Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 96. szám

INftfi. péntek decz. 14. 96. szám. Nyolezadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. T»r.aloui; Örökösödési jogeset. — Becsületsértési jogeset. — Arányossági jogeset (Vége.) — Kúriai ítéletek Örökösödési jogeset. Adalékul az I. R. 38 és 39 czimeihez s az osztr. p. tvk. 547. §-hoz. Koseja Mária (Lupsorné) és Paraszkeva (Szeusné) még 1845-ben egész telki örökségüket két fél és féltelekre osztották s vették birtokba, mely az 1848: IX. t. cz. folytán teljes tulajdonukká vált. Szeusné 1848 aug. 17-én alkotott végrendeletében ugy intézkedett, hogy férje a félteleknek felét Maria és Szalomia gyermekeinek férjhezmentükkor tüstént kiadni tartozik, de másik felét holtig használhatja, halála után ez is a törvényes örökösökre a gyermekekre — szállván. Szeus Mária azonban elhalt 1852 april 30-án, örökösödvén utána az 1659-i U 7 t. cz. szerint nővére Szalomia ; ez pedig szintén elhalt 1858 jan. 28-án végrendelet nélkül s maiglan is hagyatéki tárgyalás nélkül, bár az 1854-ben felvett telekkönyvben a féltelek reá s apjára közösen Íratott. Koseja Mária tehát mint felmenő örökös követeli most Szeustól a féltelek tulajdonát s ennek felét kéri tüstént visszaadatni, felét pedig Szeus halála után, következő tárnokokból: Szeus Lázár a végrendelet alapján vette használatba a birtokot, mely végrendelet tehát reá nézve törvény marad, mert ha tetszett neki ennek előnye, tetszenie kell hátrányainak is: a végrendeletben pedig ki van mondva, hogy ő csak birlaló, és pedig a gyermekek férjhezmenteig (illetőleg haláláig) bár az egésznek, de innét csak felének, mely az ő holta után a törvényes örökösökre száll, kik Verbőczy I. R. 47 és 67 czimei nyomán az. id. tvk. szab: I. R. 19. §• szerint az örökhagyó t. i. a birlaló nejének mellékrokonai. Igaz, hogy a későbbi egyedüli tulajdonos Szalomia az osztr. p. tvk. hatálya ideje alatt halt el, tehát ugy látszik, mintha az 1852 nov. 29-i ny. par. 5. §. folytán az o. p. tvk. 736. §. szerint apja volna jogos örökös, de ez csak látszik, mert ugyanitt a 6 és 8 §§ kifejtik, miként ugy a törvényes öröklés, mint az öröklési képesség s az örökhagyó halálakori törvények irányadók, tehát Szeus Lázárt a végrendelet köti, s az 1840: VIII. t. cz. 9. 10. 14 §§. De ezenfelül Szeus Szalomia hagyatékához a gyanítható örökös apa Szeus Lázár örökösi nyilatkozatot nem adván, az o. p. tvk. 547 §. szerint ennek hagyatéka (az egész peres féltelek) ugy tekintendő, mint ha ma is a * oltnak kezén volna, tehát ama már visszaállított örökösödési törvények szerint döntendő el a jelen kérdés, és tekintve újra az irányadó végrendeletet, az 1853 iki magyar törvényekben ismeretlen kötelesrész kihasitása nélkül. Szeus Lázár csak az oszt. öröködési rendszerre támaszkodott védelmében, tagadván e mellett nemcsak a birtokazonosságot, de még a rokonságot is. Mire Temes megye törvszéke 1865 aug. 3588 1864 következőié g 16. 3493 Ítélt: „Felperesné Lupsor szül: Koseja Mária keresetétől elraozditatik, és köteleztetik alperesnek az alaptalanul okozott s bíróilag 20 frtban megállapított perköltségeket 15 nap alatt végrehajtás terhe alatt megtéríteni. Indok (a kereset kivonata után :).„Alperes ellenbeszédében tagadván felperesnő állításainak valódiságát, tagadván, hogy megboldogult neje szül: Koseja Paraszkéva és felperesnő testvérek voltak, tagadván, hogy neje Paraszkéva az emiitett végrendeletet alkotta, és hogy annak eredetije nála volna, tagadván, hogy Paraszkéva csakugyan fél telket hozott, hogy arról intézkedett, és annak birtokában ő alperes volna, — tagadván hogy felperesnőnek abbeli állítása is való, miszerint a keresetbe vett féltelek most 218 sz. a. van, azelőtt pedig 159 sz. a. volt; — és tagadván, hogy ha Paraszkéva után valami % telek maradt volna is, hogy az a keresetbe vettél azonos: felperesnő pedig a tagadások ellenére az állítása beigazolására és keresete támogatására a szükséges bizonyítékokat s próbákat felhozni elmulasztván, az állítólagos örökösödési jogot,*s így a kereseti jogot ki nem mutatta Igaz, felperesnő válaszában hivatkozott arra, hogy alperes szintoly jól tudja, mint felperesnő, hogy Paraszkéva testvére volt, hogy továbbá a szomszédok és község üregebjei is tudják, miként a keresetbe vett % telek azonos az alperes nejétől Paraszkévától hátramaradt 1\2 telekkel és milyen számú volt, és milyen jelenleg, — próbákul azonban ily hivatkozások nem szolgálhatván, azok bírói figyelembe nem vétethettek, minden állítás vagy tett dolog csakis okmányok és tanuk által bizonyítható, s utóbbi esetben a tanuk megnevezendők és a kérdőpontok bemutatandók levén. — Azonban eltekintve mindezektől, felperesnőt keresetétől mir csak azért el kellett utasítani, m vei ha kimutatva volna is, hogy a keresetbe vett i/t telek testvére Paraszkévától csakugyan származik, arra a felperesnő még sem tarthatna semmi örökösödési igényt, mert ez esetben is kimutatva levén, hogy e í/i telek Mária és Szolomia gyermekeknek hagyatott, de kimutatva levén az is, hogy Mária 1852 évben, Szolomia pedig, kire az egész 1\2 telek szállott, 1858 évben végrendelet s leszármazó örökös nélkül az o. p. tk. hatálya alatt elhalt, világos, hogy ezen 1/i telek most többé nem Paraszkéva hagyatékát, hanem Szolomia hagyatékát képezi, és hogy mint ilyen, az alperes részéről is hivatolt, ez ügyben irányadó o. p. tvk 735 §. alapján csak alperesre mint Szolomia apjára szállhatott, nem pedig felperesnőre mint távolabb mellékrokonra. Ez ítélet ellen felperesnő felebbezett, következő főpontokból : 1. Mert a testvérség bizonyítását nem vélé szükségesnek az I. R 38 és 39 czimei szoros megszabásán belül, s ily közeli vértagadást Ítéleti alapul nem vehet Mai számunkhoz mellékeltetik lapnnk előfizetési fehivása az 1867-ik évre. 96