Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 80. szám

322 hatott, hogy azt a „praedecessorokil után „distincto jurea biró tulajdonos az aerariurnnak eladta, és ez azt megvette ; ezen okirattal tehát begyőzöttnek kellé tekintenie, miszerint különösen az aradi posta épen oly magánjogi tulajdon, s a tulajdon-átszármaztatás törvényes módjainak épen ugy alávetett „reslí — dolog — volt, mint az Arad külvárosi Buzsák,vagy mint Zsigmondháza és a korcsmáltatási jog, mely tárgyak szinte ezen szerződés erejével cseréltettek ki, s jogi természetükre nézve a postával egyenlő minősítésben részesítettek; sőt még a tulajdoni jog iránti evictio is ezekre, ugy mint a postára minden kivétel és különbség nélkül kikötve lett. Szóval begyőzöttnek kell tekinteni, hogy a mit 1800-ban magánjogi üzlet, vétel által szerzett meg maga az állam, az nem lehetett 1783-tól fogva eladhatlan és megveheti en jog; nem lehetett visszavonható felhatalmazás. Az újítási keresetlevélhez mellékeltetett (NB. 2.) a kir. kincstárnak a helytartótanácshoz intézett azon átirata, melyben Damián Márton azon panaszára, miként a posta árvereltetése alkalmával ennek nem minden jövedelmei tétettek közhírré, s ez által kissebb ár jött be, mint mennyi más esetben azért igértetett volna, a helytartótanács következőleg felvilágosittatik: „quod in conditionibus promulgatae licitationis, puncto statim l-o illud contineatur, quod partes collicitare volentes proventus questionatae postalis stationis ac alia connexa emolumenta e rationibus cognoscere possint, inipso,.proprielario postae" stetisse respectivas partes collicitantes de proventibus capacitare." Ezen okirattal kimutatni vélte felperes, miként a m. kir. kincstár távol minden két nyelvűségtől és minden subtilitástól, Damiánt a posta tulajdonosának — „proprietario postaeíl — ismerte el, hogy tehát minden hatósági intézkedés, minden cselekmény, minden nyilatkozat azon véleményt erősítette a vevőben, mikép a Magyarországban érvényes törvények és szabályok értelmében, a posta eladásánál nem egy ideiglenes és a vételár felének visszafizetésével minden perczben visszavonható meghatalmazás — hanem reális tulajdon adatik el, s a vevő nem egy pillanatnyi praecarius kegyelem által, hanem tulajdoni jogánál lógva — mint proprietarius postae — birja pénzen vett, valóságos, kétségtelen, s olyannak hatóságilag elismert tulajdonát. Felperes nagyon nyomatékosnak volt kénytelen tartani a ^.proprietarius postae1,1 minősítést magában foglaló kir. kincstári átiratot, mert azon nézetben volt, hogy a m. kir. kamara, melynek köréhez tartoztak a posták, jobban ismerte a magyarországi postatulajdonosok jogviszonyának miségét, mint a cs. kir. osztrák legfőbb törvényszék, mely egy sokkal később bekövetkezett álladalmi változás szempontjából Ítélte meg az előbbeni dolgokat, s ezen visszaható felfogásának az által adta nyilt kifejezését, hogy — mint az ítélet szövege tartalmazza — az osztrák tartományok részére kiadott rendeletekből értelmezte a magyarországi törvényeken alapuló jogot, e jog miségét és természetét. Felperes vezéreszméje e melléklet felmutatásánál az volt, miként a m. kir. udv. kamara „proprietarius postaelínak ismervén el az illetőt, sem tudatlansággal, sem félrevezetési szándokkal nem fog vádolható lenni; sminthogy ugyanazon kir. kamara ugyanazon kifejezést használta az árverési feltételekben is, ezzel begyőzöttnek hitte felperes, hogy most már minden kétely el van hárítva az iránt, hogy az eladás alkalmával mind az eladó kir. kamara, mind pedig a vevő, az eladás által a posta tulajdonjogának a vevőre leendő