Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 94. szám

380 már többé segédkezet nem nyújthatnának, és az Ítéletek, — mint jelen esetben történt, — a szavatosok tudta, s hozzájárulása nélkül emelkedhetnének jogerőre. De ha a kir. itélő táblának fentebbi indoka megállana, akkor a törvénynek visszaható ereje volna, mi pedig semmiféle törvény szerint nem áll, sőt az ideigl. törv. szabályok által ez annyira respectálva van, miszerint a polg. perrendt. idejében megindított perek, még most is ez szerint tárgyaltatnak. De a kérdéses ítéletek 1859. már meghozhatók voltak; és hogy csak 1862-ben keletkeztek, az ismét nem alperesek hibája, — és igy ha áll az, hogy az esetben, ha ezen Ítéletek 1860. meghozatnak, akkor a szavatossági kötelezettség elévült, — elévültnek kell annak lenni jelen esetben is, mert a per 1859. teljesen befejezve lett, és akkor a szavatossági kötelezettség is elévült volt. A kir. itélő táblának 2-ik indoka is téves, és a tényállással meg nem egyező. Nem való azon feltevés, hogy Nagy Johanna a kérdéses szerződésnek saját tulajdonára eszközlött bekeblezését nem ellenzetté; Nagy Johanna ezt igen is ellenezte minden lehető módon, mit tanúsítnak a perhez 5, 6, 7, alatti csatolmányok; és e részben Nagy Johanna a főtörvényszéknél kedvező végzést is nyert, azt azonban, hogy végre a legfőbb semmitő törvényszék végzése folytán, — a betáblázás, illetőleg átkebelezés, — mint ezen végzésben kimondva van, — egyedül elsőbbség tekintetéből ne eszközöltessék, többé nem gátolhatta, de az igy eszközlött betáblázás, és átkeblezés, Sz. J. vagy engedményesének, az eredetinél ujabb, és terjedtebb jogot nem adott, és nem adhatott. Végül alperesek nem mulaszthatták el még azon megjegyzésüket tenni, hogy a kir. itélő tábla Ítéletét mindkét fél felebbezvén,azonban afelperesek fel e bibebezése az ítélet kézbesítésétől nem 15, — hanem a 16-ik napon adatott be, mégis az első bíróság azt törvényes időben beadottnak nyilvánítván, elfofogadta. — Az ezen perben a főm. Hétszemélyes tábla által e napokban hozandó döntő ítéletet, az olvasó közönséggel tudatni, nem késendünk. á5EÍsfiId6)9tf Jl&I i/jjiiiobiülw) u\*-' áeneébftiK sa isévov W>J ' .llclőxa ai9n fel n9<f?'(/}bi Amma tns!i; Tnrterebesi arányossági per. (Folytatás.) Az említett fölebbezések következtében Ugocsa mtörvszéke 1863 april 10-én 1236. sz. a. következoleg ítélt: „Az e. b. Ítélet azon része, mely szerint a Turvize és Egri helység határa közt fekvő erdő két egyenlő részre osztatni, s annak egyik fele része az 1842 jul. 12-től befolyt tiszta jövedelem felével a B. Perényi család, másik fele pedig Török Cajetánnak mint a Szirmay család jogutódjának ítéltetett meg: akként változtatik meg, hogy az A. nádorbirósági Ítéletben körülirt, a Turvize és Egri határ közti erdő proportionalis felosztásánál az abból netalán kiadandó urb. illetőség levonása után fenmaradó részre nézve arányositási osztó kulcsul a pernél D. a. látható telki összeszámítás után Török Cajetant a nevezett erdőből az egri határ felől eső oldalon 6 kulcs utáni osztalék illesse; az erdő jövedelmekbeni részesítés iránti kérelmével a per rendes útjára utasíttatván. Továbbá a megítélt kulcsokra oda változtatik az e. b. ítélet, hogy|Török Cajetán megítélt jutalékának kiadása után fennmaradandó rész ab. Perényi család tagjai, s azok jogutódjai között akként osztassék fel, hogy a fentebbi kulcsok utáni jutalék azon ág illetményéből kiadandó, mely ághoz