Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 95. szám

384 tőleg irányukba szavatosságot válaltak, az érintett pernek kedvezőtlen itélet általi befejezte esetére a szavatosok elleni viszkereseti joguk föléledni fog. Ebbeli joguk érvényesítését azonban azon oknál fogva, hogy nevezett szavatos Bezerédy Miklós vagyona, már is tetemes betáblázások által terhelve van, veszélyeztetve látják. Annál fogva a neláni visszkereseti követelésük, úgymint 34JOG és 15400 frt. tőkék és jár. erejéig a zálogjogot Bezerédy Miklósnak O-Cséb helységi 1-ső sz. telekjegyzőkünyvben foglalt vagyonára mint főzálogra, valamint Ó-Cséb, Marlotta — szállási 1-ső tjkönyvben, ugy Ó-Cséb községi 23 sz. tjkönyvben, és végreCséb községi 66 sz. tjkönyvben foglalt ingatlanaira mint mellék zálogra előjegyeztetni, és az igazolási határidőt a nevezett pernek végleges eldöntéséig nyitva tartatni kérik. Bács-Bodrog megye t ö r v s z é k e á 11 a 1 1863 oct. 27-én 5641 sz. a. végeztetett: „Folyamodó kérelmének hely adatván, a telekkönyvi irodának nieghagyatik O-Cséb község 1 ső sz- a. tjkönyvben Bezerédy Miklós birtokának C teher lapjára következőt bejegyeztetni. Főjelzálog: Az 1827 Szt. András hava 1-ső napján Sz. Ágotán kelt egyesség ugyanazon keltű terhek jegyzéke és 1863 aug. 29-én 988 sz. a. a Dudántuli kir. ker. Táblához oldalagos ősi örökségi osztályrész és járulékai megitélése iránt benyújtott válasz alapján a zálogjog o. ért. 34006 frt. ennek 1804 april 13-tól járó 6 \ kamatjai, továbbá 15400 ftnyi, ennek 1859 jan. 1-től járó 6°/0 kamatai iránti viszkereseti követelésekre nézve Daróczy Istvánná és érdektársai javára előjegyeztetik. Meghagyatik továbbá az irodának, hogy a mellék jelzálogokat 1-ső. Csébi község 66 és Csébi 23 sz. tjkönyvben előirt módon, de azon megjegyzéssel, hogy ez utóbb nevezett telekjegy ZŐkönVVben csak Bezfirérty Mib-lr>c jnt-nlÁkríra. tüntesse ki. Miről mindkét fél és pedig folyamodó a telekkönyvnek az előjegyzési bizonyítványával ellátott eredeti egyességlevél visszacsatolása mellett oly megjegyzéssel, hogy a folyamatban levő pernek vég befejeztéig az igazolási határidő nyitva tartatik, értesíttetni rendeltetik. Kmf. Ezen végzés ellen az ellenfél következő okokból felfolyamadott, mert az előjegyzés alapjául szolgáló okmány nem felelvén meg a telekkönyv 63 §-ban foglalt kellékeknek, előjegyezhetési minőséggel nem bir;— mert ezen okmány a telekkönyvi rend. 88 §-ához képest sem világos, sem határozott követelést nem tartalmaz és az előjegyeztető nem bir az előjegyeztetett irányában hitelezői minőséggel; mert a 988 sz. peres okirat csupán személyes követelésre vonatkozik; — mert a biztositásnak feltételei okmányilag nem igazoltattak, — végre, mert az igazolási határidő 15 napon túl nem terjedhet. Kéri a neheztelt végzést megsemmisíttetni. A kir. itélö Táblán végeztetett: „Bekebelezések és előjegyzések a telekkönyvi rendelet 67 §-a értelmében csak eredeti okiratok alapján történhetvén, de különben is a kért előjegyzés alapjául szolgáló C. D. és E. a. okmányok az idézett telekkönyvi rend. 63 §-ában foglalt általános kellékeknek meg nem felelvén, s igy előjegyezhetési minőséggel nem birván, a kért előjegyzésnek hely nem adatik, s ekképen az eljáró megyei törvényszéknek végzése megváltoztatván, az iratok további intézkedés végett ugyan ahhoz visszaküldetnek. Mely ügynek sat." (1864. nov. 24. 