átszármaztatását szándékoltak eszközölui, s hogy a tény, mely ekkép végbe' ment, G-raf Józsefet az aradi postának tulajdonosává — proprietarius postae — tette, mint milyen Damián volt Mellékeltetett továbbá a m. kir. kamarának 181G. máj. 1-én Vrnr sz. a. kelt átirata, (NB3.) melyben a helytartótanács tudósittatik: ,,quod Aradiensis postae statio hactenus per Martinum Damián tenta occasione celebratae publicae licitationis civi et inhabitatori Aradiensi Josepho G-raf qua plurimum offerenti obiigerit, cum autem aerarii Regii plurimum intersit; ut restantiae quae amplius exhaerent, et quorum fundamento distractio quaestionatae postae stationis ordináta est, e summa licitationali per emtorem Gráf numeranda incassentur." Ezzel igazolni vélte felperes, miszerint a kir. kincstár önmaga adta és közegei által adatta el a postát: „distractio quaestionatae postae stationis ordináta est", s igazoltnak kellé ez által tekintenie azt, hogy ezen eladás — nem meghatalmazás — azért történt, hogy a kincstár az árverésből bejövendő pénzt megkaphassa, s magát Damián tartozására nézve kielégíthesse. Ezen okirat felmutatása által elérni hitte felperes azt, hogy azon vélemény, miként nem adatott el a posta, vagy, hogy az eladhatlan, a kir. kamara saját cselekményével és bevallásával elhárítva lesz: s hogy nem leend eset reá, mely azon gyanút felébredni engedje, miszerint a m. kir. kamara saját maga érdekében tulajdoni joggal adván el a postát, és maga nyervén meg annak a vevő által kifizetett árát: a „tulajdoni jog11 kitétellel reászedte volna az ároerelöt, az ügyletnek oly jogi jelölését és hatályát nyilvánitoán, mely az elhatározó lényegben — val óllanságot tartalmazott. Mellékeltetett a kir. ügyek igazgatóságának 1851. oct. 21-én 7217. sz. a. a cs. kir. nagyváradi postaigazgatósághoz intézett véleménye is (NB. 4. L.) Ekkor már, mint az irat keltének ideje mutatja, más álladalmi rendszer, más intézmény, más hatóságok, más törvény, más nyelv uralkodott. Annál nyomatékosabb tehát azon tény, miként az általános felforgatás közepette, a hazai jog hivatott tolmácsainak nézete rendületlen maradt. A magyar jogi felfogás őreinek lelkiismerete nem változott az állam rendszerével, s a hivatalos nyelvvel. Az 1851. évi Causarum regalium Directoratusnak nem volt más „joga", mint az 1848. év előttinek; s megkérdeztetvén a fenforgó postaügy jogi természete iránt, állását és czimét, melyet viselt, megtisztelte azzal, hogy nem tett egyebet, mint a fentebb már (E ) idézett előbbi nyilatkozatát beadta, a jog kérdését abbau benfoglaltnak, s változhatlanul érvényesnek ismételve erősítvén. Ennyi uj tények és körülmények által felperes megváltozottnak tartotta a helyzetet, s az eladhatlanság insubstantionalis abstractiója ellenében a tulajdoni jogot tartalmazó, kifejező és megerősitő tényeket mutatva fel, a pert megujittatni, s az ellenfelet az anyaperbeli keresetben elmarasztaltatni kérte. A per ujithatására tárgyalás tűzetvén ki, ennek befejeztével a perujitás megengedtetett, s minthogy e végzés ellen az ellenfél folyamodott, az első bírósági végzés mind a kir. itélő tábla, mind pedig a Hétszem. tábla által helybenhagyatott. (Folyt, következik.) Jogeset. A községi elöljárók a község állam kölcsönbeli tartozásának lerovására egy harmadiktél adós levél alapján pénzt kölcsönözvén, ez közigazgatási kötelező tény kifolyásának tekintendő; ennek folytán az ekkép nevükben elöljáróik által kölcsönzött pénz | megtérítésére magok a községek köteleztetnek. | Hirschl Lipót felperes, Sándor Gergely mint Tar | községe és Maksó János mint Hasznos községe birái ellen