Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)
1866 / 72. szám
290 zonyitására a fentebbi bizonyítványt kiállítók az R. a. kérdő pontokra kihallgatandók. Mindezekből alperesnek csalárdsága, s felpereseknek az egyességre Dobsa Elek főszolgabiró által lett kényszervetésük kitűnvén, az egyesség érvénytelenítése és megsemmisítése kéretik. Ellen beszéd. A felperesi kereset minden törvényes alapot nélkülöz, miután a per folytán létrejött birói egyesség érvénytelenítési kereset tárgyául nem szolgálhat, s az ily egyesség ítélet helyét pótolja. A mennyiben felperesek az egyesség megkötésénél közbenjáró szolgabírónak intézkedései által magukat sértve érezték, szabadságukban állott ez ellen panaszt emelni, de nem áll szabadságukban megtámadni oly birói egyességet, mely törvényszerű eljárás utján, per folytán illetékes bíróság előtt köttetett; miértis a felp. kereset visszautasítandó. Érdemileg tagadja alperes, hogy felperesek az egyesség megkötésére, s az arról felvett jegyzőkönyv aláírására az eljáró főszolgabiró által parancsoló s fenyegető szavakkal vagy bármily törvénytelen uton kényszerítve lettek volna; tagadja, hogy az egyetemleges kötelezettségről szó sem volt; mindezek nem egyebek alaptalan ráíogásoknál, — melyek egyrészről nem bizonyittatván, másrészről, feltéve, ha valók volnának is, oly kényszert magukban nem foglalnak, melynél fogva a bírói egyesség érvényteleníthető volna; mert felperesek, különösen pedig jelen volt ügyvédjük igen jól tudhatták, hogy egyszerű fenyegető szavaknak semmi hátrányos eredményök nem lehet, különösen pedig nem indokolható felperesek azon félelme, hogy az egyesség el nem fogadása esetében az egész beperelt összegben elfognának marasztaltatni, miután ez esetben szabadságokban állott a marasztaló Ítélet ellen jogorvoslattal élni. A Gr. a tanuk egyszerűen mellőzendők, mert felperesekkel egyenlő mértékben érdekelvék, s az ellenében az •/. a. bizonyítvány bemutattatván, annak kiállítói a 2/. a. kérdő pontokra kihallgattatni kéretnek. De, hogy felperesek magukat az egyességre kényszeritetteknek nem találták, kitetszik a 3/. a. levélből is, melyben Isvák Márton és Lukács Gáspár felperesek tudatják alperessel, hogy az egyességileg meghatározott összeg első rátájának lefizetési ideje közeledvén, tartozásaik lefaragásáig a város korcsmáját alperesnek felajánlják, — ebből tehát kitűnik, hogy felperesek az 18G2. apr. 6-án létrejött egyességet 1862. máj. 8-án is érvényesnek elismerték. — Azon állítás, hogy alp. 4500 frt haszonbért fizet, valótlan, mert az adó és épület igazitási költségekkel együtt közel 17000 frtot fizet; továbbá felperesek az A. a. tartalmaként nem 400 hold nádas területen követték el a kárt, hanem a 4/. és 5/. szerint az egész bagyi és kaprosi haszonbéri birtokon, és pedig akként, hogy 30000 kévét meghaladó s levágott gyékényt elhordták, 30000 kévét pedig levágtak, ezenkívül a gazt, s teleltetésre való füvet levágták, s össze rontották, s a kanálist behúzták, miáltal az A. alattiban tett kiszámítás szerint az ott követelt kárt okozták. Ezen károsítást a K. a. szerződés nem igazolja, mert abban csupán nádlásról tétetik említés, hogy pedig a nád, gyékény és gazvágatás rendesen felében eszközöltetett, a 6/. alattiból kitűnik. Mindezeknélfogva felpereseket alaptalan keresetükkel elmozdittatni s a költségekben marasztaltatni kéri. Válasz. Felperesek előadják, hogy az egyességnél közreműködött