Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 81. szám

327 tanács és magyar udvari kamara határozatának veti magát alája; továbbá, inert a szőnyegen lévő jogviszony nem is a polgári, hanem a közigazgatási törvénykezés szabályai szerint, tehát a postahatóságok, illetőleg Ő Felsége, mint a postafölség jogának kizárólagos birtoklója által Ítélendő meg. Továbbá azt állítja alperes, miként a posta nem adatott el a postaintézet által, és ezt az árverési feltételekből s a szerződésből akarja begyőzni. Ebben ugyanis — mondja az ügyészség — Damián, mint már fentebb kimutattatott, határozottan mint eladó hozatik fel, s 6 nyugtázta is a vételárt. „A postakincstárnak joga lett volna, a postát már akkor is a szabályár kifizetése mellett magához vonni egészen , de az eladó iránti kegyelemből és kíméletből, ki több ezer forint vitelbérrel sat. volt hátralékban, megengedtetett a reá nézve előnyös alakját az eladásnak nyilvános árverés utján saját vezetése alatt s magában érthetőleg a helybenhagyás fentartása mellett használni. Ebből tehát semmi esetre sem következtethető a kincstárnak jogairóli lemondása." Végre elévülésre hivatkozik az ügyészség, a polg. türv. k. 1489. §. alapján, mely szerint kártérítési igények három év alatt évülnek el. E szempontot ekkép fejtegeti: „A jelen esetben az elévülésnek kezdete azon időtől lenne számítandó, midőn az 1816. aug. 22-én kelt kir. leirat által az aradi postaállomás Gráfnak adományoztatott; mert ha ez a regalárnak 6000 frtban történt meghatározása által magát jogaiban sértve érezte volna, ugy eltekintve attól, hogy az adományozásnak elfogadása által hallgatag elismerte, miszerint minden módosítások s így a regalis árnak meghatározásába is beleegyezik; — a m. kincstár elleni netaláni igényeit akkor kelleudett már érvényesítenie." Újító felperes nem kérvén végiratot: a tárgyalás befejeztetett. (Folyt, következik.) J o g e s]e t. A kifizetési utalványozásnak a kielégítési sorrend megalapításától eltérni nem lehet. A tartozási tőke kifizetésével 8 ennek: igazolásával, egyszersmind az attól járó kamatok lefizetésének megtörténte is, nem vélelmeztetik. Szűcs Péter fehérvári lakos kérelmére alp. Weigner József és neje Leitgéb Erzsébetnek Szék.-Fehérvárott 159. h. r. sz. a. fekvő házuk végrehajtási!ag elárvereztetvén, a vételár felosztása és a kielégítési sorrend megalapitása iránt a tárgyalás megtartatott, minek folytán a városi törvény szék ál tal 1865. decz. 6-án 3401. sz a. végeztetett: „Miután vevő Szűcs Péter az 1864. decz. 7-én tartott végrehajtási árverés alkalmával a szék.-fehérvári 135. sz. tjkönyvben 159. ház szám alatt irva levő házat 9701. o. ért. írt vételár mellett mint legtöbbet igérő megvásárolta és a vételárt részint készpénzben, részint takarék pénztári könyvecskékben, valamint a részére engedményezett bekebelezve levő követelésekben, a vételár után járt kamatokkal együtt részint kifizette, részint kiegyenlítette, s ekkép az eleve megalapított árverési feltételeknek tökéletesen eleget tett, a tulajdon jognak a kérdéses 159. h. r. sz. a. házra nézve vevő Szűcs Péter nevére az id. törv. szab. I. 143. §. értelmében telekkönyvileg leendő bekebeleztetése elrendeltetik. Továbbá a jelzálogos hitelezők kielégítése tekintettel a f. é. szept. 