Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 76. szám

307 5) Tekintettel az e. b. kir. váltótörvényszék álláspontjára is, a perköltségek kölcsönös megszüntetésének semmi esetben nincsen helye, miután alperes minden esetben egy bizonyos keresetbe vett összeg lefizetésében elmarasztaltatott, tehát pervesztes fél. 6) Tekintettel az e. b. kir. váltótörvényszék álláspontjára is, az itélet nem ugy lett volna hozandó, hanem a tárgyalások folytatására uj tárgyalás kitűzendő lett volna. Támaszkodva az 1840: XV. L r. 124. §-ára, hogy t. i. a kölcsönös követelések beszámításának váltókereset ellen váltójogilag semmi e s et b e n sincs helye, az alperesi állitások érdemleges megerőtlenitésébe válaszunkban nem bocsátkoztunk, a mint ez válaszunk ezen szavaiból : „ily körülmények közt feleslegesnek tartjuk alperes állításait pontonként megczáfolni" világosan kitűnik. Ezt annál is inkább feleslegesnek kellett tartanunk, minthogy a 2. sz. a. levél maga sem az e. b. kir. váltótörvényszék illetékességéhez tartozó áruszerzési k ö t és. Hogyan lehetett tehát már csak gyanítanunk is, hogy az 1840: XV. t. cz. II. r. 25. §-ának világos határozata daczára, mely szerint: a váltófórvényszék egyéb ezen czikkelyben nem emiitett ügyek felett, habár a felek magokat ítéletének alávetették volna, nem Ítélhet, a váltótörvényszék alperesnek a 2. számú levélből származó állítólagos követelésének megítélésébe határozott óvásunk daczára bocsátkozni fog, sőt a felett Ítéletet is fog hozni!!! Mert, hogyha a váltótörvényszék a 2. számú levél és a 3 — 11. számú feladási vevények alapján a póthit hozzájárultával kimondja azt, hogy alperesnek ellenünk 8406 frt 26 kr. o. é. követelése van, akkor ez valóságos Ítélethozatal alperesnek ellenünk támasztot t igé ny ei fel ett. — Ezt azonban csak fel nem lehetett tennünk, hiszen különben mi kimutattuk volna, hogy valamennyi alperesi állitások valódisága esetében is, — a melyek azonban nem azok —alperesnek távolról sincs irányunkban 8406 ft 26 kr. a. é. követelése, kimutattuk volna, hogy alperestől nem 2311 pesti mérő búzát, hanem sokkal kevesebbet kaptunk, — kimutattuk volna, hogy a kapott rész menynyiségnek minősége nem volt szerződésszerű, alperes tehát arra nincsen jogosítva, miszerint tőlünk köblönként 4 frt 85 krt követeljen, — kimutattuk volna, hogy alperes ellen tetemes árkülönbözeti követelésünk van, miután ő (saját állítása szerint) nem az egész 600 köbölnyi mennyiséget szállította,— kimutattuk volna, hogy nekünk alperes ellen még sok más követeléseink is vannak) például: hogy mi a buza átvételére zsákokat küldtünk neki, melyeket ó a helyett, hogy azokban a hátrál evő búzát elküldte volna, üresen visszaküldötte, minek következtében mi világosan az ezek után kifizetett szállítási ugy a zsákkölcsönzési dij követelésére jogosítva vagyunk — mi alperesnek 1865 decz. 26-ról kelt 2/2 alatti levelét előmutattuk volna, melyben ő maga bevallja, hogy ellene vannak követeléseink s azokat barátságos uton kiegyenlítetni ígéri, elvégre azt is kimutattuk volna, hogy ezenkívül is vanak alperes ellen követeléseink, s azoknak az alperesi követelésekbe beszámítását követeltük volna, sat. sat. Mindezt megtettük volna, ha az 1840: XV. I. R. 124 és II. R. 25 §-ainak világos határozatai nyomán csak álmodhattuk volna is, hogy a váltótszék váltóügyekben a beszámításnak helyt adand, sőt ezenfelül a 2. számú levél megbirálásába bocsájtkozand, mely egy árúszerzési kötés kellékeivel nem bír. Ha tehát a váltótszék a törvény ezen világos határozatai daczára a 2. számú levél feletti Ítélethozatalra illetékesnek tartotta is magát, akkor a fölött uj határidőt a tárgyalás folytatására kellett volna elrendelnie, miután válaszunkból csakugyan kiviláglik, hogy mi az alperesi állitások részletei czáfolatába bocsátkozni feleslegesnek tartottuk. 