Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 80. szám

Pest, 1866. kedd oct. 16. 80. szára. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Turtalom ; Szailer-fe'le aradi posta-iig-yi jogeset. (Folytata's.)— Jogeset. — Hiv. tudnivaló. Jogeset. Szailer-féle aradi posta-ügy. Való-e, hogy a megerősítés mellett vett posták csak személyes jogot nyojthatnak, hogy ott az örökösödési jog kizárva lenne ; hogy azt vevő mint tulajdonát át nem ruházhatja ? A köz árverésen tulajdonjogilag elárverezett s mint magán tulajdon megvett aradi posta, visszavonhatást megengedő személyes felhatalmazást képez-e, vagy magán tulajdont, mely magán jogczimen megszerezhető ? S mint ilyet a kincstár egyszerű rendelet utján elíogialhatja-e, vagy csak szinte jogutón jogügylet által szerezheti-e vissza? Két oldalú szerződés által szerzett tulajdont ennek tulajdonosától egyoldalú közig, rendelet erejével elvenni lehet-e ? (Folytatás.) A legfelső törvényszéki Ítéleti ,indokok' a postának és a postajognak theoreticai fogalom-meghatározását állapítván meg, azt származtatják le: „miként a posta regale fogalma s az annak folytán adományozott postajog mindenkor csak a postaszolgálat kellő ellátásához kötött s ennélfogva az azt megszerzőnél szükséges tulajdonságokat foltevő engedély marad, és ezen Regale (postajog felhatalmazás) -— igy folytatja a szöveg — nem bir a Reale természetével s el nem zologithatik, meg nem becsültethetik, el nem adathatik, minthogy természetéhez képest viszszavonható.1" E fogalom-meghatározásból önként kellé következni, miként az el nem adathatott posta nem is adatott el, miként az árverési feltételeknek azon határozott kikötése, mely szerint az aradi postaállomás „Poststation" tulajdoni joggal ,eigenthümlichí tüzetett ki az árverés utjáni adásvevés tárgyául, nem vétetett meg, s azon 30,100 frt, melyet a postaállomás értéke gyanánt a kincstárnak fizetett a vevő, nem a postáért, hanem egy minden perezben viszszavonható felhatalmazásért lett fizetve!! Hozzá teszi az ítélet indoka, miként ezen el nem adható, meg nem becsülhető insubstantionalis felhatalmazásnak becsbeli emelkedése az államigazgatás részéről bizonyos kifejezést nyert, mely a posta regale értékének neveztetett ; ez pedig azt jelentette, hogy a posta elvétele esetében nem adatik el egy másik alkalmatos egyénnek, 9 ára sem fizettetik vissza a tulajdonosnak, mint ezt az árverési feltételek s a szerződés tartalmazzák ; hanem mint az a theoreticai fogalom-meghatározásából következik: „a regale már az elvétel esetére megállapított értéket képvisel, melylyel az elmozdított postatulajdonosnak minden körülmények között megelégedni kell." így történt, hogy a kir. kincstár által tulajdonul eladott és tulajdonul megvett posta tulajdonosának tulajdonábóli egyszerű kihelyezése a vételár felének megtérítése mellett törvényes igazságnak találtatott!!! Felperes Szailer nem volt képes megnyugvást találni a cs. kir. legf. törvényszék fentközlött ítélete által felállított theoriájában, s miután a magyai országi kormányszékek és az osztrák hatóságok correspondentiái szerint is, már ipa halála óta az osztrák közegeknek aposták feletti korlátlan rendelkezésre irányzott administrativ szempontja volt; mig ellenkezőleg a magyar kormányszékek az ügy tárgyalása alatt a szerzett jog sérlhetlenségében találván az administratio intézkedéseinek jogszerű akadályát, s ennélfogva az állam által, s ennek nevében eszküzlött eladásnak, a cselekmény nyel, s a szó mesterkéltlen értelmével egyező hatályt tulajdonítottak ; ennek következtében a legfőbb törvényszéki elméletet, csak is a dolog másképeni állásának flagrans kitüntetése által vélte megváltoztathatni. Ezen czélból felperes módokról gondoskodott, melyek által a vétel tárgyának insubstantionalis felhatalmazássá minősítése ellenében erősebb, tagadhatlanabb és szembeötlőbb tényleges adatokat nyújthasson. 18G3. jun. 9-ik napján beadta perujitási keresetét. Keresetleveléhez mellékelt egy „csereszerződést1'; mely 1800. szept. 15-én a királyi ügyek igazgatója az érdemekben elhunyt későbbi országbíró Majláth György és néhai Lovász Zsigmond valóságos belső titkos tanácsos között köttetett^ 1803. jan. 10-én néhai Kelemesi-Melczer László mint protonotarius előtt élőszóval bevallatott. E csereszerződés 2. pontjában a csere-üzlet substantionalis tárgyai között felszámittatik a postatelek és a postahivatal, melyet, mint a csere-szerződésben a fiscus kifejezi, ő excellentiája elődétől külön jogczimen szerzett, s mely tárgy — a többi cseretárgyakkal együtt, minden megkülönböztetés és kivétel nélkül, kölcsönös szavatosság mellett, a megállapított érték-felszámítás alapján a kir. fiscus és Lovász Zsigmond között kicseréltetett. „Huc intellecto etiam fundo et officio postali, quod sua Excel lentia distincto jure a praepossessoribus aquisivit, jure mutui Cambii sub mutua Evictione possidendum." A szerződés 3. pontjában ismét megemlittetvén a postahivatal, erről azt mondja a fiscus: „indusa etiam Domo et officio postali, quod et quam Fiseo Kegio sui juris efficere multum expedit." A postahivatal, mely itt a csereszerződés tárgyát képezte, s melyet a fiscusnak sajátjává tenni — mint ezt okiratilag bevallja, oly nagy érdekében volt: e postahivatal ugyanazon ó aradi posta, melyet később Damián, azután pedig Gráf vett meg. Ezen okmány elhatározólag foly be a dolog tényi helyzetének megállapítására, valamint az aradi posta jogi természetét s annak mikénti megszerzését tárgyazó jogi abstractiora is. Mert miután a cs. kir. legfelső törvényszék ítéletében az aradi posta már az 1783-, 84-, 85-ik évi osztrák postatörvények kibocsátásától fogva eladhatatlan, megbecsülhetetlen és insubstantionalis személyes meghatalmazást képező hivatalnak határoztatott: ezen enunciatioval szemközt roppant horderejű okirat az, melylyel minden aggályt és mindennemű kételyt kizáró bizonyossággal igazoltatik, miszerint távol attól, hogy Magyarországban már 1785-től fogva a posta személyes felhatalmazás lett volna; sőt ellenkezőleg ez az ö Felsége által utasított s a király legf. parancsa szerint cselekvő fiscusnak ünnepélyes okmányban foglalt bevallása szerint oly magán tulajdon vala, hogy azt az ősök utáni jogon — tehát magánjogi jogczimen — megszerezni lehetett, s a kormánynak nem állolt jogában, e magánjogilag szerzett vagyont az i783-ik évi osztrák rendelet erejével elfoglalni; hanem habár arra nagy szüksége vala, mégis nem az állítólagos felhatalmazás visszavonásának nagyon is expeditiv jogán, hanem egyedül és csupán a tulajdonos beegyezésével, s az ezzel kötött jogügy utján viszérlék fizetése mellett lehetett azt neki megszerezni. Ezen okirattal begyőzöítnek hitte felp., miszerint a posta, melynek birtokába maga a kincstár csak ugy jut80