Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 73. szám

rest, isfob. péntek szept. 21. 73. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. A jul. — szept. — évnegyed e hó végével lejárván, évnegyedes előfizetőink tisztelettel felkéretnek előfizetésük megújítása iránt mielőbb rendelkezni. Tartalom ; Regestráljunk kissé. — Polgárvárosiak egyesség érvénytelenítése. (VégeJ.— Kur. ítéletek. — Hív. tudnivaló. Regestráljunk kissé. Uton útfélen panasszal találkozunk törvénykezési állapotainkról. Minden gyakorló ügyvédnek tele van ily panasszal a szája, kivéve azokat, kik — mint egy tisztelt collegám a mult napokban igen találóan megjegyzé, — nem törvényczik kekkel, hanera gyors-puskákkal küzdenek a törvénykezési harcztéren. Már pedig gyakorló ügyvédek — hál' Istennek! — igen szép számmal vagyunk, mig a gyorspuskákkal küzdőknek számuk aránylag csekély; mihezképest — szép számmal van aztán a panasz is. Őszintén megvallva, egyéb állapotaink sincsenek oly rózsás színben, mikint felettük elég és pedig keserű panaszra kelni méltó okunk ne volna. Politikai láthatárunk — értem a magyart, mert a tágabb hazát még nem birom egészen felfogni s átérteni, — irgalmatlanul borús; ha az ember valamely politikai lapba bele néz. csupa felhőt Iát. Anyagi helyzetünk keserves, oly keserves, minő csak tizenhét évi országiári experimentatiók, adókkali tulterheltetések, és a mostoha időjáráson kivül az adóexecutió tatár járása, —s más számos calamitások mellett lehet. A szellemiekben pedig — bármint törjünk is előre, — már anyagi helyzetünk nyomorúsága is haladásunk útját állja. — Ily állapotok fölött aztán mesterség nem panaszkodni. De az ily panaszok politikai lapok vezérczikkeibe valók. A ,,Törv. Csarnok" mukévi történetéből következtetve jelenben jogszaki lapjaink gátolva vannak, még közjogunk tételeinek vitatásában is, mi pedig — igénytelen nézetem szerint feladatuknak legszebbjei közé tartoznék, s a helyzet — és eszmék tisztázására csalhatlanul nagy befolyással lenne. Ennek gátoltatása csak hátrányos lehet közönségükre is, mert hiába! mi magyarokul szenvedélyes juristák vagyunk ugyan, de stúdiumaink között legelső sorba szoktuk helyezni a — politikát, s ezzel kapcsolatosan közjogunkat. De talán hosszas is lesz a bevezetés. Az olvasó nem is j fogja magát tájékozhatni, hogy mit is regestráljunk tu- ; lajdonképen ? Ama sok panasz között, mely törvénykezési állapo- j tainkfelett a szaklapokban megjelenni szokott, igen sok, | sőt ugy hiszem, a legtöbb, csakugyan való; de — nagy | hibának tartom, hogy leginkább — érdekelt felek teszik j a közlést, kik — mivel emberek vagyunk,. — az érde- | kéltséget ritkán birják közléseikben annyira levetkezni, | hogy azok túlzástól mentesek maradjanak. — Aztán olya- j nok is lehetnek, kik a közlésükben foglalt panasz alapokai között — ha maguk irántkevésbbé volnának elnézők, — igen könnyen feltalálhatnák ama latin mondatot ,,qu orum pars magna fui" sat. Miből aztán önkint követ- ' kezik, hogy az elfogulatlan olvasó mindazon panaszokat, melyeket szaklapjaink közlenek, csak cum grano salis, — azaz kis részben veszi valóknak, s ugyan igy vévén azokat a kormány is, a panaszok megszüntetésére, s a bajok orvoslására vagy épen semmi, vagy csak igen kevés történik. E nézetek vezéreltek arra, hogy, ámbár a ragestrálásnak barátja soha nem voltam, mégis belefogjak —nem a panaszkodásba, hanem a bíróságainknál itt-ott felmerülő hibák és tévedéseknek időnkinti közlésébe; előre is kijelentvén, hogy oly eseteket, melyekben magam is közvetlenül érdekelve volnék, nem fogok közleni, de a közlendőket csak teljesen megbízható forrásokból meritendem ; végre, hogy czélom nem az egyének compromissiója, hanem a törvénytudó közönségnek a hibák és tévedésekre való figyelmeztetése 1 e v én : sem a perlekedő feleket, sem a hibázó vagy tévedő bírákat egyénileg megnevezni nem fogom, s véleményt és commentárt is csak ott adandók a jogesethez, hol az elkerülhetlenül szükséges lesz. Talán béke lesz, — talán folytatandja országgyűlésünk működését, s ez esetben egyik-másik codificáló albizottmány, — ellenkező esetben gyakorló ügyvédeink — és — ha törvénykezési bajainkat is némileg figyelmére méltatva, — orvosolni akarná, — a kormány is valami kis hasznát vehetné az ily tárgyilagos regestrálásnak. És ezt következőkben kezdjük meg. I Tudtomra eddig jogelv gyanánt tekintetett törvénykezésünkben, hogy a fe 1 ebbezésrő 1 i előleges lemondás a felebbezésijogorvoslat alkalmazásátnem gátolja. Nem akarom ezen — a „contractus contrahentibus legem ponunt" — és „prout quisse obligát, ita jus et justitiam stare tenetur" — jogszabályokkal ellenkezni látszó elvnek helyes vagy helytelen voltát itt elemezni, erre valódi jogtudósok hivatvák, mely megtisztelő czimre egy agrestis prókátor igényt nem tarthat, — csak megérintém, hogy a fentebbi elv régente ilyenül fenállott, és mely épen ez okból — mig a törvényhozás helyesebbet nem állit helyébe, — fentartandó lenne Ezen elvet fejezte ki a tek. kir. it. tábla egy hitelintézetnek B. J. s társai elleni perében 1865. decz. 4-en 19456. sz. a. hozott következő Ítéletével is: ,,A felebbezésrőli előleges lemond ás az el járó bíróság ítéletével meg nem elégedő feleket a fenálló törvénykezési szabályok — s különösen az 1840: XV. t. cz. II. R. 132. §-a értelmében megillető — felebbviteli perorvoslat használatától el nem zárhatván,— az első biróság végzése megváltoztat!k, s az alperesi felebbezés és semmiségi panasz folytán, a kereseti ügy felülvizsgálat alá vétetik sat." 73