Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 83. szám

Fest, 18(W. péntek oct. 26. 83. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom ; Szailer-féle aradi posta-ügyi jogeset. (Vége.) — Jogeset. — Kur. Ítéletek. — Hiv. tudnivaló. Jogeset. Szailer-féle aradi posta-ügy. Való-e, hogy a megerősites mellett vett posták csak személyes jogot nyújthatnak, hogy ott az örökösödési jog kizárva lenne; hogy azt vevő mint tulajdonát át nem ruházhatja ? A köz árverésen tulajdonjogilag elárverezett s mint magán tulajdon megvett aradi posta, vlsszavonhatást megengedő személyes felhatalmazást képez-e, vagy magán tulajdont, mely magán jogezimen megszerezhető ? S mint ilyet a kincstár egyszerű rendelet utján elfogialhatja-e, vagy csak szinte jogutón jogügylet által szerezheti-e vissza ? Két oldalú szerződés által szerzett tulajdont ennek tulajdonosától egyoldalú közig, rendelet erejével elvenni lehet-e ? (Vége.) A kir. táblai ítélet ellen felperes a felebbezés jogorvoslatával élt Ebben kifejtette, miként a cs. kir. legfelső törvényszék Ítélete nem alapul az 1807-ik évi szabályrendeleten : hanem mint azon ítélet szövege mutatja, az 1783., 1784., 1785-ik évi s több oly rendeleteken, melyek nem is Magyarországra, hanem kizárólag az ausztriai tartományokra adattak ki, s ennélfogva Magyarországban soha ki sem is hirdettettek; miként az ujitott per nem csak hogy uj bizonyítékokat tartalmaz, hanem ezen bizonyítékok mint a NB. 9. alatti, nagyon fontosak is, mennyiben a cs. kir. legfelső törvényszék által megállapított „e 1 a d h a 11 a n s á g" ellenében tényleg constatálják, hogy a kormány maga is vétel utján szerezte meg a postát: ez tehát eladhatlan nem volt; és hogy a magyarországi kormányszékek maguk is eladottnak tartották az aradi postát s vevőjét a posta tulajdonosának ismerték, mit terhes jogezimen bírt, s kit tulajdonától megfosztani nem lehet. Az ítélet indokának harmadik pontját illetőleg pedig kénytelen volt felperes azon megjegyzést tenni, miszerint, azon tétel, hogy ..nyomatékosabban nincs igazolva, miszerint a posta a rendszabályoktól eltérő és kárpótlást megállapító módon adományozlaloli volna" — igen homályosnak mutatkozik. Adományozásról nem lehet szó. Vétel a cselekmény neve, melylyel a posta szereztetett. Eladatott-e a posta tulajdoni joggal ? Csak ez lehet a kérdés. Erre pedig az iratok felelnek. Ha megbecsülhető jog megsértetik: kárpótlás jár. A tulajdon elvételével megbecsülhető jog sértetett meg: a kárpótlás tehát e jogsértés természetes következménye. Nem adományoztatott a posta kárpótlást megállapító módon : ez nem jelöli meg a sarkpontot. Vagy nem adatott el a posta; Vagy nem adatott el tulajdoni joggal; Vagy nem adatott el az eladásra jogosított alany által. Csak e három eshetőség zárhatja ki a kárpótlást. A királyi Tábla általános megállapítása — mert egyiket sem jelöli meg — mindhármat sejtetni engedi: míg a periratok mindhárom föltevést megczátólják. ISem adatott el a posta a rendszabályoktól eltérő módon! Ez azt jelenti, hogy a posta eladatott ugyan ; de a rendszabályok szerint az eladott postát mindenkor szabad volt elvenni annak vevőjétől, és sem értékét, sem az aerarium pénztárába jutott vételárt nem volc szükség visszafizetni. Felperes kiemelte, miként ily rendszabály nem létez, mert ha léteznék: ez nem csak igazságtalanság, hanem erkölcstelenség is volna. Az 18Q7-ik évi rendeletnek tartalma nem ez: hanem ellenkezőleg az: miként egyedül és csupán a kormánynak szabad eladni a postát, és ha más valaki adja el azt: ezen más általi eladás az 1807-ik évi rendelet dispositiója alá tartozik. E rendeletben nincs arról szó, hogy mily feltételekhez van kötve a postának a kormány általi eladatása? A kormány e rendeletben semmiképen sem korlátolta magát; a kormány intézkedett, rendelkezett mások tényei, a mások általi eladás felett: de magára nézve teljes szabadságot hagyott fen magának utóbb ugy mint előbb. Ha eladhatlan apostade natura, mint a templom, ez esetben más kérdés áll elő. A cs. kir. legfőbb törvényszék ezen eszmét fogadta el: de az ujitott per mellékletei e föltevést megezáfolták. Az eladható tárgynak az eladó kormány általi visszafoglalása van most ítélet alatt, s itt az eladó alanyon íekszik a fősuly. Az aradi postát nem a postamester, hanem az ország legfelső kormányszókei adták el. Ez különösen figyelembe veendő tény, s az J 807-ik évi szabályrendelet alkalmazhatósága vagy alkalmazhatlansága körül ez az elhatározó különbség. A legfelső kormányszékek mondották az árverési feltételekben: „Miként az aradi posta tulajdoni joggal adatik el; miként a vevő vevője a postának; miként a vevő a posta árában vételárt fizet az eladó aerariumnak." A legfelső kormányszék erősítette meg a szerződést, mely mellett a kormány tulajdoni joggal eladta a postát. Mindez nem a postamester hanem a kormány cselekménye volt. Azon kormányé, mely az 1807-ki resolutiot kiadta, mely saját magát nem kötötte, s ha kötötte volna is: önmagának az önmaga által hozott resolutio alóli felmentésére joggal és hatalommal birt. E joggal és hatalommal élt is a kormány, mert eltérőleg az 1807-ki resolutiotól, nem adományozta ingyen a megürült postaállomást, mint ezt a resolutio rendeli; hanem készpénz fizetés mellett eladta azt. És ezen ténye, mely tény nyel jogot gyakorlott, s mely tényéből a vevő részére jog származott, kiveszik a vevőt az 1807-ki resolutio hatálya alól ; mert az, ki e resolutiot kiadta, ugyanez függesztette fel — a fenforgó kivételes esetre saját resolutióját. Ez kitűnik mindenből, mi e per alatt felmerült, s kitűnik az 18lG-ik évi augusthó 22-ik napján kelt megerősítésből is, melyben nem az 1807-ik intézmény szerinti „adományozás", hanem az ezen intézménytől eltéró', és így eltérő jogot is megállapitó emtio venditio erősittetik meg. Az 1807-ki resolutio érvényes lehet: de a kérdéses ügyben — melyben maga a kormány a tényező — egy 83