szerződós megsemmisítése tu-