Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 71. szám

287 József aradi volt közjegyzőt jelölvén ki; de mivel ez tettleg soha be nem lépett a társaságba, Emerling Ede volt a tényleges egyedüli bérlő, ki oly erélylyel látott ügyéhez, mikép a nyáj nemesítésére a selejtes darabok kimustrálása mellett még nemes kosokat is vásárolt és hozatott, az igás ökrök számát megszaporította, gépeket rendelt sat. Az 1861. oct. 24-én fizetendett 14,500 frt félévi haszonbér rovására már oct. 14-én fizetett Emerling Ede, Vértan Antal ügyvédének kezébe 11004 frtot, s 18-án további 1700 frtot, összesen a határidő előtt egy héttel már 12,704 frtot, mégis Vertán Antal ugyanezen nap oct. 18-án az érdeklett pont megszegése szine alatt nemcsak keresettel kérte Emerling Edét az ő vagyonával felszerelt bérleményből kivettetni, hanem biztositási kérvénynyel előlegesen is mindenét lefoglaltatni, s az akkori Temes közp. főszolgabíró mindezt nemcsak megadta (A,), de foganatosította is még azon napon; (B/.) azon egyetlen záradékkal, hogy gondnokul Vertán Autal.felelőségére öccsét Vertán Mihályt helyezte be. Ily előzmények után előre látható volt a kivetés feletti keresetre következendő főszolgabírói ítélet (G/.), mely 1861. oct. 31-én 576. sz. a. kelt; de melyet mint illetéktelenül hozottat, mind a temesmegyei törvényszék 1861. decz. 2-án 972. sz. a. (D/.) mind a kir. ítélő tábla 1862. szept. 5-én 2432. sz. a. (E/.) feloldotta, s így annak végrehajtása viszvégrehajtás utján lett volna helyrehozandó Míg azonban a per a másod és harmadbiróságtól visszaérkezett, Emerling Ede azon okból, mert a bérleménybe fektetett vagyon neje hozományából keletkezett, a már visszanyert perből kapandó kártérítést is neje szül. Perényi Saroltára átruházta, (F/.) ki azonban később elhalván (Gr/.) egyetlen törvényes maradéka (H/.) kérte meghatalmazott képviselője (I/.) által nemcsak a Vertán Antal jószágárai előjegyzését (K./) a kereseti összegnek, de a két izbeni halasztási engedély (LM/.) után, ugy a viszvégrehajtásnak (NO/.) sikertelensége miatt a jelen keresetet is ő inditá meg, és pedig nem a bérleménybei visszavezettetésére irányozva, mi tekintve, hogy Vertán Antal a jogtalan ítélettel kezére játszott bérleményt és szerelvényeit másokra átruházta, ugy hosszas mint kétes kimenetelű s tán csak akkorra bevégezhető leendett, mire az alapszerződés ideje is lejárhatott — hanem kérte csupán: 1) Az atyja által 1861. oct. 24-től 1862. apr. 24-ig járó időközre még pedig Vertán Antal ügyvédének kezébe előlegezett (P/.) béröszletet 12704 frt, miután az még 1861. okt. 16-án a bérletből kitétetvén, ez az alperes által használtatott, s igy a felperesi előd által fizetett bér ennek visszaadandó. 2) A hason czélra oct. 23-án eladott tengeriért birói kézbe (Q/.) letett, onnét a Vertán Antal alperes felelőségére beállított zárgondnok Vertán Mihály által (R.S/.) kivett, de sem biztositási dijakra (TV.) nem forditott, sem gondnoki számadásába (U/.) be sem vezetett összeget 3300 frt. 3) Az Emerling Ede magántulajdonát képezett, alperesi felelőség alatt beállított gondnokra bizott (V/) szerelvények, készletek, ugy a már lejárt nyári félévet illető javadalmi hátralékokat, a gondnoki számadásban anélkül is Emerling-féléknek nevezetteket, miket a gondnok eladott, beszedett sat. a keresetben a)-tólt)-ig terjedő s birói mint alperesi okmányokkal (X. Y. Z. A A. BB. CC.) támogatott részletes