Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 88. szám

Pest, INfftt. kedd nov. 13, 88. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: A sürgős beadványok stb. — Jogeset. (Vége.) — Zálogváltási jogeset. — Hiv. tudnivaló. A sürgős beadmányok soronkívüli előadásáról váltó ügyekben. Külley Ede váltó tszéki ülnök úrtól. Hogy a törvénykezési eljárás az igazságszolgáltatás magasztos czéljának megfeleljen, két lényeges kellékkel kell birnia. Egyik a törvényben gyökerező alaposság, s a másik a gyorsaság. Utóbbit a köztörvényi eljárásnál még sokkal nagyobb mértékben megkívánja a váltójogi eljárás, mely ezen kellék nélkül rendeltetésének, a kereskedelmi hitel fentartásának meg nem felel. Ámde a leggyorsabb eljárásnál sem szabad az alatposságot szem elöl téveszteni, mert a gyors, de alaposságot nélkülöző eljárásból a perlekedő felekre nem csak ( semmi haszon, sőt sokszor kiszámithatlan és pótolhatlan hátrányok háromlanak. Hogy a váltóbiró mindkét kelléknek egyaránt megfelelhessen, a törvények kellő ismeretén kivül birnia kell az előforduló ügyek tanulmányozására mulhatlanul megkívántató idővel is. Azonban a perlekedő közönség nagy része nem veszi ezt tekintetbe, és gyakran kivánja a váltótszéki bírótól, hogy ez még a sürgősöknek jelölt délelőtti beadmányokat is, melyeket pedig az igtató hivatalbani kezelés miatt csak 11'/2 órakor, sőt ha a sürgős darabok száma sokra megy, csak 12 órakor vesz, kezéhez még az az napi ülésben, tehát azonnal előadja, nem gondolván arra, mily méltatlanság a bírótól, ki teremteni ép oly kevéssé tud, mint más halandó, emberi erőt felülmúló munkát kivánni, s mennyi kár lehet az elhamarkodott birói munkának következménye, mely miatt pedig az illető biróra leginkább magok a felek neheztelnek, noha elég következetlenül, mert ily elhamarkodott birói munkának csak ők magok az okozói, mint kik a váltójogi gyors eljárásnak eleget tenni iparkodó biróra nyomatékos sürgetéseikkel pressiót gyakorolván, s ez által a darab előadatását csakugyan kieszközölvén, az előadót az ügy megfontolására szükséges időtől egyenesen megfosztották. Itt ugyan azt mondhatná valaki, hogy a biró ily pressiónak ne engedjen, s azon darabot, mely iránt még tisztába nem jött, elő ne adja; de a ki ismeri kőlönösen a pesti váltótszék munkakörét, melnyél a beadmányok száma évenként 76,000-re megy, ki ismeri a felek által sürgősöknek kijelentett ügy darabok mennyiségét, az ügyvédek sürgetéseinek intensiv erejét, azon néha nem éppen ildomosán nyilatkozó neheztelést, melyet azon biró, ki a kívánt előadást a fentebbi oknál fogva megtagadja, magára von, az nem fog azon csodálkozni, ha a váltóbiró, kinek folyvást szeme előtt lebeg a váltóeljárás egyik főkelléke, a gyorsaság, egyrészt ennek, másrészt a perle- I kedő közönség ez iránti óhajtásainak megfelelni iparko- . dik. Teszi ezt természetesen azon jó hiszemben, hogy az ügy állását helyesen felfogta, csak utólag merülvén fel az idő hiánya miatt elhamarkodott munkának fogyatkozásai. Azt is hozhatná fel valaki, hogy a váltóügyi beadmányok nem oly bonyolódottak, hogy azokat első' pillantásra felfogni ne lehessen. Megengedjük ugyan, hogy a váltóügyek egyszerűbb természetűek, és gyorsabban felfoghatók, mint a köztörvényiek; de azért azok közt is gyakran fordulnak elő oly esetek, melyekben nevezetes elvi kérdések döntendők el, s melyek alapos előadására néhány percznél több idő kívántatik. De ha kivétel nélkül a legegyszerűbbek volnának is, azokat már mennyiségüknél fogva is, — sokszor 15. 20-ra megy a sürgősöknek jelölt darabok száma egy előadónál, sőt emlékszünk, hogy egyszer egy előadó 40 darabbal lett elárasztva, — néhány perez alatt átnézni, feldolgozni s előadni valóban a phisicai lehetetlem-éggel határos. Csoda-e, ha ily túlságosan megfeszített előadásból gyakran hihásalapon nyugvó határozatok keletkeznek, melyek aztán felebbezésre s megsemmisítésre csak hiába okot szolgáltatnak? Ez-e azon gyorsaság, melyet a váltótörvény szelleme kíván ? Azt hisszük, hogy ez utóbbinak elég van téve az által, ha a rendes ülést megelőző napig beadott darabok a rendes ülésben, illetőleg— miután törvény szerint az e. b. váltótszékek hetenként kétszer t. i. hétfőn és csütörtökön ülést tartani kötelesek, — ha a hétfőn, kedden és szerdán beadott darabok a csütörtöki ülésben, a csütörtökön pénteken és szombaton beadottak pedig, — a sokszor több időt igénylő perek természetes kivételével, — a hétfői ülésben időadatnak. Ily eljárás nem szűnik meg gyors lenni, kivált ellentétben a köztörvényivel, melynél a beadmányok többnyire csak hetek, sokszor hónapok, sőt néha évek múlva kerülnek előadás alá, — s a mellett lehetővé válik az alaposság igényeinek is meglelelni. Azonban nincs szabály kivétel nélkül. A beadmá-' nyok közt lehetnek olyanok is, melyeknek előadása a legközelebbi rendes ülésig nem halasztható, s ily esetben a váltó bíróságok számára kiadott, s törvenytpótló kegy. kir. utasítás 6-ik sz. szerint az elnök azonnal ülést tartani köteles. Minthogy ily esetek a pesti e b. váltótszéknél gyakoriabbak, ezen tszék a két rendes ülésen kivül hetenként kétszer t. i. szerdán és szombatom déli 12 őrakor, de csupán a sürgős darabok számára, rendkívüli ülést tart. Sőt a rendes ülés napján d. e. 11 óráig beadott sürgős darabok is még ugyan azon rendes ülésben kerülnek déli 12 órakor soronkivüli előadás alá De ezen rendkívüli üléseket is a perlekedők annyira igénybe veszik, hogy bátran beillenének rendeseknek, mert nincs rendkivüli ülés, melyben legalább is 40 db elő nem adatnék, sót vaní nak, melyekben 80—100 db is előadatik, melyeknek pedig legnagyobb része csak az ülés napján 88