Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 76. szám

306 jogilag semmi esetben még akkor sincs helye, ha az intéző a váltót sat. Ezen határozat oly világos, hogy semmi el- ( térő magyarázatot nem enged. Ezen szavak: „semmi eset- \ ben" az egyes esetnek mindennemű különbségét végképen kizárják. Szemlátomást tehát helytelen az, midőn a az e. b. váltótörvszék, a törvény ezen világos határozata daczára, arra jogosítva érzi magát, hogy a beszámításnak különbféle n e m e i t állítsa fel, és pedig, a mint az indokokban mondatik: beszámításokat,melyek két külön, egymáshoz semmi viszonyban nem álló — és beszámításokat, melyek egymáshoz szoros kapcsolatban levő kölcsönös követeléseket képeznek! Azt, hogy a jelen esetben nem részletfizetésről, hanem valóságos beszámításról van szó, mind alperes a perben, mind az első bírósági ítélet, ítéleti indokaiban beismerte, s ez valóban így is van; mert pénzbeli követeléseknél részletfizetés ismét csak pénzben történhet, részletfizetésnél kell, hogy bizonyittathassék, melyik váltóra történt az, a mi a jelen esetben azonban lehetetlen. A jelen esetben tehát valóságos beszámítás kifogásáról van szó, mely az e. b. kir. váltótörvényszék által feltétlenül elvetendő lett volna, mert ott, hol a törvény azt mondja: „semmi esetre", hol a törvény semmi különbséget nem tesz, ott a bírónak sem szabad különbséget tennie, mert különben az nem a törvény alatt, hanem a törvény felett állana. Feltéve tehát, hogy valamennyi alperesi és az első birósági ítéletben felhozott állitások igazak volnának is, még ezen esetben is az utóbbi, tekintettel az 1840: XV. t. cz. I. r. 124. §-ára, megváltoztatandó lenne, annál inkább megváltoztatandó tehát a jelen esetben, a midőn ezen állitások nem állanak. 2) Az ítélet indokai azt állítják ugyanis, hogy az ellenbeszédhez 2. sz. a. csatolt levél egyesség lenne, melyben mi arra köteleztük volna magunkat, hogy a részünkre szállítandó búzát részben alperes elfogadmányaival kifizetni fogjuk, s hogy ezen egyesség által azon jogunkról, hogy ezen váltók készpénzben fizettessenek ki, önként 1 emo n d t u n k. Ez azonban nem áll. A 2. számú levél nem tartalmaz egyességet; mert az egyesség fogalma abban rejlik, hogy mindegyik fél bizonyos jogokról lemond, az ilyen lemondás azonban a 2. számú levélben nincsen sehol benfoglalva. Mi a 2. számú levélben azon jogunkról sehol sem mondtunk le, hogy a váltóknak készpénzbeni fizetését követelni fogjuk, hanem csak azon jogot tartottuk fen magunknak, — ha ugy akarni fogjuk, — hogy az alperesi búzát, készpénz helyett, alperesi elfogadványokkal fizetni fogjuk. — Jogot azonban használni lehet vagy nem, a mint éppen tetszik, de ezen j og u nk n ak hasznát nem akarjuk venni.— Ki kötelezhet minket arra? Ha alperesnek ellenünk követelése van, ám legyen, érvényesítse azt a polgári peruton. Az e. b. kir. váltótörvényszék tehát j ogunkat kötelezettséggel cserélte fel, és a 2. számú levelet, mely akár mi más egyéb, de nem egyesség, olyanná bélyegezte. 