Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)
1866 / 7. szám
27 Jogeset. A családi hitbizományok iránt 1862. october hd 9-iki k. kir. leiratnak oly visszaható erö tulajdonittathatik-e, melynél fogva az ezen k. kir. leirat kihirdetése előtt kétségtelenül szerzett jogoknak a családi hitbizomány elleni foganatosítása megakadályoztathatnék. Közli: Elischer Boldizsár h. ügyvéd ur Freystádtler Antal és hg Eszterházy Pál és fia hg Eszterházy Miklós (mint várományos) között 1861. oct. hó 2l-kén egy haszonbéri szerződés jött létre, mely szerint a Somogymegyében kebelezett kaposvári uradalom, Freystádtler Antal által 1861-ki novemb. 1-től egymás után következő 29 évre, évenkinti 70,000 ft. bér, és 35,000 ftnyi biztosíték befizetése mellett kibéreltetett. Ezen haszonbéri szerződés XXXV. pontjában Freystádtler Antal feljogosittatott : bogy valamint ezen szerződésnek, és az abból folyó összes jogainak, ugy"az általa lefizetett 35,000 ftnyi biztosítéknak a kaposvári uradalomhoz tartozó javakra való betábláztatását eszközülhesse. Freystádtler Antal ebbéli jogával élni akarván, midőn eziránti kérvényét, Somogymegye polgári törvényszékéhez, mint a kaposvári uradalom telekkönyvi hatóságához 1864. évi december 2-káa benyújtotta, — ezen kérvényével ugyan azon évi s hó 1 7-kén kelt 3721. számú végzése által azon oknál fogva, mert a haszonbéri szerződésből nem tűnik ki ama körülmény : hogy a haszonbéri javak élvezője és folyamodó között kötött jogügylet, az 1862 évi october 9-kén kibocsájtott k. kir. leirat 17. és 69. §§-ai értelmében a hitbizományi hatóság jóváhagyása mellett, jött légyen létre-e vagy sem, — elutasittatott. Folyamodó ezen nem várt akadályt elhárítandó, a dunántúli kir. kerületi itélő táblához, a haszoubéri szerződésnek hitbizományi hatóságilag való jóváhagyatása iránt kérvényt nyújtott be, — melynek folytán a nevezett kerületi itélő tábla, annak előrebocsájtásával, hogy 1864. évi február 15-kén 16. sz. a. kelt határozata szerint, — mindazon haszonbéri szerződéseket, — melyeket 1861. évben october, november és december, illetőleg 1862. évi február 2^ kán hg Eszterházy Pál és fia hg Eszterházy Miklós urak az akkoron visszaállított magyar törvények uralma alatt az illető főbérnökökkel kötöttek, jogérvé nyeseknek ismert légyen el, 1865. évi június hó 6-kán 525. sz. a. kelt végzésében egyúttal kimondotta : hogy miután folyamodó haszonbéri szerződése is ezek sorához tartozik, — ez ellen neki, mint hitbizományi hatóságnak semmi észrevétele nem lévén, telekkönyvi feljegyeztetése ellen mi akadály sem forog fen. A kir. itélő tábla a herczegi zárgondnokság fel folyamodása folytán, —1865. évi augusztus hó 31-kén 11952. sz. a. kelt határozatával ezen végzést — „miután a bérlő a szerződés XXXV. pontjában, a hitbizomány jelenlegi birtokosa, az utó örökös és a hitbizományi gondnok által adott betáblázási engedélylyel, a családi hitbizományok iránt 1862. évi october 9. napján kibocsájtott legfelsőbb királyi leirat kihirdetése előtt nem élt" — feloldván, a dunántúli kir. kerületi itélő táblát oda utasitotta : hogy a kérdéses haszonbéri szerződésnek, telekkönyvi bekebeleztetése czéljából kért jóváhagyása kérdésében az érdeklett feleket meghallgatván, a kifejlendőkhöz képest ujabb határozatot hozzon. Ezen királyi itélő táblai végzés ellen Freystádtler Antal fel folyamodással élvén, kiemelte : hogy ezen végzésben a családi hitbizományok 1862. évi october hó 9-én kibocsájtott legfelsőbb k. kir. leiratnak