Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 95. szám

385 b. urb. törvszék előtt illetékesen tárgyalt, s nem az elévült jog gyökösségi, hanem a gyakorlati szempontból megbírálandó arányossági per egyik fő és a fenforgó viszonyoknál fogva külön megbirálás alá eső tárgyat képező „peres tér" nevü alerdőre nézve; — a periratok hosszú során előadottakból különösen kitűnik az, miszerinta Turterebesen birtokos b. Perényiek és az Egriben birtokos Szirmayak a perestér nevü erdőt évszázadok óta használták, és hogy az 1833 évi oct. 17-én kelt nádori ítélet a Szirmay féle ebbeli használatot a maga előbbeni állapotjában akkor is nyíltan meghagyta, midőn a peres térnek a b. Perényiek birtokában levő turterebesi határhozi tartozandóságát kimondá; — de alp. azon állítását, hogy a két szomszéd birtokos család a nevezett erdőt egyenlően használták volna, sem a régibb sem az ujabb időkre nézve bebizonyítani nem csak nem tudván, sőt az 1842 jul. 13-án a feleknek megegyezése folytán létrejött zárpontokból inkább az tűnvén ki, hogy akkor is a nagyobb számmal lévő Perényiek részére nem együttesen mint család, hanem ezen család mindegyike, mint mindannyi turterebesi közbirtokosnak részére a házi haszonvétel ép ugy és oly mértékben tartatott fen, mint a magában álló Szirmay számára. A használati jog ezen viszonyainál fogva pedig és mivel az Egri Szirmay féle birtok után több jogot, mintha az a Turterebesi határ kiegészítő részét képezné, tulajdonítani nem lehetne, a jelen minden perlekedő feleknek többször is sürgetőleg kifejezett kivánatához képest is ez uton eldöntendő kérdésben csakis a törv. aránykulcsok egyikének alkalm foghat helyet. Miután a Szirmay jogon követelő Török Cajetánra, ki a turterebesi határban bel vagy külső birtokot nem bir, a turterebesi kir. haszonvételekben nem részes ésjogelődjéhez hasonlóan a turterebesi birtokos báró Perényiekkel osztályos rokonságban nem áll: az 1836: XII. t. cz. 2. 4. 5 és 6 §§-aiban megállapított kulcsok épenséggel nem alkalmazhatók; és igy az 1836: 12 t. cz. 7. §-ában az előbbenieknek nem alkalmaztatása esetére rendelts minden közbirtokos egész birtokát alapul vevő utolsó kulcs szolgálhatván csak a bevezetendő arányosság zsinórmértékéül, s mert a periratokból, s jelesen a bőven megvitatott D. a. összeírásból kitűnik, hogy a báró Perényieknek, eltekintve a Turterebesi jobbágyoknak e per során amúgy sem igazolt netalání faizási haszonvételeitől, egész turterebesi magán birtokaik 11 udvartelket képeznek, valamint az, hogy Török Cajetánnak az Egri határban Szirmay jogon birtokában levő egész birtoka, a mint ő azt a 14 sz. a. okmány ellenében nem is tagadta, két udvartelket képez, a birtokok mennyisége fölött begyőzött ezen biztos adatoknál fogva pedig a különben is külön határokban fekvő birtokok felmérésének szüksége fen nem forogván, a peres térre nézve a 13-as arány kulcs oly módon állapittatik meg, hogy 2/I3-ában Török Cajetánt, n/13-ában pedig a turterebesi közbirtokosságot illetendi ezen erdőnek elkülönítendő birtoka. Mivel továbbá az erdei jövedelmek a megítélt erdő illetőségnek csak járulékai lennének, annálfogva az 1842-iki zárlat kezdetétől a végrehajtásig befolyt és befolyandó azon jövedelem 2/, 3-ad része is, mely a levonandók levonása után a nádori bírósági ítéletben világos határokkal kijelölt peres tér vagy al erdőből húzatott és húzatni fog, szinte Török