Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 81. szám

4 Pest, 1866. péntek oct. 19. 81. szám. Ayolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Szailer-féle aradi posta-ügyi jogeset. (Folytatás.) — Jogeset. — Kur. ítéletek. — Hiv. tudnivaló. Jogeset. Szailer-féle aradi posta-ügy. Való-e, hogy a megerősítés mellett vett posták csak személyes jogot nyújthatnak, hogy ott az örökösödési jog kizárva lenne ; hogy azt vevő mint tulajdonát át nem ruházhatja ? A köz árverésen tulajdonjogilag elárverezett s mint magán tulajdon megvett aradi posta, visszavonhatást megengedő személyes felhatalmazást képez-e, vagy magán tulajdont, mely migán jogczimen megszerezhető ? S mint ilyet a kincstár egyszerű rendelet utján elfogialhatja-e, vagy csak szinte jogutón jogügylet által szerezheti-e vissza ? Két oldalú szerződés által szerzett tulajdont ennek tulajdonositól egy­oldalú közig, rendelet erejével elvenni lehet-e ? (Folytatás.) Bekövetkezvén ekként az érdemleges tárgyalás, újí­tott alperes elleniratában mintegy szándékosan kerülve az uj okiratok által megváltozott viszony taglalását, főleg a perújítás ellen tett észrevételeket. Az ügy érdemére nézve tett állításai ezen passusban foglalhatók össze: ujitó fel­peres nem adatok hiányában mozdittatott el, hanem „az ujitott fél által az anyaperben beperesitett okmányok, fel világositások és védelmek folytán; innen azon követ­keztetést vonja, miként az ujitott pernek nem lehet más eredménye, mint a legfőbb törvényszék kijelentésének ismétlése, mely az ausztriai ptk. 1294. és 1295. §§-sai értelmében ingathatlanul áll." Ekként a perbeszéd az anyaper állitásaira s a cs. kir. legf. törvényszék Ítélete által elfogadott tényekre való utalásból állván: ujitó felperes az újonnan felhozott adatok által az anyaper keresetének kérdését tökéletesen begyő­zöttnek fejtegetvén, válaszában kifejtette: Miként a perújítás két momentumból áll; egyik: az anyaper ítéletének rescissioja, másik: egy uj ítélet hoza­tala. Az első megtörténvén: a rescindált ítélet nem hat át az ujitott perre, hanem a biró az előbbeni bíróság néze­tétől függetlenül, azon benyomás szerint itél, melyet reá az összességben vett tények és az elemzett jogkérdések az itélet hozatala perczében gyakorolnak. Kiemelte, hogy a fiscus utalása az anyaper azon pont­jára, melyben az ügyet administrationalis kérdésnek ál­lította lenni, nem helyes; mert eladás és vétel — tehát jogügy fordulván elő, ez mint nem közigazgatási tárgy,a jogszerzés törvényei szerint ítélendő meg. Innen azon következtetést vonta felperes: „miként egy kétoldalú szerződés által szerzett tulajdont, ennek tulajdonosától, egyoldalú administrativ rendelet erejével elvenni, s a magántulajdont — eladministralni nem lehet." A fiscus állítása a kormány kettős minősége közötti lényeges különbség mellőzéséből ered. Az államfelség (ál­lamkormány mint uralkodási és kormányzati hatóság) nem alkuszik, nem árverel, nem vásárol, nem ad el, nem cserél, nem szerződik, hanem uralkodik, kormányoz, pa­rancsol, vagy tilt. Ez kétségtelen; ezt nem tagadhatja senki, ki az állam functioinak felismerését, tanulmányai, a létező intézményeket tüzetes abstractiok tárgyává tevé. A hol tehát az állam az üzletek valamely neme által cse­lekszik, hat, változtat, alakit: ott államfelségi vagy kor­mányi minőségét leteszi, s nem ezen, hanem „fiscusi" mi­nőségében, mint magán-jogviszonyok alanya, magánjogok tényezője tűnik elő, s mint ilyen jő megbirálás alá. Köz­igazgatási vagy törvénykezési ügy-e valamely tárgy? ez a szerint határozandó meg, a mint ennek tényező alanya a kormány: kormányzási minőségében, vagy magán­jogi személyiségében, az üzlet formáiban, s ezen üzlet ál­tal vált cselekvővé, és alkotá a kérdéses helyzetet. E szem­pont szerint egybefoglalva a mondottakat: az üzlet, a szerződés, a ,,jus quaesitum" a magánjog körébe tartoz­nak, s kizárólag a közönséges polgári törvények szerint birálandók meg. A status ily magánjogi cselekményei­ben, a status mint szerződő fél, a status mint fiscus — a rendeleti jog (Recht der Verordnungen) kizárásával, szinte e közönséges magánjognak van alávetve. A fiscus az ál­lam személyesitője ennek magánjogi viszonyaiban, s e téren csak a közönséges törvénynyel védheti magát. Az ál­lam s annak képviselete e minőségében nem szüntetheti meg kötelezettségeit rendeletek által. Rendeletek e téren sem az ő, sem más részére nem léteznek; a biró csupán a törvény szabá­lyait ismerhetvén el a jogviszonyok regulatorának, a jog birói megállapításának forrásai között rendeletek nem léteznek. Felperes a fenforgó kérdés iránti jogot és jogszabályt ekkép jelölte ki: „Az aradi posta néhai Gráf József által készpénzen vétetvén meg a kincstártól, ezen posta Gráf Józsefnek reális és magánjogi tulajdonává vált, követke­zőleg az e körül, vagy e felett felmerült vita, csakis a magán szerződések és az ezek hatályával szerzett tulajdon­jogról szóló általános törvényekből nyerheti egyedüli igazságos és törvényes elintézését." Hivatkozással a mellékelt uj bizonyítékokra, ezek­nek az anyaperbeli adatokkal való összefüggésével iga­zoltatott és kifejtetett: 1- ör. Miként a posta nem volt eladhatlan. 2- or. Miként az tettleg eladatott. 3- or. Miként felperes ipa a magyarországi magas kor­mányszékek Írásos enunciatioiban határozottan minősített do­logért, és a kormányszékek hitelére fizette az azon idő szerint roppant vételi árt. 4- er. Miként az eladó nem magán személy — hanem maga a kir. kamara, s illetőleg a kormány. Nem adatott el a posta? E kérdésbe foglaltatott az el­lenfél ellenvetése, melyre felperes ekkép válaszolt: Ha nem adatott el, akkor hamisítást foglalt magá­ban az udvari kincstár hirdetése, mert ebben a posta té­tetett eladás tárgyául és Gráf József azt vette meg, mi a kir. udvari kincstár részéről nyilvános és ünnepélyes hir­detésben, világosan és érthetőleg az eladás substantiájá­nak volt megnevezve, A kir. kincstár állítása tehát hamis lett volna, melylyel tévedésbe vonatott az igérő fél, s té­vedésbe vonatott egy magas dicasterium által, melynek tudnia kellett, hogy mit ad el? mit adhat el? Ne feledje el a fiscus, miként a dicasteriumnak hitelére nagy szük­i ség van ; ma és eddig, és ezentúl is a közhitel, a nyuga­I lom, a polgári élet ezernyi és ezernyi vonatkozásainak ! biztossága e hitelen épül. E hitelt akarja ledönteni az el­81

Next

/
Thumbnails
Contents