pontokban kimutatva: 12836 frt 3 kr. 4) Az Emerling Ede által a jövő év javára tett gazdasági munkálatok értékét azon összegben, melyet Vertán Antal értük kapott (DD. EE.) 6383 frt 52 kr. 5) A már megítélt, ugy a jelen perrel járuló költségeket, utóbbiakat a per érdeme és összege iránti tekintettel elővélelmezve 573 frt 51 kr. Tehát összesen 35797 frt 6 kr. Az aradmegyei telekkönyvi törvényszék által 1864. évi 2645. sz. a. elrendelt s az évi okt. 29-én és nov. 7-én vezetett tárgyalás alkalmával alp. Vertán Antal ellenbeszédében a kereseti okmányolt tételek egyszerű bizonyitatlan tagadása mellett, mit csak egész átalánosságban tett, anélkül, hogy a tételeket pontonként megtámadta vagy bírálat alá vette volna — egyedüli és fő támaszát a 2. sz. a. beügyelt úgynevezett kölcsönös egyességre alapitotta, melylyela 2 pontban Emerling Ede ezen bérletre nézve minden jogairól lemondónak állíttatik. Ezen okirat keletkeztére nézve megkell említeni, mikép Emerling Ede látván a bérletből lett kivettetésekor, minő gazdálkodást kezd a gondnok, hogy biztos hiszemmel visszanyerendő leltára s a gazdaság odáig is végkép el ne pusztuljon, az akkor nyertes alperestől habár albérletkép visszaakarta venni a jószágot, s mivel ez az 50,000 frt cautiónak előállítását követelte, kényszerült bérlő társakról gondoskodni, s erre hajlandókul Félix testvéreket találta, kiknek közbejöttével köttetett azon előleges egyezkedés, melynek felhozott 2. pontja következőleg hangzik: „Én Emerling Ede ezennel ünnepélyesenkijelentem, s elismerem, hogy azon esetben, ha közöttem s fentemlitett bérlőtársak között az első pontban meghatározott idő, vagyis egy hó eltelte alatt az említett társas viszony bármely oknál fogva létre nem jöhetne, s megszűnne, ezen bérletre nézve minden néven nevezendő jogaimról ezennel lemondok, fentartván azonban mind én, mind pedig ifj. Vertán Antal, hogy ezen esetben a grófnőtől átvett leltár, ugy a most bíróilag Vertán Antal részére átadott leltár között számtételkor kiderülendő felesleg vagyis különbség bármelyik rész által követeltethessék." A válaszban felperes előrebocsátva, hogy alperesi részről a kereset adatai részint meg sem támadtattak, részint meg nem döntettek, hivatkozott nemcsak a fenebbi alperesi védelem befejezésére, s arra, miként általa nem a bérlemény, hanem a magántulajdonok követeltetnek, — de bemutatta az ott egyező Félix Ernő és Emil testvérek bizonyítványát is (GGr.), hogy az érdekelt egyességbeu csakis a szóban forgott, akkor szándokolt albérlet értetett, mert másról szó sem volt, de sőt egyéb jogok a befejező sorokban külön fentartattak. Viszonválaszában alp. csak azt vitatja, hogy Félix testvéreknek joguk nincs az általuk kötött egyességet magyarázni, hivatkozik a 4/. a. vezetett lemondására Emerling Edének Müller testvérek, Vertán Antal engedményeseinek javára a bérlői jogról, (de nem a magán tulajdonokról). Végbeszéd meg nem engedtetvén, egy utómegjegyzésben felp. csupán a személyes sértéseket utasitá vissza. Ezen 1864. nov. 7-én befejezett tárgyalás után 1865. oct. 26-án 4597. sz. a. Aradmegye telekkönyvi t ö rvé nys z ék e következő ítéletet hozott: „Felperes keresetével elutasitatik és tartozik ezen ítélet kézbesítésétől számítandó 15 nap alatt saját ügyvédjének Nagy Ferencznek 35 frtot és alperesi ügyvédnek Sulyok Mórnak 30 frtot perköltségként fizetni. — Elutasítandó volt felperes, mert a 2/. a. engedményben a közte