Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 71. szám

286 Büntető jogeset. Egy nőnek lövés következtében férje általi snlyos megsebesitése. (Vége.) A törvényszék előtt J á n d 1 y E d e orvos kihallgattatván, azt vallja, hogy ő H. Róbertet mint erőszakoskodó egyént ismeri, ki kiskorúsága alatt tetemes adósságokat tevén, hitelezőit megcsalta. Mi nejéveli viszonyát illeti, annyi tudomása van, hogy ö többnyire korcsmákban tivornyázott, s az időt vadászattal töltötte s feleségét napról napra elhanyagolta, s ennek bánásmódjával sok bánatot okozott, sőt az egyszer méreg által öngyilkosságot is megkisérlett, s csak orvosi segély mentette meg a haláltól. Állítja végre, hogy oct. 16-án H. Róbertet háza előtt állni látta, s egyszerre lövést hallott, mire kevés idomulva a csendőr parancsnok hozzájött mondván, hogy H. nejét meglőtte; — a sértett nőt megvizsgálva, tapasztalta, hogy az súlyosan van megsebesítve. UhlEde vallja: Egy éve, hogy Gralanthán mint vasúti pénztárnok alkalmazva van, alkalma levén H. Róberttel megismerkedni, ez őt házához hivta ; mintegy négy hóval ezelőtt H. nejemint házi barátnak elpanaszolá, hogy férjével egyenetlenségben élnek, s ő komolyan elhatározta férjétől elválni. Ezen benne helyezett bizalom bátoritá őt fel később irásilag tudakozni, megmaradt-e azon szándéka mellett, és csakugyan elakarja-e férjét kiállhatatlan természete miatt hagyni? De ezen levél férje H. kezébe került, kivel 3 nappal később találkozván, ez a tanút magához hivta sörözni és kártyázni, mire H. nejét is felkérték. Rövid idő múlva H. levett a fegyver állványról egy buzogányt, s azt elébe tevé, kérdvén, lehet-e ezzel embert ölni? mire tanú válaszolá,hogy minden esetre, csakhogy nem az ő kezével. Ezután H. az ajtót bekulcsolta, a buzogányt kezébe véve, azon kérdéses levél előmutatása mellett nyilvánitá, hogy most meg kell halnom. Tanú maga védelmére fokosa után nyúlt, de az összeütközést kikerülendő, azt ismét letette, s a megtámadás ellen magát csak karjával szándékozta védelmezni. Két izben sikerült is a buzogányt kezéből kicsikarni, de miután H. nyugodtabb tón, azt ismét visszaadta. Végre H. felugrott, előragadt egy pisztolyt, azt tanú előtt megtöltötte, és tanú homlokára tartá, tanú nyugodtan állt, nehogy huzalkodása közben a pisztoly véletlenül elsüljön; erre neje férje karjai közé veté magát és kérte, hogy ne csináljon szerencsétlenséget. H. letevé a pisztolyt, egy negyed óra múlva azonban ismét a buzogányt vette elő, azzal, mielőtt tanú lelki üdvösségeért ivott volna, tanú fejének ütött, de ez kezével az ütést feltartván, a buzogány eltört, s annak felső része tanú bal szemének ugorván, azt annyira megsértette, hogy azonnal vérzett. Most tanú türelmét vesztvén, közeledő ellenét mellénél visszalökte, és a szomszéd szobába futva, azt magára zárta, s az ablakon segítség után | kiáltozott, mire az azon udvarban lakó csendőr — szakaszvezető a konyhaajtót betörvén, tanút megszabadította, és a pisztolyokat magával vitte. Ezek befejezte után a tiszti ügyész H. Róbertre a bűnösséget kimondatni, s őt a törvényes büntetésbe sommás uton elmarasztatni kéri. Az ügynek tárgyalására kitűzött napon a már kihallgatottak beidéztetvén, vallomásaikat némi lényegtelen módosításokkal megerősítették. Ezután Pozson megye törvényszéke által 1865. decz. 16-án3058. sz. a. hozott