Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 96. szám

388 fel a törvszék, kitéve a tagadót a 100 arany forintos bir- | ság súlyának, melyhez a jogot fen is tartja. 2. A végrendelet alperesi úgyvéd által birói megintés folytán adatván ki hiteles másolhatas végett, s utóbbi be is csatoltatván, a végrendelet létezésének tagadása többé el nem fogadható. 3. A végrendelet elismertetvén, a féltelek hagyatéki volta sem jöhet kérdésbe, sem az azonosság a beügyelt telekkönyvvel. 4. Az o. p. tvk. 735 §. helyt nem foghat, egyfelől, mert alperes a végrendelet alapján áll, melynek ha előnyei neki tetszettek, mert azokat elfogadta, tetszenie kell a hátrányoknak is, — másfelől mert itt az o. p. tvk. 547 §. a kiinduló pont, mely azt mondja, hogy mig az örökös az örökségi nyilatkozatot be nem adta, a hagyaték ugy tekintendő, mint az elhalt kezén levő. így ha az első okot, a végrendeletet vesszük, csakugv a magyar törvények irányadók, mint ha az osztrák 547 §. vesszük, mely szerint a hagyaték mint ma megnyílt tárgyalandó; — a magyar törvények szerint pedig az apa nem örököl ingatlanban anyai testvér létében. Erre a kir. itélő Tábla f. é. april 10-én 4091 sz. a. Ítéletében az első bírósági ítéletet egyszerűen helybenhagyta, megoldatlan hagyván a felebbezési indokolásokban kiemelt kételyeket. Az ezekhez hozzászólását tehát gyakorlottakb s szakavatottabb törvény tudóinknak ezennel kikérni bátorkodom, részemről az alapos czáfoLtig felperesnő mellett szavazván. — i Jogeset. Becsületsértő i büntetés alkalmazása a bíróság előtt de nem perbeli szóváltások a'kalmaval tett becsületsértés! kifejezésekért. Becsületsértési perekben perköltségek megítélésének nincs helye. A megítélt bírság ?/3 résza a hazi pénztarba szolgaitatandó; '/3 része a sértett felet illetvén. Beesületsértési büntetésül 20 írt. díjnak alkalmazása. Balog János felp, 18G5 mart. 9 I 767 sz K ucs e r a Mihály e. Tolnamegye törvszékéhez beadott, keresetlevelében előadja, hogy egy 220 frt. alperesi adóssági keresetben peressé vált 20 írtnak birói kézhez letéteményezése után, alperes felperest Haypál Sándor szolgabíróhoz a letéteményezett 20 ftuak felvétele végett felhivatta s ott felperest a nevezett szolgabíró és esküdt társa előtt minden féle megalázó kifejezésekkel illette s többszörösen őtet és elhalt apját becstelen embernek nevezte; kéri alperest a hazai törvények II. r. 72 cz. 1723: 57 értelmében 100 frt. becstelenitési birságban és költségekben marasztaltatni. Alp. ellenbeszédében beismeri, hogy felperest megsértette, de azért mert őt felp előbb csalónak s czigánynak nevezte. Egyébiránt kihallgatandó tanúival bebizonyitandja, hogy felperes alperest már több ízben megcsalta, meglopta, s igy nem alaptalanul támadta meg felperest becsületében: Tolna megye törvszóke által 1865 mart. 9. 1707. sz. a. ítéltetett. ,,Alperes nyelvváltságkép és pedig 1j3 részben a sértett felp. és 2|3 ad ré-zben a helybeli szegény pénzalap javára fizetendő 20 frt. és 11 frt. 20 kr. költség megfizetésében marasztaltaltik: Mert a felperesileg állított becsületbeli megsértést nem csak önmaga nem tagadja, de a hivatkozott tanuk is bizonyítják; ellenben a félperesre fogott sértést és gyalázó szavakat bebizonyítani hivatkozott tanúival sem sikerült, mihez képest mint becsületsértő az 1723: 57 ésII- 72. cz. értelmében saját