Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 76. szám

Pest, 1866. kedd oct. 2. 76. szára. Xyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Váltójogi eset: Beszámítás vagy részfizetés ? (Folytatás.) — Úrbéri jogeset. —Kur. ítéletek.— Felhívás. Váltójogi eset Beszámítás ragy részfizetés l Az 1840: XV. t. ez. L r. 124. §-a és II. r. 25. S-a illustrálásához. (Folytatás.) Közli: Brúde Lipót jogtudor h. ügyvéd ur. A tárgyalás befejezése után a pesti e. b. k i r. váltótürvényszék által f. e. apr. 26 án 20475. sz. a. küvetkező tartalmú ítélet hozatott: „Ha alperes leteszi a póthitet arra, hogy: a 2. sz. okirat alapján a beperelt váltók törlesztésére felperes részére összesen 2311 pesti mérő búzát N-Váradra szállított, ez esetben köteles alperes felperes részére a kereseti összegből csak 2952 frt 19 krnyi hátralék tőkét, és annak 1866. márt. 7-tő! járó 6 f/„ kamatait 24 óra alatt különbeni végrehajtás terhe mellett lefizetni. Miértis alperes a neki odaítélt póthit letételére jelen Ítélet jogerőre emelkedése után 3 nap alatt késznek nyilatkozni, és azt a kitűzendő határidőben letenni annyival kevésbé mulassza el, mert ezen mulasztás esetére köteleztetik alperes az egész 11358 Irt 45 krnyi kereseti tőkét, annak 18G6. márt. 7-től járó 6% kamatait és 43 frt 53 krra határozott perköjtséget felperes részére 24 óra alatt különbeni végrehajtás terhe mellett lefizetni, az alperes által saját ügyvédjének fizetendő költség és munkadíj 41 frt 75 krban állapíttatván meg. Ha alperes a neki odaitélt póthitet leteszi, ez esetben a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek." Indokok: „Alperesnek az illetőség iránti kifogása félrevetendő volt ugyan, mert a beperlett váltók minden törvényes kellékekkel levén ellátva, azok rnegbirálása ezen kir. váltótörvényszék illetőségéhez tartozik; a 2. számú egy esség által pedig a kereseti váltó, váltójogi természetét el nem vesztette. ,,De figyelembe volt veendő az ügy érdemében tett azon alperesi kifogás, mely szerint felperes a 2. számú okiratban, melynek valódiságát felperes nem tagadja, magát arra kötelezvén, hogy az alperes által felperes részére szállítandó búzát részben alperes elfogadmányaival fogja kifizetni, azon jogáról, hogy ezen váltók készpénzben fizettessenek ki, önkénytlemondott. „Felp. tagadja ugyan, hogy a 2. számú okirat a kereseti váltókra vonatkoznék, de minthogy az 1865. jul. 18-án kelt kereseti váltók az 1865. oct. 2-án kelt 2. sz. okirat kiállításakor már felperes kezénél voltak, és felperes maga sem állítja, hogy alperestől még egyéb váltókat is bir, kétséget nem szenved, hogy a 2. sz. okiratban érintett váltók alatt csakis a jelenleg beperlett váltók értettek. „Azon felperesi ellenvetés sem foghat helyet, hogy a 2. sz. okiratban netán alapuló alperesi viszonkövetelés támasztásának helye nincs, mert egy részről felperesnek váltókövetelése, más részről alperesnek a buzaszállitásból eredő követelése nem két külön, egymáshoz semmi viszonyban nem álló, de sőt ellenkezőleg egymással oly szoros kapcsolatban levő kölcsönös követeléseket képeznek, hogy a beperlett váltók alperes viszonkövete lésének egyenes tárgyait képezik, melyekre t. i. alperes a szállított búzamennyiség arányában visszakövetelhetési jogot szerzett. „Mi illeti már most az alperes által felperes részére szállított buza mennyiséget, arra nézve, hogy ezen menynyiség 231 I pesti mérőre rug, melynek egyességileg kikötött ára, köblét 4 frt 85 krral véve, 8406 frt 25 krt tészen;a3 — 11-ig becsatolt vasúti fuvarlevelek felperes tagadása ellenében fél bizonyítéknak vétetvén, annak kiegészítéséül alperesnek a vtk. II. r. 103. §. értelmében a póthit vala oda Ítélendő, s alperes a szerint, a mint ezen póthitet leteszi, vagy letenni elmulasztja, a vtk. L r. 14. 25. 80. §§. ít r. 96. 98. §§. alapján vagy a fentebbi 8406 frt 26 krnyi leszámítása után fenmaradt 2952 frt 19 krnak, vagy az egész kereseti tőkének megfizetésében elmarasztalandó volt. „A kamatok mindenik esetben a vtk. I. r. 17. §. szerint azért voltak csak 1866. márt. 7-től mint a kereset beadása napjától számitandók, mert alperes tagadása ellenében felperes nem igazolta, hogy a kereseti váltókat lejáratkor a vtk. t R 100. §-ához képest alperesnek fizetés végett bemutatta volna. „Végre a perkoltségekbeni esetleges marasztalás, illetőleg azoknak kölcsönös megsemmisitéíe a vtk. 128. és 225. §§-ban alapszik." Ezen első biróságu Ítélet ellen felp. által beadott semmiségi pan a szszal egybekötött felébb ezés következőképen indokoltatott : *) Az első bírósági Ítélet oly jognézeteket tartalmaz, melyek a v ál tó világos fogalmával semmiképen össze nem egyeztethetők. Az e. b. kir. váltótörvényszék az Ítélet hozatalánál, ugy látszik, a méltányosság bizonyos homályos érzetéből indult ki, mely homályos érzület azt arra vezette, hogy — minden köteles tisztelettel légyen mondva — egy, sem a szoros jogon, sem a méltányosságon nem alapuló Ítéletet hozott. 1) Hazai váltójogunk némely már korszerületlen határozatai daczára oly határozatot tartalmaz, mely világosan mutatja, hogy törvényhozásunk már 1840-ben a váltó tiszta fogalmával birt. Ezen határozat az I. r. 124. §-ában foglaltatik, mely azt rendeli, hogy a kölcsönös követelések beszámításának váltó kereset ellen váltó1) Ezen mint a többi felperesi periratok is jeles ügyvédtársunkBrode L i p ó t tollából származtak, melyek ismét kitüoŐ szakképzettsége tanúságául szolgálnak. Az általa kifejtett hatalmas érvek mellett, a mint nem csudáljuk, hogy a vfeltszék Ítélete felperesnek kedvező lett; ugy más részt nem érthetjük, azon érvek súlya mellett, s azok ellenében hogyan szólhatott ellenkezőleg a legfőbb tszélii határozat. Szerk. 76