oly visszaható erő tulajdoníttatik, — melynélfogva az ezen k. kir. leirat kihirdetése előtt valamely családi hitbizomány ellen kétségtelenül szerzett jogoknak foganatosítása megakadályoztathatnék. — Ugyanis ki mondatik : hogy miután folyamodó a haszonbéri szerződés XXXV. pontjában a hithizomány jelenlegi birtokosa, és az utóürökös által adott betáblázási engedélylyel a többször emiitett k. kir. leirat kihirdetése előtt nem élt, s a dologbani jogot csak most kivánja elnyerni, midőn azon legfelsőbb k. kir. leirat hatályban van, — az illető telekkönyvi hatóság a bekebelezési kérvény elintézésekor azt is köteles megvizsgálni, váljon a betáblázási engedély a hitbizományi hatóság által is jóváhagyatott-e ? Ezen indokolásban tehát benfoglaltatik azon ténykörülmény létezésének megalapítása : hogy folyamodó a kérdéses haszonbéri szerződés XXXV. pontjában nyert betáblázási engedélylyel élhetett volna az 1862. oct. 9. kibocsájtott k. kir. leirat kihirdetése előtt, azaz : hogy a kérdéses szerződés telekkönyvi feljegyeztetésének eszközléséhez jogot szerzett légyen, — mert valamely jogot csak az gyakorolhat, azzal csak az élhet, a ki azt megszerezte. Már ha ez igy áll, akkor kétségtelen: hogy folyamodó a szerződésben nyert feltétlen betáblázási engedély alapján, — mely semmi határidőhöz kötve nem volt, — s melynek megerősítéséhez semmiféle hatósági jóváhagyásnak szüksége fen nem forgott,— ezen haszonbéri szerződésnek telekkönyvi feljegyeztetését a fentérintett legfelsőbb k. kir. leirat kihirdetése után is jogérvényesen szorgalmazhatta légyen, mert kiki szerzett jogával az elévülési határidőn belől bár mikor élhet. Folyamodó felfolyamodásában kiemelte továbbá: hogy eltekintve a fentkifej lettektől, melyek szerint a kérdéses szerződés hitbizomány-hatósági jóváhagyásának szüksége fen nem forgott, mert a törvénynek visszaható ereje nincs ; — ezezi hitbizományhatósági jóváhagyás a feloldott első bírósági végzésben benfoglaltatik; mert ha a dunántúli kir.kerül, itélő tábla ezen végzésében kimondotta: hogy a kérdéses haszonbéri szerződés ellen észrevétele nincs, — ez által nyilván kimondotta azt is: hogy azt jóváhagyta, csupán az érdekeltek előleges meghallgattatását mellőzvén, — mit azon jogi elvből kiindulva, hogy a törvénynek visszaható erőt tulajdonítani nem lehet, alaposan Js tette; mert: A hitbizomány birtokosa és a legközelebbi várományos a kérdéses szerződés telekkönyvi feljegyeztetésébe feltétlenül beleegyeztek; s mert: A herczeg Esztcrházy-féle javakra elrendelt önkényes zár (sequestrum voluntarium) lévén, mint ilyen semmiféle birói intézkedés végrehajtását nem akadályozhatja,— miért is az időközben ezen javakra kinevezett zártartó gondnokot ezen szerződés jóváhagyásának kérdésében meghallgatni szintén felesleges vala; mert: Végül hg Eszterházy Pál ur javainak zár alá vétele még csak 1865. jun. 21-én kelt legfelsőbb kézirattal lett elrendelve, holott a feloldott kir. kerületi táblai végzés immár ugyanazon hó 6-án kelt, tehát a zártételt jóval megelőzte. Mindezeknél fogva folyamodó kérelmét felfolyamodásában oda terjeszté, miszerint annak figyelembe vétele mellett, — hogy ő haszonbéri szerződését, oly hosszú időre csupán azon oknál fogva, és jóhiszemben kötötte, hogy annak telekkönyvi feljegyeztetéséhez való joga a szerződés XXXV. pontjában világosan és feltétlenül leköttelell, a neheztelt kir. it. táblai végzésnek kegyes feloldása mellett, az első bírósági végzés egész terjedelmében helybenhagyatassék.