Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 87. szám

350 dergasser Vekkerniann Róza 14 napi, Geiger Józsefi | havi, Eszterle György 1 havi, Reih. János 1 havi, Mául György 1 havi Rauisberger Pál 1 havi, végre Lukács István 1 havi, fogságra, s egyszersmind tetemes kártérítési összegekben, s a Budakeszire kirendelt s ott 1862 évi június 6-ától september 5-ikéig állomásozott katonaság tartása fejében 724 frt. 43V2 krban — a községi pénztár részére elmarasztaltattak. A többi vádlottak ellenben a vád alól felmentettek. Ezen első birósági Ítéletben, — mely ugy az elitélt vádlottak, valamint a tiszti ügyész által is felebbeztetett; — az enyhítő körülmények közt felhozatik, hogy az elitéltek ki nem puhatolható izgatók által bujtogattattak, és ingerel tettek fel. A védelem részéről kiemeltetett, miszerint: a vádlottak a vádló lelkésznek s a vele többnyire háznépi és szolgálati viszonyban álló s igy aggályos tanuk vallomásai alapján Ítéltettek el, még pedig oly szigoruan, hogy ha az esetnél tetemes sérülés vagy halál történt volna is, még akkor is alig lehetne szigorúbb az Ítélet. A mentő tanuk az Ítélet szavai szerint minden indokolás nélkül aggályosoknak , vagy lázitás gyanújában állóknak neveztetvén, figyelembe nem vétettek. A vádbeli eset nem egyéb insultatióval összekötött utczai csoportosulásnál, mely a szabotthoz hasonló büntetéseket sem positiv törvényeink, sem a büntető gyakorlat szerint maga után nem vonhat; többen a vádlottak közül u. m. Frankhauser János, Geiger József, Ezterle György, Reih János, Maul György, Ramsberger- Pál és Lukács István a tett szinhelyéni puszta jelenlét miatt ítéltettek el, a nélkül hogy e jelenlétnek, — mely kíváncsiságból is történhetett, gonosz szándékból lörténte bebizonyítva lenne. Kiemeli továbbá a védelem, mikép nem vétetett figyelembe azon itt nagyjelentőségű ténykörülmény, a saját, lelkészük általi tiz évi folytonos bosszantatásuk, s az ez által táplált elkeseredettségből kifejlett szenvedély, mely a kevésbé müveit ész uralma alól végre kiszabadulva, a törvényes korláton könnyen tulcsaphatott. Nem vétetett kellő figyelembe vádlottaknak kiállolt vizsgálati fogsága sem, s egyes földmivelő családoknak (mint Vinkler, Eszterle és a Frankhauser családnak) több tagjai sújtatván ily szigorú büntetéssel, fogságuk hosszabb tartama alatt kis gazdaságuk több munkás kezektől fosztatván meg, családjaik a tönkrejutás veszélyének tétetuek ki, s eként sok teljesen bűntelen családtagra is érzékeny visszahatással birna e büntetés. — Különösen Frankhauser Sebestyén, nős, 4 neveletlen gyermek atyja s feddhetlen előéletű foldmives, zavargásban s a plébánosnak lábrugdosással elkövetett bántalmazásában találtatván bűnösnek, 9 havi fogságra ítéltetett. Már pedig a zavargás szinhelyéni jelenléte bűntettül azért sem tudható be, mert Zaremba es. kir. hadnagy és Frankenstein cs. kir. katonaorvosnak hittel erősített tanuzásaik szerint e vádlott csak akkor ment oda a nevezett tanukkal, midőn már a katonaság kirukkolt; a katonaság kirukkolásakor pedig mára lelkész többé nem bántalmaztatott. A fenebbi két tanú valamint a főszolgabíró is egyha ngulag bizonyítják, hogy utóbb nevezett vádlott a népet még csillapította is. E vádlott által hivatkozott többi tanuk, nevezetesen Eckinger, Heffner, Benyovics azt bizonyítják, hogy vádlott a bántalmazásban részt sem vehetett, mert későn ért a hely színére, és a paplak közelében nem is volt. E mentő tanuk azonban meg nem