Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 88. szám

354 délelőtt 11 óráig adatik be, melyeket tehát az elő- j adók, — leszámítván az igtató hivatali bevezetésekre megkívántató időt, — csak közvetlenül az ülés előtt vesznek kezükhöz. — (Folyt, köv.) Jogeset. A birtok psrekbeni bíráskodás a megyei törvényszéket illeti. (Ideigl. töiv szabályok. I. 34. 35 §§.) A leány á* kirekesztésére szolgáló igények még a nemesi javak tekintetéből is csak az ősis. ny. par. 9 §-ban kitűzött zárhatáridő alatt voltak indíthatók az azokat visszatartók ellen. (Vége.) Csanád megye törvszéke által 1865 í'ebr. 16. 1061 sz.a. Ítéltetett: „Alpereseknek a bírói illetőség elleni kifogása félrevettetvén, a makói 958 sz. tjkönyvben felvett 1185 sz. ház és % kültelek néh. Igaz Mihály hagyatékához nem tartozónak nyilvánittatik, és felpereseknek az emiitett házhoz és földhöz kizárólagos tulajdoni joga biróilag megállapíttatik, tartozván felperesek a mostoha anyának tartás fejében évenkint 5 köböl búzát, 4 köböl árpát, 40 véka csöves kukoriczát, és 2 kocsi szalmát kiszolgáltatni, s elhalálozásakor tíszteség'esen eltemettetni. Abbeli kérelmüktől, hogy a tulajdonokul elismert háznak és s\l külteleknek telekkönyvileg neveikre leendő átíratása már a jelen Ítéletben elrendeltessék, mint idő előttitől felperesek elmozdittatnak. Indokok: A birtok perekbeni bíráskodás az id. törv. szab. I. 34 35 §§-ai értelmében a megyei törvszéket illeti, az e részbeni alperesi kifogás tehát elvetendő volt. Néh. ör. Igaz Imre a sz tárgyalási j könyvhöz eredetben csatolt 1835 évi máj. 29-én kelt s földes uri jóváhagyással is ellátott végrendeleténél fogva házát és 3/l szállás földjét fiának néh. ör. Igaz Mihálynak a peres felek közös édesattyának akként hagyományozta, hogy azt el ne idegenithesse, se adóságokkal ne terhelhesse, hanem figyermekei azaz felperesek részére fentartsa. Mivel tehát a kérdéses házra és % kültelekre nézve a tulajdoni jog néh ör. Igaz Mihályt csak haláláig illette, halálával pedig az a felperesekre szállott át: azon ingatlanságokat ör. Igaz Mihály hng yatékához tartózoknak s olyanoknak, melyekből alpereseket akár egyenlő, akár törvényes vagyis köteles rész illetné, tekinteni nem lehet; a */. a leltár, mint a mely csak a telekkönyvi bejegyzés alapján lett felvéve, e részben bizonyítékot nem képezhetvén. Azon körülmény, hogy felperesek utó öröklési joga a telekkönyvben fel nem jegyeztetett, ezeknek a kereseti ház és ^ telekhezi, a végrendeletből kifolyó kizárólagos tulajdoni jogát annál kevésbé enyésztetheti el, mivel a telekkönyvi bejegyzés alapján 3-ik személyek további nyilvánkonyvi jogokat még nem szerezvén, felperesek keresetének érvényesítését a telekkönyvi rendszabály 3 §. sem gátolja. De nem gátolhatja azt az ősis pát. 9 §. sem, a menyiben felperesek utó öröklési joga csak néh. ör. Igaz Mihálynak 1862 évben bekövetkezett halálával nyilván meg, keresetüket előbb meg nem indíthatták. Alperesek abbeli kifogása, hogy néh. ör. Igaz Mihály a házat és 3/4 kültelket elbirtokolta volna, azért nem volt figyelembe vehető, mivel ör. Igaz Mihály korlátolt tulajdoni jogánál fogva voltaképen csak az említett ingatlanságok haszonélvezőjének