7) A váltótszék ítélete — minden tisztelettel legyen mondva — azon benyomást teszi ránk, mintha a szoros jog rovására a méltányosságnak tért engedni akart volna, mintha t. i. a váltótszék azon nézetből indult volna ki, hogy alperesről csak fel nem lehet tenni, miszerint a buza szállításból származó igényeit polgári peruton érvényesítse, holott alkalma van arra, a beszámítás utján irányunkbani állítólagos igényeit a rövid váltó eljárás utján érvényesiteni. De el is tekintve attól, hogy a váltótörvényszék nem a méltányosság, hanem a törvény ós pedig a szigorú váltótörvény kiszolgáltatására van hivatva, eltekintve ettől, a méltányosság sem alperes mellett, hanem mellettünk harczol. — Hogyan? Mi, kik alperestől váltókat birunk, tehát váltójogunk gyakorlatára jogosítva vagyunk, kényszerítve legyünk a minőség és mennyiség hiánya miatt minket illető igényeinket alperes ellen köztörvényi per utján keresni, holott az utóbbi, ki tőlünk nem bír váltókat, állítólagos igényeit ellenünk a váltóeljárás rövid utján érvényesíthesse? Alperes megkísérté az ő állítólagos igényeit az azoknak megítélésére illetéktelen váltótörvényszék elé hozni, s csakugyan a váltótörvényszék előtt sikerrel keresztül is vitte; és ebben fekszik az e. b. ítéletnek semmisítésére szolgáló ok. A váltótörvényszék t. i. annak megítélésében, hogy mivel tartozunk mi állítólag alperesnek, a 2. számú levél és a 3—11. sz. alatti feladási vevények alapján, — illetéktelenül járt el (1840 : XV. t. cz. II. r. 25. §-a). A váltófeltörvényszék kegyes határozatától fog függni, váljon az 1840: XV. t. cz. I. r. 124. §-a és II. r. 25. §-a csupán a törvénykönyvbe igtatvák, vagy azoknak gyakorlati érvényük is van. Ezen határozatnak hordereje igen messeeható. Mert ha jogérvényesen mondatnék ki az, hogy a váltópert köztörvényi kérdésekkel összevegyit e n i és összezavarni szabad, akkor a váltó megszűnik váltó lenni, akkor nekünk úgymint valamennyi kereskedőknek nem maradna egyéb eszköz hátra,mint minden váltót pro forma egy harmadikra átruházni, a végett, hogy az alperesnek minden konok kifogásolásától meneküljünk. Váljon az erkölcsiség az ilyen álátruházások által nyerni fog-e vagy sem, az már más kérdés. (Vége követk.) Úrbéri jogeset. A maradék földek azok kezein hagyandók, kiknek azok birtokában vanDak. (Urb. ny. par. 8. §.) Ennek alkalmazása arra, hogy a volt úrbéreseknek állítólag a rendbeszedés alkalmával megkurtított kaszállói, az azon alkalommal a volt földesuraság birtokába jutott maradék földekből kiegészíttessenek. Bácsmegye tiszti ügyésze, mint Rigyicza község részére megyeileg kiküldött pártfogó a rigyiczai uradalom ellen az uri szék előtt 1822. jan. 23. indított perében előadja, hogy a földes uradalom több lakosok telkeit birói közbejövet nélkül elfoglalta, azokat részint megtartotta, részint másoknak mivelésül átadta, s azonfelül a község állományi földjeiből nagyobb térségeket elszakasztván, allodializálta, kérvén, hogy mindenekelőtt a jelenlegi urb.