Cajetánt illetendőnek kimondatik, ennek számadási perutoni követelhetése tekintetéből azonban részére a per rendes utja fenhagyatván. Végtere a turterebesi közbirtokosságot nl13-ad részben illető perestér vagy alerdő, továbbá minden a Turterebesi határban még fenlévő s a pertárgyát képező közösségekre nézve alkalmazandó aranykulcsot illetőleg a mtörvszéki ítélet az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik s a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik. (1863 jun. 20 184urb. sz. a.) Ezen 3-ad bírósági Ítéletet hasonlóan mindnyája peres fél fölebbezte, nagyobbrészt már a perben, s főlebbezéseikben kifejtett indokokból. CVége köv.) Kúriai íteletek. Magánjogi ügyekben. A kir. it. táblán. 91. Wieser Gusztáv felperesnek Schwarcz Ede alperes elleni, a pesti mérlegutczában, 182. sz. a. házon alperesjavára Wieser Adolf ellen bekebelezve levő 30000 ft. követelés sat. kitörlése iránti rendes szóbeli perében Ítéltetett: Alperes mint Wieser Adolf hitelezője, a Wieser Ferencz hagyatékából adósát illetendő örökrészre követelését az osztály és átadás előtt, a hagyatékhoz tartozó ingatlanokra vezetett bekeblezés által biztosítani, a telekkönyvi rendelet 74 §-a szerint jogosítva lévén, s az igy eszközlött biztosítás hatálya az idézett §. záradéka által a hagyatéki eljárás eredményétől csak annyiban feltételeztetvén, hogy az többre, mint az adósnak osztály utján valóban örökrészül jutott, nem terjedhet; — az örökös társaknak tehát, habár az egyes hagyatéki tárgyak felosztásában, ily bekeblezések által nem szabályoztatnak, s habár a biztosításnak e neme zálogjogot nem annyira az egyes tárgyakra, mint inkább az adós örökrészéül jutott értékre ád; — szabadságukban nem állván, az egyes örökrészt telekkönyvileg tehát tudomásuk szerint is terhelő zálogjogokat figyelmen kivül hagyni, s az osztályt netalán akkép intézni, hogy a biztosított hitelezők kielégitésöktől elessenek; — s innen következőleg a hagyatéki ingatlanokra egyik örökös társ ellen történt bekeblezések kitörlését, az osztály folytán ezen ingatlanok tulajdonosaivá lett örökösök jogosan csak azon föltétel mellett követelhetvén, ha az illető örököstársra tettleg jutott örökrész erejéig, az arra zálogjogot nyert hitelezőket kielégítették vagy biztosították; miután felperes azt, hogy Wieser Ferencz hagyatékának felosztásánál, alperes hitelező érdeke ily módon megóvatott volna, a per során ki nem mutatta, de nem is állította: az eljáró városi tszék Ítélete ezen okoknál fogva helybenhagyatik sa per sat. (1866. oct. 18406. sz. a. Elő: Karap segéd előadó.) 92. Lederer Lőrincznek, G-rünfeld Lipót elleni, 10911 frt. 63 kr. kárösszeg, 19 mázsa, 40V2 font liszt, malomhoz tartozó eszközök, és mindezek járulékai iránti perében ítéltetett: Jóllehet az 1860-i oct. 25-én felperes mint albérletbe adó, s alperes mint albérletbe vevő közt, az előbbi által a nváradi 1. szertartású káptalantól bérben birt ős-i malom iránt létrejött V. alatti albérleti szerződés 4-ik pontjában az foglaltatik, hogy a szerződést megszegő rész a másiknak minden okozandó kárt és mulasztott hasznot megtéríteni köteles leend; de miután az említett szerződés ugyanazon pontjában az idézett kikötés, alperes tekintetében oda magyaráztatik : hogy az esetre, ha alperes a bórt idején megfizetni elmulasztaná, s ebbeli barátságos megintésresem hajolna,felperes jogositvaleenda szerződést