Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 94. szám

379 A felperesek által nagy erő tulajdonitatván a válaszban a betáblázásnak, és ennek folytán eszközölt átkebeleztetésnek, erre nézve az alperesek 5, 6, s 7 sz. a. becsatolják a betáblázásra vonatkozó végzéseket, melyek szerint, a pesti cs. kir. főtörvényszék, Sz. J. javára a betáblázást meg nem engedte, hanem azt a legfőbb törvényszék s csupán elsőbbségi tekintetből, az 1840. 21. t. cz. értelmében, rendelte el. De a legfőbb törvényszék betáblázást rendelő végzése ki nem mondta, és ki sem mondhatta, hogy a betáblázás által felperesek képzelt követelése realizálható lenne, mert a betáblázás természeténél fogva, az csak elsőbbségi tekintetből történhetett, a nélkül, hogy a követelés valódiságának megtámadhatását kizárhatná, annyival inkább, mert a betáblázás, és bekebelezés között azon különbség létezik, hogy az első esak elsőbbségi, — mig a második zálogjogot enged. A perbeszédek befejezése után Eger város törvényszéke 1863 decz. 31 hozott ítéletével Nagy Johanna örököseit a keresethez képest 8400 frt. szavatossági összegben, kamatokban, és perköltségekben elmarasztalta. „Mert — ugy mond — az 1854 szept. 6. kelt adás vevési ügyletből származó felelőséget, valamint Fáy Bertalan, ugy alperesek előde Nagy Johanna is magokra vállalták; Mert— Sz. J. a Fáy Bertalantól megvett osztályrészt birtokba nem vehetvén, következik: hogy Nagy Johanna a szerződés alapján minden megszorítás nélkül feltétlenül elvállalt szavatosságnál fogva a 8000 pfrt vételárért felelős; Mert alperesek azon ellenvetése, hogy az oldalági örökösödés a szerződés keletkezésekor már elenyészett, ennél fogva Nagy Johanna szavatosságának helye nincs, a szerződésre vezetett, s a per folyama alatt kétségbe nem vont szavatossági kötelezettség mellett birói figyelembe nem vétethetett; Mert Nagy Johanna szavatossági kötelezettsége az egész adásvevési ügyletre, s igy az egész 8000 pfrt. vételárra is kiterjedvén, alperesek az egész 8000 frtban marasztalandók voltak ; Mert az alperesek részéről tett, — s az osztr. p. t. könyv több szakaszaira alapított — kifogások birói figyelembe nem vétethettek; Mert végre alperesek, mint per vesztettek a perköltségekben elmarasztalandók voltak." Ezen e. bir. ítélet ellen az alperesek a kir. itélő táblához felebbezést nyújtottak be, melyben a többiközött különösen azért támadták meg aze. b. Ítéletét, mert több nevezetes kifogásokon indokolás nélkül siklott át. Ilyennek tüntették fel az alperesek: a) Hogy az első bíróság nem vette figyelembe a felperesek által sem tagadott azon körülményt, miszerint Nagy Johanna örökösei idő előtt idéztettek meg. b) Hogy az első biróság nem vette figyelembe, miszerint felperesek előde Sz. J. mint vevő, és engedményező hibásan kezdvén és folytatván a Fáy Alajos ellen indított pert, a per elvesztésének ön maga volt oka, a melyért Fáy Bertalan, s Nagy Johanna szavatozni nem tartoznak. c) Hogy az első biróság nem vette tekintetbe, miszerint az 1854. szept. 