3) Az, hogy az ítélet hozatalánál csak azon alperesi állitások vizsgálandók meg, melyek az el leu beszédben hozattak fel, nem pedig azon uj állitások is tekintetbe veendők, melyeket alperes törvényellenesen a viszonválaszában felhozott, a törvény erre vonatkozó világos határozatai nyomán, semmi kétségbe nem vonható. — Ennek következtében semmi okunk sem volt arra, hogy a viszonválaszban felhozott u j állításokra feleljünk, miután tekintettel a törvény határozott intézkedéseire, azon meggyőződésben kellett lennünk, hogy a törvényszéknek az ilyen, a viszonválaszban felhozott állításokra semmi tekintettel lennie nem szabad, Ezen tényálladéknál megfoghatlan az, mikép mondhatta ki az e. b. kir. váltótörvényszék Ítéleti indokaiban, hogy válaszunkba igtatott azon határozott tagadásun k daczára, miszerint a 2. számú levél a beperesitett váltókra vonatkoznék, alperesnek ezen, általunk azonban határozottan tagadott állítása beigazoltnak tekintendő; — ez annál megfoghatlanabb, miután az állított részfizetések esetében is alperesnek a felperes tagadása következtében be kellett volna bizonyilania,hogy az állítólagos részfizetés a beperesitett váltóra vonatkozik, a mint ez a váltófeltörvényszék •/. alatti határozatából (1. Szeniczey 1864. 214. lapon) kitűnik. S mi által igazoltatik ezen állítólagos azonosság ? Az ítéleti indokok ezen bizonyítékot abban találják fel, hogy a beperesitett váltók mára 2. számú levél keletkeztekor kezeinkben voltak, és hogy mi magunk s e m á 11 i to t tu k, h o gy a beperesitett váltókon kívül még más vált ókkal is birunk. — Ezen indokolás azonban helytelen; hiszen azon körülményből, hogy a 2. számú levélnek későbbi kelte van, mint a beperesitett váltóknak, logikailag még korántsem lehet azt következtetni, hogy az a beperesitett váltókra vonatkozik; és a mi a második indokolást illeti, hisz alperes maga ellenbeszédében n e m is állította, hogy a beperesitett váltókon kivül más váltókkal nem birunk, nekünk tehát okunk nem lehetett az ellenkezőnek állítására. A váltótörvényszék tehát helytelenül a 2. számú levélnek a beperesitett váltókrai vonatkozását, határozott tagadásunk daczára beigazoltnak tekintette,sőt még a váltótörvényszék álláspontjából kiindulva, mely a beszámitásnak helytelenül helyt adott, sem igazolható az, hogy az alperes által saját állításai bebizonyitására felajánlott tanubizonyitékot mint feleslegest elmellőzte. 4) Mi válaszunkban határozottan tagadtuk azt, hogy alperestől 2311 mérő búzát kaptunk, s hogy neki 8406 frt 26 krral tartoznánk. Mind ennek daczára a váltótörvényszék ítéletében alperesnek állításai bebizonyitására megítélt pótesküjét elégségesnek találta, mert az ítéleti indokok tanúságaként azon nézetből indult ki, hogy a 3—11. számú feladási vevények félbizonyitékot képeznek arra, hogy mi alperestől a 2311 mérő búzát csakugyan meg is kaptuk. Ez azonban helytelen. A feladási vevények bizonyítják ugyan a vaspályárai feladást, azonban sem egész, sem félbizony itékot nem képeznek arra, hogy mi ezen búzát csakugyan meg is kaptuk, miután köztudomású dolog az, hogy az árunak feladója annak az intézettnek leendő átadását addig visszahúzhatja, vagy visszavonhatja, mig az áru az intézettnek átadva nincsen. A félbizonyiték hiányánál fogva tehát a póthit sem ítélhető meg. De a váltótörvényszék álláspontjából is kiindulva, a póthitnek nem csupán az árunak mennyiségére, h an e m an n a k minőségére is kellett volna tartalmaznia, hogy t. i. az áru a 2. sz. a. levél értelmében tiszta és súlya 87 8 volt, mert még a váltótörvényszék álláspontját tekintve is, és feltéve, hogy a beszámításnak jogilag helye lenne is, mégis az utóbbiról csak akkor lehetne szó, ha az állítólag elszállított búzának szerződésszerű minősége bebizonyíttatott volna; miután semmi kétséget nem szenved, hogy az ellenkező esetben a búzának ára köblönként nem 4 ft 85krral,hanem csak kevesebbel számíttathatnék be.