egyébkint ezen kulcsok, s illetőleg az azt alkotó házhelyek tartoztak volna, vagyis a mely ágtól azok elszakadtak, s mely ághoz az osztály alkalmával kötendők lesznek. Az itólet többi fölebbezett részei, tekintettel a megváltoztatott pont érdemében hozott intézkedésre és ezen intézkedés folytán módosult proportionalis felosztásra, épségben fentartatnak, s megerősitetnek, a nem fölebbezett részei pedig érintetlenül hagyatnak sat. Indokok: Az e. b. ítéletnek első részét azért sem lehetett meghagyni, mert azon körülményből, hogy az A. a. ítélet a Szirmayak használati jogát kérdésessé nem teszi, kétségbe nem vonja, épen nem következik, hogy az arányosító per folytán eszközlendő felosztás alkalmával a kérdéses alerdőnek hasonfelét kapja, mivel nem a használat mértéke, hanem a felosztás eszközlésére megalapított kulcsok mennyisége szabhatja meg mindegyik birtokos illetményének terjedelmét. Hogy a Szirmayak használata nem permissivus; nem felp. saját tetszéstől függő volt, azzal is beismerik felp. hogy az 1837ben megkezdett arányosító perbe a Szirrr.ayakat mint közbirtosokat az alerdőre nézve önmagok hívták be. Ezeknél fogva azon felp. kérelmet, hogy Török Cajetán birtokosnak ne tekintessék, s hogy egész követelésétől elüttessék, méltányolni nem lehetett, s illetménye kiadását osztó kulcsai szerint elrendelni kellett. Ennek osztály kulcsa megállapításánál a következő tény körülmény volt alapul felveendő. Ugyanis habár az A. a. ítélet a kérdéses alerdőta turterebesi határhoz tartozónak declarálja is, mind amellett azon körülményből, mert az saját határaival a terebesi határ egyéb helyeitől elkülönítettnek tűnik ki, a b. Perényi és Szirmay család közt versengés tárgya nem is volt, s azok az egri közbirtokosság által indított per folytán, melyben a Szirmayak nem állottak, nyilváníttatott az egri közbirtokosságra nézve Turterebeshez tartozónak, s mert a Szirmay család épen ezen alerdőre nézve mint közbirtokos hivatik perbe, önkényt következik, hogy ezen alerdőt vagy peres tért egy olyan, a Perényi és Szirmay családokra nézve külön testet tevő területnek kell tekinteni, mely saját határával egymástól elkülönített két hely birtokossai által minden határbeli villongás nélkül biratott s biratik, s melynek proportionalis felosztásával e szerint az 1836: XII. t. ez. 10 §-a világos utasítása szerint kell eljárni, t. i. az azon t. cz. 2. 4. 5. §§-ban meghatározott kulcsok valamelyikét elfogadni. Miután pedig osztó kulcsul a telki összeszámítás fogadtatott el, a Szirmayak két nemesi laktelkét pedig a terebesi nemesi laktelekre nézve tett számításhoz képest 6 anya teleknek kellett venni, ennélfogva az osztó kulcs alapján Török Cajetán alp. részére többet 6 telkiilletőségnél megítélni nem lehetett. Miután jelen per használat czimén indíttatott, Török Cajetán pedig azt, hogy a peres alerdő jövedelmeiben részesittetett, s igy annak használatában lett volna, ki nem mutatta, ez alkalommal részére illetmény megállapítható nem volt, s ez iránti keresetével a per rendes útjára volt utasítandó. A kir. ügynök s a többi fél felebbezése folytán az e. b. ítélet helyben volt hagyandó, de ugyan ezen kulcsok, valamint Dancs András és Mandics János kulcsai utáni jutalék, miután az azt alkotó anyatelkek és curiák hajdan a b. Perényi család birtokát képezték, s onnan vagy adományozás vagy osztály, vagy pedig szerzeménykép szakittattak el, azon rámusbóli kiadatása volt elrendelendő, melyhez a kulcs