Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 83. szám

334 más jog keletkezett, s e más jognak más hatálya van. Hogy az aradi posta megvétele nem tartozik az 1807-ik évi resolutio alá: az kitűnik az árverés feltételeiből, melyekben ki van mondva: hogy mely esetben és mi módon veszítheti el a vevő tulajdonát. A feltételek 3-ik pontja világosan tartalmazza, miként ha a vevő hűtlenül vagy hanyagul kezelendi postáját, ez esetben az más alkalmatos egyénnek fog eladatni. Nem mondja e föltétel, miszerint az aerarium az 1807-ik évi resolutio erejével egyszerűen visszafoglalja a postát, és azt ismét sajátjának téve kárpótlással nem köteleztetik. Ha ez állott volna a feltételekben —akkor az administratio mesterkéléseinek nem lett volna nehéz ürügyet keresni az ingyen visszafoglalásra: de ez esetben nem kapott volna vevőt az aerarium. Az aerarium concurrentiát nyitott saját eladásai esetére, hogy eladandó postáját a legnagyobb árért értékesitse. Azért nincs a feltételekben szó az 1807-ki rendeletről; azért van a postának tulajdoni joggali eladása oly világosan kitéve; és azért van kikötve még az is: miszerint hűtlen vagy gondatlan kezelés esetében sem szabad visszafoglalni a postát, hanem egy más alkalmatos egyénnek kell eladni azt. E feltétel tehát a teljes kárpótlást állapítja meg, még a hűtlenség e s e t é re i s ; s e föltétel az eladásnál és vételnél irányadó, kifejezett kikö- | tés lévén — ezt a vétel után confiscálni, mellőzni vagy erőtleniteni nem szabad. Argumentatio a maiori ad minus: Ha a vétkes postatulajdonos szerződése szerint teljes kárpótlást kap: hogyan lehet kárpótlás nélkül kidobni a hibátlan tulajdonost? A fölhivott föltétel világos bevallása annak: miszerint a kormány saját eladását nem tekintette hasonlónak a postamester általi eladással, s hogy az 1807-ik évi resolutionak hatályát nem tartotta kiterjeszthetőnek az önmaga által eszközlött eladásokra is, különben máskép szólana szerződése s nyíltan kimondotta volna, miként ez vagy amazesetbenaz 1807-ikévi szabályrendeletszerintjárand el. Nem lehet feltenni, hogy a kormány alattomos tőrt rejtett volna e sanctio alá, s hogy a posta tulajdonának nyiltan kikötött megszüntetési esete mögött láthatlanná akarta volna tenni az önkényes visszafoglalhatás korlátlan szabadságát. Ilyesmit a kormányról feltenni nem lehet, mert csalás és rászedés nem fér a szent korona méltóságához. A mit a korona mondott, kifejezett, irt és aláirt: az szabályozza a helyzetet és a jogot; ez érvényes a jog megszerzése, valamint annak elvesztése körül. Ezen kivül nincs a posta elvételének egyetlen esete sem, legyen bár rendelet, mely ezen eseten kivül még száz más esetet és száz más módot tartalmaz. E feltételben van legélesebben kifejtve a különbség a postának a kormány és a postamester általi eladatása között. A kormány ugy adhatta el a postát, a mint neki tetszettsa mint a vevővel megalkudott; a postamester csak ugy, a mint az 1807-ki szabályrendelet megengedte. A kormány általi eladatással teljes tulajdonjogot nyert a vevő, mert a kormány teljhatalmilag cselekedett; mig a postamester az 1807-ki intézményben találta cselekvésének határát és korlátait. Ez az ellentét az én jogom és az 1807-ki rendeletben szabályzóit esetek között!De ez egyszersmind azon legfőbb körülmény is, mely egy részről a legerősebb jogalapra helyezi az én jogomat, smely másrészről kivételes, és egyetlen egy postatulajdo nos• sal sem közös helyzetemnek kiváltságát képezi. Csak egyetlen egy posta van széles Magyarországon, melyet maga a kincstár vétel utján szerzett meg. E posta az aradi. — Egyetlen egy posta van, melyet árverésen adott el maga a kormány. E posta az aradi. — Egyetlen egy van, melynek árverését a Helytartó Tanács hirdette ki; melynek árverési feltételeit a kormányszékek állapították meg; mely a kormány és a vevő közötti szerződés utján jutott a vevő tulajdonába. E posta az aradi. — Végre csak egyetlen posta van széles Magyarhonban, mely mellett a Helytartó Tanács és a kir. ügyek igazgatójának felhozott nyilatkozatai szólauak. Ha tehát kértéritési jogom megállapíttatik azon szempontból, mert a kormányszékek adták el a postát, s mert az 1846-ik évi Helytartó Tanács legalázatosabb felterjesztésében e ténykörülmények ujabb elismerését és megerősítését tartalmazza: ezzel azon különbség joghatálya jut elismerésre, mely a postának a kormány vagy a postamester általi eladatása között létez. E különbség természetes — és maga az 1807-ki szabályrendelet által hivatott létre. De e különbséggel megsemmisülnek a fiscusnak azon ürü gyes aggályai is, miként más postamesterek is jogot formálhatnának, s a kincstár vesztesége nagy öszvegre rúgna! Az uj okiratok minden irányban döntenek, s nyilt elismerését képezik annak is : miként a magyarországi kormány s a szentkorona jogainak ügyvéde soha sem tartották az 1807-ki rendeletet a jelen ügyre alkalmazhatónak. Öszvességében vétessenek az iratok, az igazolmányok és tények, valamint az ezek ellenében használt subtilitások. Vétessék tekintetbe, hogy egy részen áll a közhatalom, a kormány, a fiscus: másik részen az egyszerű polgár. Vétessék tekintetbe, hogy mindaz mi tettdolog, a mi okmányilag és félreérthetlenül kifejezve, irva, aláírva van; mindaz a mi egy ügylet megkötésénél fenforoghat, a mi az ország közhatóságával szerződő egyszerű polgár figyelmét foglalkoztatja, a mit ez láthat és érthet — mindaz a postának tulajdonjoggali történt eladását igazolja: mig e 11enkezől eg mindaz, a mi e tulajdonjog ellen felhozatik,láthatlan, megfoghatlan, azügylet megkötésénél nemcsak mellőzött, hanem ennek lényegével és szavaival ellenkező subtilis eszmekép ez és. És ha ez figyelembe vétetett, ha azon benyomás, melyet a nyilt tények felébresztenek, egész élénkségében, egész valódiságában reproducáltatik, akkor bátran tehetem a kérdést: Uraim és biráiml Mi az igazság ? Uraim és biráim! Mi a méltányosság? Az egész civilisált világ valamennyi nagy fórumai által ezerszeresen szentesüít, és ünnepélyes formában kihirdetett, ugy szinte hazai törvényszékeink által mindenkor követett magasztos szabály tartalmazza, miként: ,,a királynak kétszeres joggal kell bírni, hogy vagyonjogi ügyekben egy alattvaló ellen győztes lehessen. Először, minden kétséget tökéletesen és teljesen eloszlató igazságának a szigorú törvény szerint; de azonfelül szükséges, hogy igénye mindenben megegyező legyen a legtisztábban értelmezett méltányossággal: mert a király vagy az állam fenségével és magasztos lényében rejlő legmagasb fogalmu sajátságával nem egyeztethető össze, hogy oly valamit birjon, mire a legszigorúbb jog mellett, egyszersmind a mindenkit meggyőző méltányosság nem adja kenetét."