30-án felvett jkönyvben felmerült vitás kérdésekre, a következőkép eszközöltetik: aj a cs. kir. adóhivatal által hátralék fejében kielégíttetni kért 312 frt 70 kr. követelésből, tekintettel a hitelezők által felhozott azon ellenvetésre, miszerint a követelt adóhátralékból 86 frt 78 kr. fejedelmi adó és 16 frt 81 kr. házi adó, összesen 103 frt 59 kr. a f. évre számíttatott fel, mely mennyiségnem a volt tulajdonost, hanem az uj vevőt illeti — csakis 209 frt 11 kr. elégítendő ki kiváltságos elsőbbséggel; bj a helybeli takarékpénztárnak 1995 frt tökebeli s ezen tőke után 1862. oct. 10-től járó 6°/0 kamatbeli követelése; valamint cj a helybeli káptalannak 1050 frt tökebeli, s ezen tőke utáni 1862. nov. 15-től visszamaradt 6 °/0 kamatbeli követelése, mint a vevőre engedményezett, a vételárból leszámítandó. dj Boda Imre engedményese Wertheim Mózes s illetőleg annak örököseit illető betáblázott 1050 frt tőke,s a vételár felosztási tervezetben követelt, s még állítólagosán visszamaradt 420 frt kamatbeli követelés tekintettel a hivatkozott jkönyvben Szűcs Péter által támasztott ellenvetésre, miszerint a beügyelt E. a nyugta szerint Wertheim Mózes örökösei még 1H62. nov. 27-én a kérdéses 1050 frt tőkéből 500 frtot felvettek, mely E. a. okmány valódisága — miután a nevezett Wertheim örökösök részéről kétségbe nem is vonatott, csakis ezen említett 500 frt tőke levonásával találtatott a ház vételári összegéből kifizethetőnek és pedig oly formán, hogy a még mai napig fenlévő 550 frt tőke, ennek 1859. jan. 21-től f. é. szept. 30-ig járó 6% kamatai, melyek 220 frt 91 krt tesznek, az eredeti kötvény visszaadása mellett azonnal kifizettetni rendeltetnek. Megjegyeztetik, hogy Wertheim örökösök abbeli kifogása, mintha az E. szerint általuk felvett 500 frt o. ért. összeg a bekeblezett 1350 frt követelésükre fizettetett volna, bírói figyelembe egyáltalán nem jöhetett. Mert az E. a. okmány valódiságát beismervén, abban pedig megemlítve van, miszerint a mondott törlesztés az 1050 frtos tőkére nézve eszközöltetett, sőt a bekebelezés napja t. i. 1859. jan. 24. világosan megemlittetik, mely körülmény kétségen kivül helyezi azon állított tényt, hogy a többször említett törlesztés a betáblázott 1050 frtra teljesíttetett legyen, sat." Ez ellen Wertheim örökösök felfolyamodtak, előterjesztvén, miszerint a takarékpénztár és káptalan nem kifogásolt tőke követelései után járó, de kifogás alá vett 6010 kamatoknak ugyancsak a vételári összegből leendő kifizetésének elrendelése helytelenül történt; mert sem az egyik, sem a másik tőkéjével kamat betáblázva nem levén, ez a vételár felosztásánál tekintetbe nem jöhet annál kevésbé, mert zálogjogot csak telekkönyvi bekeblezés nyújtván, ha a sorrend megállapításakor bármi hiba vagy becsusztatás történt is, ebből zálogjogot érvényesíteni nem lehet. A panaszos d) pont 1050 frt betáblázott tőke és 420 írt kamathátralékból csak 550 frt tőkét és 220 frt 91 kr. kamathátralékot rendel kifizettetni, azt állítván, hogy a ház vevője által felmutatott 500 frtos E. a. nyugta tekintetbe volt veendő. Ezen nyugtának keletkezése a tárgyaláskor előadatván, itt megjegyeztetik, hogy az figyelembe annál kevésbé vehető, mert Weigner József annak alapján az 500 frt kitáblázását szorgalmazván, ebbeli kérelmével visszautasittatott, miután a nyugta a telekkönyvi kitörlés elrendelhetésére elégtelennek találtatott. Továbbá figyelembe veendő, hogv az 5 Wertheim örökös közül a nyugtát csak 2 irta alá, és hogy ezen nyugta csak 500 frtról szól, következőleg a nyugta kiállítása napjáig (1862. nov. 27.) felfolyaraodóknak minden esetre az egész betáblázott 1050 frt töke után van joguk a kamatokat igénybe venni, — minélfogva a neheztelt végzés ezért is hibás. Szűcs Pétert az E. a. nyugta érvényesithetésére nézve a törvény rendes útjára utasíttatni kérik.