Ítélettel vádlott vétkes vigyázatlanságból eredő életbiztonság elleni vétségben bűnösnek kimondatván, eddigi vizsgálati fogságának (egy hó) betudásával 6 havi egyszerű, saját költségén kitöltendő fogságra Ítéltetik, 23 frt 9 kr. vizsgálati és 52 frt orvosoltatási költségek megtérítésére is köteleztetvén. Indokok: Az 1865. decz. 8-án, s napló 6 ad 14. sz. orvosi látlelet és véleményből bebizonyosodott, hogy vádlott neje 1865. oct. 16. lőfegyverrel és pedig golyó által súlyosan megsebesíttetett, s csak a hirtelen ott termett orvosi segélynek és észszerűen alkalmazott orvosi ápolásnak köszönhető, hogy sértettnő azonnal el nem vérzett, s így az élet biztonság elleni vétség tárgyilagos tényálladéka begyőzve levén; vádlottnak meghitelesitett önkénytes vallomásából, ugy Mayerhoffer Károly mint tanú vallomásából bebizonyosodott az is, hogy az életbiztonság elleni vétségnek elkövetője, H. Róbert mig az iránt is figyelmeztetett és intetett, hogy ne lőjön, minélfogva az alanyi tényálladék is begyőzve levén; tekintettel vádlottnak rosz erkölcsi bizonyítványára, előéletére, s azon viszonyra, melyben sértettel állott; végre azon körülményre, hogy mint lőfegyverrel gyakran vadászónak az annál megkívántató elővigyázatban kiválólag jártasnak kellett volna lennie; — ellenben enyhitőleg elhanyagolt neveltetése folytán történt könnyelművé váltán kívül semmi körülmény fel nem hozható levén, a fentkitnodott büntetésben marasztalandó volt sat. Az ítélet kihirdettetvén, azt mi nd a tiszti ügyész, mind vádlott felebbezte. A kir. táblán iléllelell: „Vádlottnak tette a perbeli adatok nyomán kisebb beszámítás alá esvén, a reá kimondott hat havi fogság büntetés tartama a kiállott vizsgálati fogság beszámításával három hóra leszállittatik; ily változtatással egyebekben a megye törvényszék ítélete indokainál fogva helybenhagyatik, s a bünper irományok további törvényszerű eljárás végett illetőségéhez leküldetnek." (1866. mart. 3264. B. sz a). Ezen ítéletet ismét mind a tiszti ügyész, mind pedig vádlott felebbezte. Vádlott különösen azon okból, mert bűntényt el nem követett, s mégis börtönre ítéltetett : mert tette megítélésénél a törvénykezési gyakorlat mellőztetett, minthogy vétkes vigyázatlanság által okozott halál is enyhébben szokott büntettetni sat. A kir. Hétszem. táblán ítéltetett: „A kir. itélő táblaitélete az abban foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik és a bünper iratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (1866. j un. 7. 2648. B. sz a.) Jogeset. Előjegyzés igazolása s ennek alapján felszámított kártérítés iránt. Emerling Ede 1861. febr. 24-én kelt szerződéssel Kapdebó Zsigmond társaságában bérbe vette özv. G-yürky — Vay Erzsébet grófnétól a Temesmegyében fekvő Gyarmatba — Grizoda — Erzsébetházi jószágot 1861. Szt.György naptól 1870. Szt.-György napig terjedő időközre, mely alkalommal többek közt ifj. Vertán Antal az uradalmi fundus instructusért a bérlők által előállítani nem bírt 50,000 frt cautiót az ő aradmegyei Talpasi jószágára engedett betáblázással biztosította, — de kikötötte, hogy a bérlők a fizetési határidők letelte előtt két héttel fizetési készültségüket jelentsék, s másként magát a bérletből biztosithassa. Mindjárt az 1861. év nyarán Kabdebó Zsigmond a bértársaságból kilépett, maga helyett ugyan Bauszner