hiteltettek, s vallomásaik figyelmen kívül hagyattak, pedig e tanuságtételek egybevetéséből vádlott azon állításának, hogy ő a | tulajdonképeni eseményt a Rieger féle ház előtti állvány- ' | ról nézte, — valódisága, — daczára az ellene valló — de aggályos tanuknak, — nyilvánvaló. Az eljáró biróság fenebbi Ítélete — a kir. i té 1 ó Táblának 1865 évi május 18-ánl853 sz. a. kelt ítéletével —.az abban foglalt okoknál fogva helyben hagyatott. A kir. Hétszemélyes Tábla azonban a két első birósági ítéletet feloldotta, s a mentő tanuk meghiteltetését, s a kifejlendőkhöz képesti ujabb Ítélet hozatalát elrendelte. Az eljáró Pest megyei központi törvényszék a mentő tanuk hitelesítése után előbbi Ítéletét változatlanul megújította; a kir. itélö Tábla pedig az első birósági ítéletet ismét helyben hagyta. Az elitélt vádlottak ezen az első bíróságit helybenhagyó kir. itélő táblai Ítélet ellen emelt felebbezésükben különösen azt vitatják, hogy a hitelesített mentő tanuk az ügy állására nézve lényeges s a vádlottakra nézve enyhítő befolyást gyakorolnak. Ennek folytán a kir. Hétszemélyes Tábla által 1866. évi oct. 31-én 5421. sz. a. ítéltetett: „Másod r. vádlott Brukner Mátyás hat havi fogságbüntetése — tekintve jó előéletét, és számos tagból álló csaladját: három hóra, 3- od r. vádlott Vinkler Lőrincz egy évi fogságbüntetése, azon enyhitő körülménynek figyelembe vétele mellett, hogy vádlott, Környei Ede ügyvéd s tanú felszóllitása után a helyszínéről — habár már a tettlegesség elkövetése után — eltávozott, kilencz hóra, 4- ed r. vádlott Vinkler Lőrinczné Ramsperger Katalin kilencz havi fogságbüntetése, — mennyiben még eddigelő büntetve nem volt, — férje 3-od r. vádlott által kiállandó fogságbüntetés ideje után eltöltendő hat hó r a. 5- öd r. Frankhauser Sebestyén, és 6-od r. Hollóczi Márton vádlottakra kiszabott kilencz havi fogságbüntetés— tekintve azok jó előéletét, s 6-od r. vádlottra nézve még azon enyhitő körülményt is, hogy ő a főszolgabíró felszóllitására a népet csendesítette, — hat hóra, 7- ed r. vádlott Schmied György hat havi fogságbüntetése— tekintve jó előéletét: három hóra, 8- ik r. vádlott Fischer Mária háromhavi fogságbüutetése, — figyelembe véve agg korát: egy hóra, 13- ik r. vádlott Frankhauser Márton (Mátyás) három havi fogsígbüntetése, — tekintve jó előéletét: három hétre, 14- ik r. vádlott Czennel Ferencz három havi fogságbüntetése — tekintve jó előéletét s azt, hogy vádlott a lelkész és hazbeliek ellen csak szóvali megbántásokat. nem pedig tettlegességeket követett el: három hétre, és pedig mind a kilencz fent elő sorolt vádlottakra egyenlően egyszerű fogságra leszállittatik, 10-ik r. Geiger György és 11 r. Eszterle József vádlottaknak, figyelembe véve azt, hogy ellenükbe az, mintha a lelkész tettleges bántalmazásában szinte részt vettek volna, kideríthető nem volt, — kiállott két havi vizsgálati fogságuk büntetésökbe betudatik, s az ezenfelül kiszabott egy havi fogság kiállása alól felmentetnek. 12-ik r. Hek János, — 16 r. Frankkauser Lénárd,— 18-ik r Hermán Ferencz, — 21 r Frankhauser János, 25 r. Hadergasserné Vekkennann Róza, — 26 r. Geiger József, — 29 r. Eszterle György, — 33 r. Reih János, — 35 r. Maul György, — 36 r. Ramsperger Pál, és 41 r. Lukács István vádlottaknak — tekintve jó előéletőket, s hogy a tettleges bántalmazásokban részt nem vettek, — a büntető perbe logatás és állás mindnyájokra nézve bünI tetésül betudatik. 17 r. vádlott Vegmann Andrásra nézve, a reá sza-