6. kelt szerződést, az azt kötő felek, az 1278. §-ra alapittották, tehát az szerencse szerződés volt; a mi maga után szavatosságot nem von. d) Hogy az első biróság nem vette figyelembe, hogy a netalán létező szavatosság — minthogy Sz. J. Fáy Bertalant, és hogy Johannát, a Fáy Alajos ellen indított per folyama alatt, be nem hivta, — elévült. e) Hogy az első biróság nem vette figyelembe alpereseknek a kamatok ellen tett kifogásaitTovábbá kiemelték alperesek fellebbezésükben, miszerint a per folyama alatt a szavatosságot igen is kétségbe vonták, s arra nézve előadták, hogy az a p. t. k. 1278. §-nál fogva meg nem állhat, — hogy az, — Sz. J. ismervén a szerződésből a birtok természetét, és az ősiségi pátens hatályát, — tehát ezen oknál fogva szinte meg nem állhat, — hogy az, nem a 8000 frt vételárra, hanem csak az oldalági örökség minősége, s mennyiségére vonatkozván, ezen okból hasonlóképen meg nem állhat; — Végre kiemelték, hogy a 891 §. értelmében a solidaris kötelezettségnek világosnak és határozottnak kell lenni, s a többször emiitett szerződésre vezetett Nagy Johanna szavatossága nem oly tágértelmü, mint azt a felperesek, és az első biróság magyarázza. A felperesek ezen fellebbezésre adott ellenészrevételeikben, a válaszban elsorolt állitások ismétlése, s magyarázása mellett, csak azon uj körülményt hozták fel, hogy ők Fáy Bertalan örököseit azért nem idéztették meg, mivel azok vagyontalanok, (?) — és mivel betáblázás, és átkebelezés által Nagy Johanna birtokaira már zálogjogot nyertek (?) Ezek után a kir. itélő tábla f. évi jul. hó 3.10148.sz.a. kelt Ítéletével: az ügy érdemét illetőleg helybenhagyta az első biróság ítéletét, a kamatok, és perköltségek alól azouban alpereseket felmentette. Indoj kai ugyanazok, mik az első bíróságé, azonban még két uj indokkal bővítve, melyek minden esetben figyelemre méltók: Ezek: 1) mert Sz. J. által az 1854. szept. 6. kelt adásvevési szerződés alapján Fáy Alajos ellen 1855. decz. 18. kezdett, és 1859, decz. hóban becsomózott s 1862-ben első, — 1863. másod bíróságilag elitélt perekben, az ítéletek nem az osztrák törvény uralma alatt, hanem a hazai törvények visszaállítása után keletkeztek, s igy az elévülés kérdése nem az oszt. pol. törv. k. hanemahazai törvények szerint volt megbírálandó. 2) mert Nagy Johanna az 1854. szept. 6. kelt adásvevési szerződésnek saját tulajdonára lett betáblázása ellen, annak idejében fel nem szólalt. A kir. itélő Táblának most érintett Ítéletét mindkét peres fél fellebbezte. Felperesek a kamatok s perköltségek miatt, alperesek pedig az ügy érdemének elvesztése folytán. Az alperesi fellebezés csak a kir. tábla fenntebb leirt két indokára vonatkozik, és az következő: ,,Valamint perbeszédeinkben, ugy fellebbezésünkben is] kimutattuk azt, hogy ha az oszt. p. t. k. uralma alatt, és ennek 1278. §-ára lett hivatkozás mellett kötött adásvevési szerződés szavatosságot vonhat maga után, e szavatosság lejártának ideje a 933 §. szerint mérendő, ezen szavatosság tehát a 931 §. értelmében, elévült, mertSz. J. az 1855. decz. 18. Fáy Alajos ellen indított, s 1859 decz. havában becsomózott perbe szavatosait soha be nem idézte. E per pedig nem a kir. táblai Ítélettel tekintethetik befejezettnek, hanem befejezettnek tekinthető az, az 1859. decz. havában eszközlött becsomózással, mert ha Sz. J. szavatosait csak a becsomózás megtörténte, vagy épen a kir. tábla ítélete szerint az Ítéletek keletkezése után hivja be, ez esetben az oszt. p. tknek azon rendelkezése, hogy a szavatos bizonyos idő alatt perbe hívandó, — értelemmel nem bírna, annyival inkább, mert az ítéletek keletkezése után a szavatosok az őket érdeklő perekben a vevőnek