Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 6. szám

23 a legelőt illetőleg' előadják, hogy legelőbe temérdek ha­szontalan tér vétetett be, mire nézve szemlét kérnek elren­delni, a tanuk ez alkalommal be fogván bizonyítani, hogy a földes ur csak a ,;Kamenbrod" legelőt használta; aD. a. szerint a legelők az úrbér behozatalakor a községnek adat­tak, tőle tehát el sem vehetők. Telkenkint 15 holdat kö­vetelnek, sat. Ezek után az alispányi bíróság az irtásokra és legelőre foganatosított bírói szemle következtében 1864. szept. 20.án 249. sz. a. hozott ítéletében 14- ur­béri telket, 9 zsellérit, 14 hold és 578 • öl maradvány föl­det, telkenkint 5 hold legelő illetőséget 327/8 hold visz­szaváltható irtvány földet, 3 hold 460 • öl a legelőhöz visszacsatolandó foglalást és 23 hold és 1032 • öl köz­ségi birtokot állapított meg. Ezen ítéletet mindkét fél felebbezte. Felperes feleb­bezett, mert az itélet ellenkezik az 1832/6 : 10. t. cz. 7. §-val, mely a közös legelőből történt foglalásokat vissza­csatolni rendeli, ugyszinte a ny. par. 7. §-a is. A 2004. 2009. 2678 és 2681 sz. a. részleteket tehát mint a morá­lis testületet képező község és nem egyes jobbágyok által történt foglalásokat a kl'zös legelőhöz visszacsatoltatni kérte,— mert az irtványokból csak 32 ~'/s hold ítéltetett meg neki, pedig az 1836. törvény és a ny. par. 9. §-a sze­rint a földes ur által a telek állományba át nem ment mindennemű irtvány visszaváltható, Basóczon annyival in­kább, mert a töldes ur már az úrbér behozatalakor fenlar­totta jogát az irtványok visszaváltásához, mert a régi összeírás csak bemondáson alapulván, annyival kevésbbé volt a mennyiségre nézve figyelembe veendő, mennyi­ben bizonyos, hogy már az úrbér behozatalakor az irtvá­nyok 678 V2 mérőre tétettek, mi 211 holdnak felel meg, s ennyitől szedte a földes ur mostanáig az évi bért; mert e földekre a ny. par. 19. §. nem alkalmazható, minthogy az egészen más természetű földekről szól, mint az irtvá­nyok; mert a földes ur csak az irtvány természetű földe­kért tartozik visszaváltás esetében a munkabért megtérí­teni, a Dvornyistye dűlő pedig közös legelő, mely csak ideiglenesen engedtetett a jobbágyságnak felszántatni minden adózás nélkül, tehát az irtvány természetet nem öltött magára annyival kevésbbé, mert az 1816-iki ok­mányban a legelőhözi visszacsatolás nyilván fentartatott, s az irtásért a jobbágyság az irtott fa értékével, s a föld­nek azótai használatával kárpótolva van. Kérte ezt a kö­zös legelőhöz visszacsatoltatni. Alp. község felebbezett, mert a 32% hold irtvánv­nak mondatott, pedig ez is oly természetű birtok, mint az úrbéri; felebbezik az Ítéletet azon esetre is, ha ezek még­is irtásoknak Ítéltetvén, 23 frt 16 kr. váltságdíj mellett volnának kieresztendők, mert ez által tizenötöd rész érté­kük sem lenne megfizetve; — keveslik a megítélt legelői mennyiséget is, mert a legelő nagy, s mert a községi bir­tok nincs arányban a megítélt legelővel; a legelőnek bir­tok arány szerinti felosztását kéri alperes. Nyitramegye törvényszéke 1864. decz. 14 - é n 6355. sz. a, Ítéletével a telkenkinti legelő ille­tőséget 8 holdra emelte, továbbá az irtványokat megvál­tás mellett a jelenlegi birtokosok kezén hagyandóknak ítélte, egyebekben az alispányi biróság ítélete helybenha­gyatott. Ezen ítéletet hasonlóan mindkét fél felebbezte, mert a törvény az úrbéri állományba fel nem olvadt irtvá­nyoknak visszaválthatását megengedi; mert ezekhezi visz­szaválthatási jogát az uradalom az úrbér behozatalakor fentartotta; mert az úrbéri tábla bizonyítja, hogy az úr­béri házhelyeknél semmi hiány nem találtatott; mivel hogy | jelenleg maradék földek léteznek, az onnan van, mert az úrbér behozatalakor az úrbéri táblák nem felmérés, ha­nem csak bemondás alapján készültek; a jobbágynak pe­dig érdekében állott tartozásainak kevesbitése végett ál­lományát kisebbnek mondani; mert nem áll az, mintha az uradalom irtványok létezését nem bizonyította volna ; Basócz tisztán urb község levén, az úrbéri állományon felüli földek csakis irtványok lehetnek, melyektől alpe­resi beismerés szerint is 4 kr. évbér fizettetett: az úrbéri okiratok is bizonyítják az irtványok létezését; mindezek­nél fogva a 100. sz. a. jegyzőkönyvben foglalt összes ir­tásokat a biróilag megalapított irtásdijnak megtérítése mellett magának megítéltetni kéri. A megítélt 8 hold le­gelő sok, mert a község a legjobb legelő részt nyerendi; nem áll azon indokolás sem, mintha a földes ur a legelő­nek csak egy részét használta volna, mert az 183 2/6 : VI. t. cz. t. cz. 3. §-a nyilván kijelenti, hogy a földes urat sem a nem használat, sem a legelő szűke miatt kizárni nem lehet. Ugyanazért a legelő illetőségét öt holdra kérte leszállitatni. Alperes is felebbez; — a 2679. sz. a. 3. h. 460 • ölet tevő részletnek a közlegelőhözi csatoltatását azon ok­nál fogva mondja sérelmesnek, mert e részlet a község sa­ját porongyából irtatott a földes ur jóváhagyásával ; mert a legelőül megítélt 8 hold mennyiség csekély, mivel a ha­tár vizenyős levén, a legelő sokszor haszonvehetlen és mivel a földes urnák külön erdőjében elegendő legelője, a határban pedig igen kevés birtoka van, kérnek 15 holdat. A kir. it. táblán Ítéltetett: „A 232 holdat és 301 • ölet tevő, részint a Basó­cziak, részint más szomszéd helyiségbeliek által bírt föl­deket illetőleg, alperes község azt, hogy azok többé meg nem támadható foglalások lennének, vagy hogy a birla­lóknak azok örök időkre, vagy a család, avagy a férfiág kihaltáig engedtettek volna át, nem isállitván,— továbbá azon alperesi, az irtási természet beismerését magában fog­laló indoknak, miszerint ezen földek egy állítólagos köz­ségi erdő irtása által keletkeztek volna, döntő erőt magá­ban nem tulajdonítva, sőt e mellett azt, hogy irtások már az úrbér behozatalakor léteztek, és hogy a jobbágyok a szóban lévő földektől külön bért fizettek, valamint azt is, hogy azoknak majdnem felét más helységbeliek bírják, kik más, mint irtás módjára ily földek használatába Ba­sóczon alig juthattak volna, — tekintetbe véve, — azok­nak irtás természete ezennel biróilag kimondatik, és mint­hogy a már az úrbér behozatalakor habár kisebb szám­mal létezett irtásokra nézve a földes uraság visszaváltási jogát fentartotta, és ezen jogfentartásnak a község előtti nyilván léte alatt szaporodtak meg az irtások anélkül, hogy azok birlalói a legf. ny. par- 9. §-nak a) b) c) ésd) pontjaiban foglalt, a visszaváltást gátló törvényes okok bármelyikével is állhatnának elő, — a számszerint fen­tebb kitett irtványok a földes uraság részére a kiderí­tett beruházások, s illetőleg a szakértői becs alapján egyénenkint is már kiszámított irtásbérnek lefizetése mel­lett visszaválthatóknak Ítéltetnek — továbbá a telken­kinti legelő illetőség a helybeli viszonyoknak és a szük­ségletnek inkább megfelelőleg a másodbirósági itélet meg­változtatásával 6 holdakban állapittatik meg, — végre a kihasitási tervezetet illetőleg, a másodbirósági itélet meg­váltóztatásával a tagositási eszmének inkább megfelelő első birósági itélet, a többiekben pedig az alsóbb bírósá­gok ítéletei indokaiknál fogva helybenhagyatván, a per­iratok foganatosítás végett illetőségükhöz visszaküldet­nek." (1865.apr. 7.166 urb. sz. a.). I •

Next

/
Thumbnails
Contents