Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 6. szám

22 pasztalás alapjáu mondhatjuk, hogy a csalási bűnvádi eseteknek rendesen csak egy tized része végződik a vádlott elitéltetésével. De hát nem volna ezen égecő baj ellen semmi orvoslás? Tétlenül akarjuk-e annak tovább terjedését nézni? Eltütjük-e, hogy a külföld, hogy különösen a lajtántuliak azon örökös szemrehányást dobják képünkbe, hogy Magyarországnak hitele nincs, nem lehet, mert törvénykezése hiányos ? És itt megérkeztüuk volna jelen czikkünk azon főpontjához, hol az előrebocsátottak után alkalmat veszünk magunknak abbeli meggyőződésünknek határozott kifejezést adni, hogy a fentleirt bajokon ha nem is egészen, de legalább nagyrészben segítve csak ugy lesz, ha a váltójog alapelveivel megegyezöleg a hitelezőnek jogot adunk biztositása vagy kielégittetése tekintetéből adósának akár ingó, akár ingatlan vagyona, akár végre személye ellen, szóval tetszése szerint odafordulhatni, hol adósát legérzékenyebben találni s ez által őtet fizetésre hajlandóvá tenni gondolja, és ha a gyakorlatban lévő birói letartóztatás rendes adóssági fogsággá á t v á 11 o z tátik, miként az majd minden czivilisált államban mai napig is fennáll. Főkép ez utóbbitól várunk a mult idő tapasztalásai nyomán kézzelfogható sikert. Mindenekelőtt kiemeljük azon körülményt, hogy a magyar kir. Curia, hazánk legfőbb, tehát e kérdés eldöntésére legilletékesebb bírósága is a hitel érdekében szükségesnek tartá a személy végrehajtás behozatalát, mint ezt a hivatkozott körrendelet igazolja, melynek sarkpontját képezi épen annak kimondása, hogy a régi időkben gyakorlatban volt személyi végrehajtás a hitelező kérelmére jelenleg is alkalmazandó. Hogy a kir. Curia az általa is szükségesnek tartott személyi végrehajtást csak régi törvényeink szerint rendelte foganato?itandónak, ez csak alkotmányos érzülete fényes bizonyítékát képezi, de korántsem bizonyítja még azt, hogy ezen 400 éves intézményt jelenleg is a czélnak teljesen megfelelőnek tartja, sőt erősen hisszük, hogy csak ideiglenes kisegítő gyanánt rendelte eszközlésbe vétetni addig is, mig a törvényhozás azt a jelen kor viszonyai és szükségeihez képest átalakítja. S jelen czikkünk feladata épen az, hogy kimutassuk, miszerint, ha már 400 év előtt a vagyoni végrehajtás elégtelensége miatt a személyi végrehajtásnak akkor még elégségesnek bizonyult gyönge mértékéhez, a 15 napi letartóztatáshoz folyamodni kellett, mennyivel szigorúbb kényszer eszközt szükségei a jelen kor annak elérésére, hogy az adós kötelezettségének pontos teljesítésére szorittassék. (Vége követk.) Úrbéri jogeset. Lrtvány földek meghatározása s megválthatása. Barinyay József vágujhelyi prépost mint felperes a Basóczi volt jobbágyság mint alp. ellen 1857. jan. 5-én 2. sz. a. a volt nagyszombati cs. kir. urb. törvszék előtt a nevezett község határának úrbéri rendezése, tagosítása, a legelő elkülönözése és az irtványok visszaváltása iránt keresetet indított. Az előkérdésre nézve megtartott tárgyalás után az urb.tszék 1857. febr. 19-ről 107. sz. a. a keresetnek helyt adott, s a szolgabírói hivatalt az előmunkálatok beszerzése végett megkereste, melyek elkészíttetvén, és meghitelesittetvén, a felek között a barátságos egyesség megkísértetett, de mely nem sikerülvén, a felek érdemleges szóváltásokra utasíttattak. Az eközben illetékessé vált alispányi bíróság elébe felp. beadott keresetében a foglalásokat illetőleg a 2004. 