12864. sz. a.) Ezen végzés ellen Daróczy Istvánné és érdektársai törvényes időben beadott felfolyamodásukban előadják; miszerint ők az eredeti okmányokat a.telekkönyvi hatóságnak bemutatták, s n részben a telekkönyvi rend. 67 és 63 §§-ainak eleget tettek, minek folytán az elmozdításul felhozott indok alapját teljesen elveszti; s azért az előjegyzést megengedő e. b. végzést helybenhagyatni kérik. A kir. Hétszemélyes Táblán határoztatott: „A kir. itélő Tábla végzésének megváltoztatásával az első bíróság végzése az abban felhozott okoknál fogva helybenhagyatik és a periratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (1866. oct. 10. 17538. P. sz. a.) Tnrterebesi arányossági per. (Folytatás.) A megye törvényszék által hozott másod bírósági ítéletet a felek mindnyáján fellebbezték. Perényi Bertalan az itélet azon részét kéri megváltoztatni, mely szerint Török Cajetánnak 6 telki illetőség ítéltetett; mert a törvszéki itélet beismeri, hogy nem a használat mértéke, hanem a felosztás eszközlésére megállapított kulcsok menynyisége szabhatja meg mindegyik birtokos illetményének terjedelmét, ámde a törvény 5 §-a szerint specifice a közös haszonvételek és a közös teherviselés felosztására megalapított — divatozó — szabály jelöltetik aránykulcsul, de Török Cajetán sem a terebesi regálékban, sem a terebesi közbirtokosság közös terheiben soha nem részesült, tehát reá ezen kulcs nem alkalmazható. Török Cajetán fölebbezi, mert a megyei törvszék a Szirmayaknak Egri helységbeni két nemesi telkét alapítván meg 6 anyatelekben kulcsul az alerdő felosztására, ő — az ngocsam egyei törvszék Szatmár megyéből — hová Egri tartozik — vett kulcsot, és midőn ezeknek minőségét, s mennyiségét meghatározta, oly dolog felett gyakorolt törvényhatóságot, mely hozzá nem tartozik. Továbbá beismeri az itélet, hogy a peres térre nézve a b. Perényi és Szirmay család használata egyenlő, közös, egymástól független : mégis arányos felosztására Turterebesről, melyhez nem tartozik, és Egriből, melyre törvényhatósága ki nem terjed, keres kulcsot, holott ezen térre nincs egyébb kulcs, mint a gyakorlati használat, melyet ily külön határral bíró területekre néve az 1836: XII. t. cz, 5. §. is megalapított. A kincstár és többi Perényiek is fölebbezik az ítéletet, mert annak 2-ik része szerint összesen 12 telek vagy kulcs után a közösből járó jutalék azon ág illetményéből kiadandónak határoztatik, mely rámushoz ezen kulcsok és illetőleg az azt alkotó házhelyek tartoztak volna, vagy is a mely rámustól azok elszakittattak, és a mely rámushoz az osztály alkalmával kötendők lesznek. Pedig ez meg nem állhat, mert a felek kérelmén tul terjed, az e. b. itélet ide vonatkozó pontját a felek csak azért fellebezték, mert a 12 kulcs szerintök törvénytelen levén, utánok a közösből mi sem jár. A 2-od bíróságnak tehát nem lehetett azt meghatározni, miszerint a mondott J 2 kulcs utáni jutalék nem az egész közösből, hanem az illető rámusok illetményéből adassék ki, miután azt sem az e. b. meg nem határozta, sem a peres felek közül egyik sem kérte. sat. A kir. it. Táblán Ítéltetett: „Jelen előbb aTurterebesen 1856 april 15 én tartott tárgyalás alkalmával a perlekedő felek kőzött történt megállapodás és később az 1859 nov. 6-án közbejött legfelsőbb elhatározás folytán a Beregszászon fennállott cs.