Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 83. szám

335 Igazságos-e, hogy az állam legfőbb közegei által, kétoldalú szerződés, s a vételár felvétele mellett tulajdoni joggal eladott s az állam hitelére egy egyszerű polgár állal megvett vagyon, ugyan az eladó álladalom által hatalommal és értékmegtérités nélkül elfoglaltassék? Méltányos-e, hogy a vevő örököse, tulajdonának értéke helyett az állam kincstarába befizetett teljes vételár felerérészével elutasittassék ? Büszke emelkedettséggel utal a franczia jogász d1 Auguessau-jára, Molé-va, s Henrion du Pansey a párisi legfelső törvényszék azon elnökére, ki magának I. Napóleon császárnak beavatkozását ez arany mondattal utasitotta vissza: „Mondja Ő Felségének, miként sokkal csekélyebb kár, ha fiscusa egy milliót vészit, mintha semmisitő törvényszékének becsülete meggyaláztatik egy igazságtalanság által." (Annales du barreau frangais VII. köt. 14. lap.) A magyarnak is vannak ily birái, s van ily birákból álló bgfelső törvényszéke. Az ősök dicső példája övedzi a Hétszemélyes Táblát, s e fény csak a Tábla eltörlésével alhatik ki. A kormány adta el az aradi postát. A haza kormányának nincs két nyelve, mely másképen beszél akkor, midőn valamit elad, s másképen, midőn az eladott tárgy vételi árát felvette, s a vevő a szerzett jog szentségére hivatkozik. ,,Minden nyomon — beszéli Tocqueville, Francziaország elkorcsosulásának legalaposabb ismerője — találunkaz a n n a 1 is o k b a n , e 1 a d o 11 s u t ó b b az eladhatlamság czime alatt visszafoglalt királyi javakra, megsértett szerződésekre, a szerzett jogoknak félrevetésére s a közhitelnek szünetlen meghamisitására." Magyarországban élénk a jogérzelem; a hatóságokat és polgárokat a jog szentségének kiolthatlan tüze hatja át. Jogeset. Azon kérdéshez: érvényes-e az ingatlanság felett kötött adásvevési szerződés, ha az eladó a — bár kizárólagos tulajdonául bekebelezett — ingatlanságot, a vevőnek, mások birtokjogai megsértése nélkül át nem adhatja ? Közli Jakabfalvay Gyula ur. Dudasek Valek és Mária házastársak s felperesek 1865 évi június 16-án 622 sz. a. Béla város törvényszékéhez benyújtott keresetlevelükben előterjesztik, miszerint Knieszner Zsuzsanna bélai lakos s alperes az A. alatt csatolt s 1864 évi május 4-én kelt adásvevési szerződés szerint eladott felpereseknek egy, a „kő" nevü rnocsárosban fekvő szántó földet, — mely a bélai 565 számú telekjegyzókönyvben sz. a. alperes nevére van telekkönyvezve, — 56 o. é. ftért, mely összegből 40 ftot mindjárt a szerződés megkötésekor, a hátralékot pedig 1864 évi augustus 26-án fizették le felperesek alperesnek; minek folytán köteles lett volna alperes a kérdéses szántóföldet felpereseknek a helyszinén kijelölni, mit azonban — daczára az ezen ügyben két ízben eljárt hivatalos küldöttség nyomozásainak — nem teljesíthetett, mert e szántóföld természetben feltalálható nem volt. Ezen utólagosan a periratokhoz csatolt küldöttség! jelentésekből az tűnik ki, hogy a kérdéses szántóföld nem alperes birtokában van, hanem Frank Pál és Amália birtokában volt,s ezek által 1861 évi september 11-én Budzák Gáspár és Annának adatott el, kik annak jelenleg is tettleges birtokosai levén, a helyszíneléskor tévedésnek kellett becsúszni a felvételbe. Az 56 ftnyi vételárt, — melyet felperesek alperes telekköny vezett javaira előjegyeztettek — alperes visszafizetni vonakodván — keresetükben felperesek — azt kérték, hogy alperes ezen 56 frtnyi vételár visszafizetésében, annak 6°/0 kamataiban, s a felszámított perköltségekben elmarasztassék. Alperes ellenbeszédében előterjeszti, miszerint ő az általa eladott, s tulajdon nevére telekkönyvezett számú szántóföldért a vételárt felperesektől — mint vevőktől — teljes joggal vette fel, s ő a miatt, hogy egy harmadik személy e szántóföld birtoklását önhatalmilag magának igényli, — feleletre nem vonathatik. Forduljonak felperesek tulajdonjogi igényükkel azok ellen, kik őket a megvett szántóföld birtokában háborgatják. Kéri ezért felpereseket keresetükkel elutasitatni, s felszámított perköltségeiben marasz taltatni. Felperesek válaszolják: Alperes a törvényes szavatosság alól magát ki nem vonhatja. Képtelenség alperestől felpereseket azok ellen utasitani, kik őket a megvett szántóföld birtokában háborgatták; hisz felperesek e szántóföld birtokába nem jutottak, mert abba őket alperes nem juttatta. Felperesek e szántóföldnek árát alperesnek mint eladónak — miként azt maga alperes is beismeri, — kifizetvén, alperesnek mint eladó tulajdonosnak kötelességében állott volna, e földet felperesek tulajdonába átbocsátani, alperes azonban e kötelezettségét egy év elmultával sem teljesítette, és nem is teljesíthette. Jogukban áll tehát felpereseknek az adásvevési szerződés félretételével a vételárt járulékaival együtt visszakövetelni. Alperes viszon válaszában ellenbeszéde állításaihoz ragaszkodik, megjegyezvén, miszerint ő arról nem tehet, hogy felperesek magokat a megvett föld birtokából ki hagyták szoríttatni, s nem köteleztethetik a kapott vételárnak visszafizetésére. Ezen sommás uton indított pernek a felek kölcsönös beleegyezésével rendes írásbeli uton ekként történt tárgyalásának befejezése folytán — az eljáró lg ló városi törvényszék 1866 évi január 16-án 983 sz. a. következő ítéletet hozott: ,.Knieszner Zsuzsanna alperes köteles azon 56 o. é. ftnyi vétel árt, melyet az 1864 évi május 4-én kelt szerződés szerint a felpereseknek eladott „Kő" nevü mocsárosban fekvő számú szántóföldért felvett, még pedig 40 ftnak 1864 évi május 4-től s 16 ftnak 1864 évi augustus 26-ától számítandó 6% kamataival, továbbá 2 ft 62krnyi százalékolási díjjal, s 14 ftnyi előjegyzési és perkölséggel Dudasek Valek és Mária hitestársak s felpereseknek, illetőleg meghatalmazottjuknak, 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett visszafizetni. Indokok: Az 1864 évi május 4-én kelt adásvevési szerződés jogérvényessé nem válhatott, mivel az eladott tárgy t. i. a "™ számú földrészlet tettleg más birtokában van, s felpereseknek mint vevőknek át nem adatott. — Az 1865 évi augustus 8-án kelt küldöttségi jelentésből kitűnik, hogy a nevezett számú földrészlet még az emiitett adásvevési szerződés keletkezte előtt Frank Pál és Amália tettleges birtokában volt, s ezek által 1861 évi szeptember 1-én Budzák Gáspár és Annának adatott el. — A vételárból alperes 40 ftot a szerződés kötése napján, 16 ftot pépedig a szerződésen látható nyugtatványozás szerint — 1864 évi augustus 26-án vett fel. A szerződés tehát —