Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 91. szám - Igazság szolgáltatási bajok

Kst, INtiÖ. péntek nov. 23. 91. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tirtalom ; Igazság szolgáltatási bajok.—Zsellértelekhez tartozó ház s legelő.— Arányossági Jogeset. — Kúriai Ítéletek. — Hiv. tudnivaló. >\ Igazság; szolgáltatási bajok. Tol n a megyében még a cs. k. bíróság 1857-ben egy házból és szőllőből álló hagyaték nyilvános elárverezését az illető örökösük sürgetésére elrendelte. — Azon évi május Ijső napjára hirdetményezett árverés alkalmával a szőllő A'. P. legtöbbet igérő részére 660 pftért leüttetett, — a vevő a vétel árt az árverezéssel hivatalból meg-bizott i cs. k. arvaügyi bizottmányi tag kezébe lefizette és a szőllő s ház összes vételárát az árvaügyi bizottmány a cs. k. sz.birósághoz intézkedés végett beadta. — Ily kép az akkor érvényben volt osztrák perrendtartás 506—518 §§. szerinti szabály értelmében a kifogás nélküli birói eljárás folytán a vett szőllő 1858-ban a telekkönyv fölállításakor tulajdonjoggal a vevő nevére telekkönyveztetett. A hagyatéki örökösök közt fenforgó ügy végleges megbirálása még 1862-ik évben sem fejeztetvénbe, minthogy a szőllő s ház vételára a hivatal változás közbe jöttével nyom nélkül elkallódott s nyomós vizsgálat mai napig sem rendeltetett, — az egyik hagyatéki örökös — egy a hagyatéki örökösök közti ügyben 1858 nov. 12-én kelt cs. k. legfőbb törvényszéki végzés alapján, mely szerint a hagyatékot tárgyaló cs. k. sz.biróságnak addigi eljárása és a teljesitett árverés föloldatván, ujabb tárgyalás rendeltetett — nem a hagyatéki örökös ellenfelét, hanem az 5 év óta telekkönyvi tulajdonost birtokjogi keresettel támadta meg. Ezen ügyben a megyei törvényszék a folyamodó egyik örökös birtok keresetének jogosságát nem ismerte föl; és ámbár ezen törvényszéki Ítéletet a folyamodó örökös nem fölebbezte — az még is 1864 jan. 28-án a te. lekkönyvi hatósághoz nyújtott be folyamodást, nem más okmány mint ismét a hivatkozott cs. kir. legfőbb törszéki végzés alapján, és nem az ellen örökösök, hanem a telekkönyvezett birtok tulajdonos ellen: kérvén a szőllőnek nevére leendő átkebelezését. Ezen ügy tárgyalásakor az alperes birtoktulajdonos ugyan a kereset alapjául fölhasznált cs. k. főtörvényszéki ítélet ellen kifogást tett, mivel ezen ítélet a hagyatékot öröklő s érdek összeütközésbe jött perlő felek közti ügyben hozatott,és minthogy ezen ügyben sem a szőllőt vevő, sem a telekkönyvi tulajdonos felekként nem állottak, tehát ezekre kötelezettséget sem szabhatott, még is az előjegyzésnek első bíróságilag hely adatott és a szőllő tulajdonos föl folyamodása után is mind a két felső fórumon helyben hagyatott. Ennek folytán az igazolási keresetet az egyik örökös ismét ugyan azon fent érintett cs. k. legfőbb törvényszéki végzésrei hivatkozással meginditotta a telekkönyvi szőllő s ház birtokosok ellen, és ámbár ezek hivatkozván a hagyatéki ügyre, — hogy abban nem állottak és igy ama cs. k. legfőbb törvényszéki végzésnek hatálya a telekkönyvezett jó hiszemü birtoklásra ki nem terjedhet, — hogy az oszt. p. perrendtartás 517 §. szerint a jóhiszemű birlaló még akkor sem kötelezhető a törvényes uton megvett birtoktóli elállásra, ha a vétel árral megkináltatnék, és a jelen esetben annál kevésbé, mivel a hagyatéki örökösök a vételárnak visszaadására még készségüket sem nyilvániták — mindamellett az első bíróság a jóhiszemüleg törvényes uton szerzett birtokot, — a vételár visszafizetésének kötelezettségét, és a vételár hollétének s hova fordítás megvizsgálásának elrendelését elhallgatva, és a hagyaték újbóli tárgyalását mellőzve — a folyamodó felperes örökös nevévé átkebeleztetni rendelte, — azon egyedüli valótlan állítással indokolván végzését, mintha az 1858-kics. k. főtörvényszéki végzés a telekkönyvi tulajdonosoknak kézbesitetett — és igy mintha ezek a hagyaték tárgyalási ügyben szereplöleg állottak volna. — És a kir. Tábla ezen szembetünőleg ráfogással indokolt végzést — azon hozzáadással, hogy a vevő a vételárt ott vegye föl, hol lefizette, valamint a Hétszemélyes Tábla is helyben hagyta, — figyelemre sem méltatván , hogy a törvényes árverés utján befolyt vételárt a vevő azon birói kézbe tette, kit az azon kori kormány hatalom az igazság kezelésére állított. A fönállott törvények és szabályok megtartásával elbirtokolt szőllőnek tulajdonjoga az egyik örökösre a vételár visszafizetési kötelezettségének kimondása nélkül itéletileg átruháztatván, a jóhiszemű telekkönyvi tulajdonos oda van utasítva, hogy az l»54-ben kormányhatalom által felállított és 1861-ben eltűnt cs. k. hivatalnokok ellen, kik talán a hagyatéki örökösökkel egyetértve csempészték el a szőllő s ház vételárt — lépjen a kétes eredményű kereseti útra. — Ezen ügy két tanúságot ad: 1. Habár az osztr. p. perrendtartás 517 §-a a törvényes kellékek megtartásával eszközlött árverést megmásithatlanak és minden későbbi ítéleteket foganaton kívül esőknek rendeli, —még is a jeleneset például szolgál arra, hogy a jóhiszemű vevő vételi jogát a törvény sem védi meg. 2, Habár az osztr. törvények alatti jogesetek azokszerint itélendők meg, és ha bár az osztr. p. trkv, 1467 §-a azt rendeli, hogy az kinek nevére a nyilván könyvekbe ingatlan birtok kebeleztetik be, a teljes jogot minden ellenmondás ellenébe 3 év alatt elbirtokolja, mindazáltal a jelen eset ellenkezőt tanúsít. Mindez azt igazolja, hogy a törvénynek életet csak birói felelősség adhat. Azért a codificatiót és birói felelősséget mindenek felett! *) *) Ezen esetben legkevesebb lenne az, hogy az illetékes felsőbb hatóság (ha van) szigorú vizsgálatot rendeljen annak kioyomozására- hogy az 1857 évben, az akkor létezett cs. k. bíróságnál letett vételár kinél, mi uton kallódott el ugy, hogy a hagyatéki iratok után annak nyomát sem találhatni. Az igazság mindenesetre azt igényli, hogy a vevő a leözetett vételárt visszakapja. Szerk 91