tekintethetik, haszonélvezetre adott dolgok azonban az 1462 §. szerint el nem birtokolhatok. A felperesek nevére leendő telekkönyvi átíratásra nézve azonban felperesek azon okból voltak elmozditandók, mert ezen átíratás csak ezen ítélet jogerejüvé válta után leend a felperesek által különösen kérelmezendő végrehajtás utján teljesíthető, sat." Alperesek ezen ítélet elleni fölebbezésükben előadják , hogy felperesek keresete az ősis pát. 9 §-a értelmében már 1854 máj 1-én elévült; hogy a kereset alapjául szolgált lb35 máj. 29-én alkotott végrendelet a hitbizományilag rendelkező néh. Igaz Imre személyi képességének hiánya miatt az 16S8: 9. 1723: 50 t. cz. szerint már alkotásánál érvénytelen volt. Alperesek a neheztelt Ítéletet feloldatni s néh. Igaz Mihály jogérvényes tulajdonát, elhaltával pedig hagyatékát tevő ingatlanokat a halál eset óta vesztett jövedelmeivel együtt a törvényes részben odaitéltetni kérik. Akir. ítélő Táblán ítéltetett: „A bírói illetőség e helyütt is megállapittatván — mind a mellett alpereseknek a per során tett kifogásához képest felperesek jelen keresetükkel, miután az nem egyenes örökösödés alapján, hanem a leány ág kirekesztésére támasztatott; ily igények pedig még a nemesi javakra nézve is az ősis. ny. par.9 §-ának értelmében csak is az ott kitűzött zár határidő alatt voltak a visszatartói ellen indíthatók — alpereseknek egyúttal ez alóli felmentése mellett elutasittatnak ; — a megye törvszékének ítélete ekként érdemileg megváltoztatván, a kölcsönösen megszüntetett perköltségekre nézve azonban helybenhagyatván, ezzel az ügyiratok további törvényszerű intézkedés véget illetőségűkhez visszaküldetnek. Mely pernek sat." (1866 jan. 30. 15783 P. sz. a.) Felperesek ezen ítélet elleni fölebbezésükben egészen alaptalannak és nem létezőnek mondván a neheztelt táblai ítélet indokolását: minthogy felperesek sem keresetükben, sem a per folyamában soha sem kérték avagy csak emiitették is a leány ág kizáratá-át, hanem csupán ;t nagyatyjuk hagyatékához tartozóknak bebizonyított ingatlaDságok megitéltetését, és telekkönyvileg nevökre íratását kérték, nagyatyjuknak eredetben bemutatott végrendelete alapján. Sőt felperesek az A 4| szerinti leltárban foglalt kender földben és ingóságokban leánytestvéreiket egyaránt részesittetni óhajtják. Alperesek ellenészrevételeikben állítják, hogy a felebbezés indokai nem czáfolják meg a felebbezett ítélet indokait; ismétlik hogy felperesek keresete elévült, és elpanaszolja e. r. alperesnő saját nyomorúságos állapotját, hogy t. i. a •/. a bizonyítvány szerint is bárgyú fiával a legnagyobb szegénységgel küzdve tengeti özvegyi napjait, s hogy testvére felperes, ki már atyjok éltében s azóta is folyvást bővelkedett az apai vagyonban, minden testvéri szeretet gúnyára törekszik őt koldusbotra juttatni, sőt már egyszer exequáltatta is, és jelenperrel a végső döfést intézi ellene. Kéri a kir. Táblai ítéletet helybenhagyatni. A kir. Hétszemélyes Táblán Ítéltetett: „A tekintetes kir. ítélő Táblának ítélete indokaiból helybenhagyatik, s jelen per további törvényszerű intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik. Mely pernek sat." (1866 szept. 7. 15747 P. sz. a.)