2009. 2686. 2678. 2679. és 2681. részleteket, mint a közösből történt foglalásokat a közlegelőhöz visszac?aioltatni kívánta; az irtványokra nézve azt mondja, hogy azok a ny. par. 9. §. a) b) c) pontjai alá nem esvén, feljogosítva van azok visszaváltására s elszámlálván egyenkint az irtvány düllőket, azok mennyiségét 232 hold 301 • ölre teszi, vhszaválthatásukat megengedtetni, az irtvány birtokosokat pedig beruházásaik igazolására felszol itatni kérte; a legelőre nézve azt adja elő, hogy az 2295ií holdat tesz, miből 143" úrbéres és 9 zsellér telekre telken kint 4 holdat ajánl. Alp. község ellenbeszédében foglalások létezését tagadja, s ha a község saját legelőjéből fel is szántott volna valamit, az foglalásnak nem tekintethetik, az irtványok létezését is tagadja alperes, mert akkor valaha urasági erdőnek is kellett vo'na létezni, melynek létezése azonban bizonyítva nincs, tehát irtás föld sem lehet; ellenben volt a községnek erdeje s ebből lettek az irtások, de mivel az erdő a község tulajdona volt, az irtások is a községnek tulajdonai; az irtásoktól alperesek természetben nem adóztak, és a földes ur által szedett 4 kr. csak abusus volt, egyébiránt ezen 4 kr. tehernek megváltására ajánlkozik alperes; a legelőre nézve azt hozza fel alperes, hogy egy kis legelőtér kivételével,a többi legelő a küzség tulajdona volt. Ezen többi legelő azon erdőből és posványos helyekből keletkezett, melyeket a község az urb. behozatalakor kiirtott, s illetőleg azóta nagy szorgalommal kiszárított; négy holddal nem elégednek meg. Válasz. A foglalást illetőleg alp. tagadása mit sem ér, de alaptalan azon állítása is, hogy a legelő a község sajátja, mert a legelő nem a községé, azzal tehát mint sajátjával nem is rendelkezhetett; az irtásokra nézve tett alp. állitások valótlanok, mert nem való, hogy az uraságnak a határban erdője nem volt, sem az, mintha a kérdés alatti földek alperesek erdőjéből irtattak volna; a dolgon az mit sem változtat, hogy alperesek ezen földektől természetben nem adóztak, hanem csak 4 krt fizettek, mert ez a földes ur jó akaratának tulajdonítandó; a legelőt illetőleg valótlan, hogy felp. annak használatából ki lett volna zárva, s azt soha sem ismerte be felperes, hogy a legelő a jobbágyság kizárólagos tulajdona lett volna, sőt ellenkezőleg a földesurat az 1836. törvény értelmében még a nem gyakorlat és a legelő szűke miatt sem lehet a legelőből kizárni, jelen eselben annál kevésbbé, mert ő a legelőt használta s arról le nem mondott; a földesúr a jobbágy részére csak annyi legelőt tartozik adni, a menynyi az úrbéri földek megmunkálására megkívántató marhák számára elegendő: az ajánlott mennyiség pedig e czélnak túlságosan megfelel, azért azt annyival inkább megalapittatni kérte, mivel a jobbágyság számszerinti kivánatot nem is nyilvánított. Viszonválasz. Foglalások nem léteznek, mert a földes urnák nem levén birtoka a határban, nem is volt miből foglalnia a községnek, de ha volnának is foglalások, azok maradékföldekül lennének tekintendők; felperes az állítólagos foglalásokat semmivel sem igazolja; alperes továbbá is vitatja, hogy irtások nem léteznek, de ha lettek volna is, azok in meliorem subsistentiam adattak, s legfeljebb a rajtok fekvő 4 kr. váltathatik meg a jobbágyság által. Ha azonban mégis irtások itéltetnéuek, akkor felperes az egész beruházást tartozik megtéríteni, azonfelül az irtás költségét 1 pozs mérő után 127 írtra teszik; végre