dijában mint nyelvváltságban marasztalandó volt." | Alperes fölebbezett, mert bebizonyította, hogy felp. tőle fát lopott, hogy jelenleg is egy hordó nála zálogban van; továbbá mert a magyar törvényben világosan ki van téve, hogy csak oly egyént nem szabad becsteleniteni, ki soha sem lopott, és semmi roszat el nem követett, mi felperesre nem alkalmazható; kéri magát felmentetni. A kir. it. Táblán Ítéltetett: ,,Az itéletileg kimondott nyelvváltsági dij becsületsértési büntetésnek levén tekintendő, perköltségeknek megítélése pedig becsületsértési perekben helyt tiem foghatván, az e. b. ítélet ily értelemben jóváhagyatik s az összes periratok további törvényszerű intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek" (18G6. jan. 31 673 P. sz. a.) Alperes ezen Ítélet ellen i< felebbezéssel élt, s abban a hivatkozott tanúinak kihallgatásaért és annak alapján uj ítélet hozatalának elrendeléseért esedezik. A kir. Ilélszem. táblán Ítéltetett: „A megitélt 20 frtnyi birságnak 2A, része a házi pénztárba levén fizetendő, ily változiatással a kir. it. Tábla ítélete az abban felhívott okoknál fogva hatryatik helyben, s az összes periratok további intézkedés végett, illetőségükhöz visszaküldetnek." (18.6 nov. 14. 14446. P. sz. a.) Tnrterebesi arányossági per. (Vége.) A kir. táblai ítélet ellen közbevetett felebbezések s ezek kifejtése után: A kir. Hétszemélyes Táblán ítéltetett: „Jelen a turterebesi kül és bel uri haszonélvezet arányositására iuditott perben az alerdő név alatt előforduló terület is biroi Ítélet tárgyául vétetvén, a peres lelek nyilatkozataikból, s illetőleg a bepörlött okmányokból világosan kitűnik, miszerint a jelen pernek szintén tárgyát tevő úgynevezett alerdőre nézve egyrészről az Egri, másrészről pedig a Turterebesi közbirtokosok közt felmerült h tárbeli kérdések és villongások — nádori bíróság utján intéztettek légyen el. Ezen nádori biróságnak a B. a. beperelt Ítéletéből kitűnik, mikint a jelen perben alperesként állott Szirmay Lajos és István a kérdéses terület használatában, mint mely használat a nádori bírósági ítélet szavai szerint „a felek által kérdés alá sem vétetvén, a maga előbbeni állapotjában hagyattak meg," mind ímellett, hogy a szóban forgó alerdő nem az Egri határhoz, htnem tényleg Turterebeshez tartozónak tekintetett. De e mellett a többször felhívott nádori birósági Ítélet egész foglalatjából kétségtelen az is, hogy ezen terület, vagyis az ugy nevezett alerdő maga egész kiterjedésében külön határvonalokkal volt mar akkori időben is a turterebesi határ egyéb részétől megkülönböztetve, mint oly tér, melyen az Egriben birtokos Szirmayaknak a nádori birósági Ítélet szerint — nem ugyan mint Egri birtokosoknak, hanem valamely más e per tárgyat nem képezhető jogon — használatot gyakorlóknak, és a Turterebesi b. Perényieknek közösen gyakorlott használati jo^a volt, s melyben a nádor ispáni bíróság ált<d a felhívott Ítélet szerint benne találtattak s illetőleg biróilag fentartattak, és maiglan is léteznek. Ezen biróilag megállapított tényeket figyelembe véve, habár a szóban forgó alerdöie nézve az 1836: XII. t. czikkben elősorolt arányositási kulcsok a Szirmayak, illetőleg azok jogutóda részére megállapitatni kert haszonvétel arányának tekintetében egyike sem lenne alkalmazható, már annál fogva sem, mivel az idézett t. cz.