ügyvédjök őket egy szóval sem védelmezte, felperesek pedig, mint a törvényben járatlanok magukon segíteni nem tudtak. Az egyesség megkötésénél eljáró szolgabíró pedig törvénytelenséget követett el, mert ő az 1840: 15. t. cz. II. R. 83. §-át meg nem tartotta, hanem az egyességet felperesektől fenyegetések és ijesztgetésekkel kierőszakolta, miértis ezen egyesség kötelező ereje megszűnt. Tagadtatik, hogy az F. a. tanuk érdeklettek volnának; ellenben az •/. a. alp. tanuk, mint alperesnek fizetéses cselédjei, és mint a kényszerítés ideje alatt jelen sem lévők a tanuzásra nem alkalmatosak, s azért mellőzendők. A 3/. a. levélnek semmi erőt sem lehet tulajdonitani, mert Isvák Márton és Lukács Gáspár kárpótlásul a város korcsmájának felajánlására meghatalmazva nem voltak. A 4/. a. bizonylat alp. fizetéses cselédjei által állitatván ki, tekintetbe nem jöhet, valamint az 5/. a. becslevél sem, mert ezen becsűnél az 183 2/0 : X. t. cz. 5. §. a) b) c) pontja, s az 1840: VII. t. cz. 13. §. megtartva nem volt. A 6/. a. bizonylat ellen is kifogás tétetik, mert ez is alp. cselédjei által adatott ki. Ezek után hivatkozással Mátyás III. 26. - 1536: 59. — 1552: 17. — 1687: 13 és 1715: 53. törv. czikkekre a kereseti kérelem ismételtetik. Visz o n v ál as z. Alp. ellenmond felp. azon eljárásának, hogy a B. a. egyességet nem csupán erőszak, hanem csalás miatt kívánják érvénytelenitetni, mert eltekintve attól, hogy keresetük jogalapját változtatni szabadságukban nem áll, jelen esetben csalásról szó sem lehet. Az idézett törvényczikkekre megjegyeztetik ; miként azok jelen peres esetre szabályozók nem lehetnek, mert azok nagy részben fassiokról rendelkeznek, másrészt pedig jelen esetben nem magán szerződés, hanem birói egyesség érvénytelenítése képezi a per tárgyát sat. A. ?fj|ssL sz. végzés folytán a fel- és alperesi tanuk kihallgatása elrendeltetvén, a kihallgatás végett Szabolcsmegye megkerestetett; ezan tanuvallomási jegyzőkönyv beérkezése, s a felek által a tanú vallomásokra nézve megtett észrevételek utána kir. tábla ítélete következett. (Vége köveik.) Jogeset. Előjegyzés igazolása s ennek alapján felszámított kártérítés iránt. (Vége.) A közlött e. b. Ítélet ellen felperes idejekorán benyujtá felebbezését, azon alapon, mert: az első bíróság alperesi. 2/. a. csatolványnak oly értelmezést adott, mint maga alperes sem, a mint ez kitűnik azon körülményből, hogy a D/. a. beügyelt megyetörvényszéki ítéletet Vertán Antal alperes 1862. elején felebbezni szükségesnek tartotta, ámbár már 1861. nov. 10. a 2. sz. a. egyezkedés birtokában volt, s e tette által az utóbbinak korlátolt hatáskörét önmaga tettleg beismerte, s annak önmaga csakis ily értelmet tulajdonított; ezen pedig tulmenni a bíróságnak sem lehet. Különben a felebbezvény kiemeli különösen: 1) hogy a megyetörvényszék a 2. sz. a. irat szövegét elferdítve vette, midőn azt állítja, mintha felperes attya a közte és alperes közt létezett haszon béri jogügy 1 et bő 1 eredhető minden jogait utóbbira átruházta volna, holott a szövegből látszik, hogy csak társak nemtalálása esetére mondott le a szándékolt albérlethezi jogairól, így tehát csak a jövőre nézve egyfelől, és jogainak alperesrei átr uh ázása nélkül másfelől. Egyébkint a G-G-. a. beügyelt felvilágosító bizonyítványra hivatkozik. Kiemeli 2) hogy a 4. a. csatolmány is hibásan hivatoltatik, melylyel felperes attya Müller testvérek javára, kiknek