Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 70. szám

283 Más részt pedig, miután jelen esetben a fel folyamodó felek a panaszlott eljárásban magok is részt vettek, és abba tettleg befolytak, felfolyamodásukban előadott — különben is alaptalan— panaszuk megszűntnek tekintendő. — De feltéve, hogy a kir. it. táblának neheztelt végzése helyben hagyatnék, és a megosztozott örökösök közt az elébbi osztatlan állapot állitatnék helyre, miután ennek következése ujolag csak az lenne, hogy a birtok a közös birtokosok között beállott egyenetlenség miatt közösen nem lévén kezelhető, ismét és újra felosztassák; nincs ok reá, hogy az érdekelt felek legnagyobb részének megelégedésére nagy költséggel foganatositott osztály megsemmisittessék, és ugyan ilyen osztály ujabb költségek megtételével újra ejtessék meg. Büntető jogeset. Egy nőnek lövés következtében férje általi súlyos megsebesitése. H. Róbert galanthai földbirtokos vádoltatik, hogy ő puskalövés által nejét annyira megsebesítette, hogy felgyógyulása bizonytalan. Ez ügyben a járási szolgabíró által a vizsgálat megtétetvén, a vádlott, a sértett nő, és a tanuk kihallgattattak, kik is a tény iránt következő vallomást tettek : Mayerhofer Károly csendőr vallja, hogy 1865. oct. 16. d. e. 10—11 óra közt a csendőr laktanya előtt állván, tőle egy egyén H. Róbert lakását tudakolta; e közben H. Róbert vadászatra készülvén kijött a házból, mit látván az idegen, oda nyilatkozott, hogy ő is vele ki menni akarna vadászni, de puskája nincs, mire H.Róbert saját golyós puskáját a házból kihozatta. A puskáérti beküldés alkalmával az udvarba mentek, a fegyver kihozatván, még át sem adatott H.—nak, midőn tanú azon megjegyzést tette, váljon megvan-e töltve? mire H. vadász fegyveréből kihúzott töltőveszőt a golyós fegyverbe eresztette, s azt mondá, hogy az nines töltve. Erre csakhamar lövést hall, és rája a kertben nyögést. H. a vele levő idegennel a kertbe futottak, a tanú néhány lépésnyire utánok s ott látta, hogy H. neje megvan sebesítve, mire tanú orvosért futott. Vallja továbbá, hogy ő H. Róberttel egy udvarban lakván, nem tapasztalta, hogy a házas társak közt viszálkodás lett volna. Hogy H. Róbert nejére a lövést irányozta volna, azt nem mondhatja, sőt nem is gyanítja, az egészet vigyázatlanságból eredetinek tanúsítja. Zsamboki Mari vallja, hogy a kérdéses napon reggel látta, hogy H. Róbert neje sir, de miért, azt nem tudja. Dél felé H. Róbert vadászatra készült, s nejétől illendően elbúcsúzott; egy kis idő múlva azonban ismét visszajött, s egy gyermeket a puskáért beküldött a szobába, ki is a puskát H. Róbertnek átadta. Ez a puskát próbálgatta, mi közben a puska elsült és a kert ajtón keresztül a golyó H. nejét megsebesítette, kit a kertben, hová mindnyájan futottak, a földön ülve s jajgatva találtak. Orvosi segély alkalmazásakor tapasztalta tanú, hogy H. asszony az urát ágyától kergette; — állítja továbbá, hogy a házas társak között semmi viszályt nem vett észre. Mayerhoffer csendőr folytatólagosan még következő vallomást tett: Szept. havában H. Róberttel sörözni menvén, az azt nyilvánitá: hogy szeretne a vasúti pénztárnokkal találkozni egy levél miatt, melyet az nejének irt. A pénztárnok ekkor éppen a ház előtt haladt el, s H. Róberttel együtt ennek házába bementek. A tanú ezután haza menvén, körülbelől 11 óra tájban nagy zajra felébredt, és észrevette, hogy e zaj H. szobájából jön, oda sietett tehát, s a zárva talált ajtót betörte, s ott H. Róbertet nejével találta, a mellékszobából pedig valakinek segély kiáltását hallotta, s miután azon szoba ajtaja zárva volt, azt is hasonlólag felnyitotta, s az ottan lévő vasúti pénztárnokot, kinek arcza véres volt, megszabadította; ezután kérdezte tanú H. líóbertet,hogy mi történt, s az azt válaszolta, hogy csekélység az egész, s azért tanú e dolgot fel sem jelentette. H. Rób e rt vádlott önvallomása: Folyó évi octob. 16-án az iskola tanító ablakához jött, s ezzel együtt vadászatra elkészült, s minthogy Péter Ferencz korcsmárossal összebeszélt, hogy ő is ki jön vadászatra, ehhez mentek, hol is egy meszely bort megittak, itt mondotta az iskolatanítónak, hogyha vele jönni akar, a tegnap emiitett puskát neki átadja. Beszélgetés közben a ház udvarára értek, s ő Man József 13 éves fiút a puskáért beküldötte, ki a puskát kihozván, azt kezébe adta, s a fegyveren levő kapszlit, melyet ő mindenkor azért, hogy a puska cylindere rozsdát ne kapjon, tenni szokott — elsütni akarta. A csendőr parancsnok figyelmeztette, váljon a puska töltve van-e ? ezt megvizsgálva tapasztalta, hogy töltve nincs, miután a töltővessző annak csövébe egészen bement, ezzel a fegyvert felhúzta és elsütötte, a durranásra megijedt, de még jobban akkor, midőn sikoltást hallott, mire ő ijedten a sikoltás felé a kertnek tartván, annak ajtaját fölnyitva, nejét földön ülve találta, ki is mondván neki: „ugy-e fiam megijedtél," de ő kezével mutatván, mondá: „bennem van." Ezután nejét többekkel a szobába vitték, s a megérkezett orvost vádlott más szobába húzta, s kérdezte, nem lesz-e baja nejének, minthogy pedig az orvos ennek életéhez" kevés reményt nyújtott, egy nagy kést megragadva a másik szobába rohant, önmagát megölni akarta, s ebbeli szándékában több berohanó csendőr által akadályoztatott. H. Róbert nő vallja, hogy oct. 16-án férje vadászatra készült, stőle illendően elbúcsúzott, mondván, hogy az ebédet 2 órára készíteném. A ház ablaka előtt összejött a csendőr parancsnokkal, s egy idegen fiatal emberrel, ezután Péter Ferencz korcsmároshoz mentek, a honnan csakhamar visszatértek, s a kapuba beállottak, mely időben ő az udvaron végig a kertbe ment, s gondolta, hogy férje neki valamit mondani akar, hogy visszatért. A kertbe bemenve, kevés idő múlva a lövés megtörtént, s ő megsebesítve földre rogyott. Hogy férje a lövést szándékosan reá irányozta volna, azt nem gyanítja, jóllehet házas életök nem a legjobb volt, mert férje ritkán tartózkodott hon, s igen gyakran ki volt téve goromba bánás módjának, de hogy őt verte vagy agyonlövéssel fenyegette volna, azt nem mondhatja, egyedül egyszer, midőn ott hagyni akarta, a szobába visszatartotta, mondván: „meg fúlsz kutya." Vallja továbbá, hogy őt férje folytonosan zaklatta, kidobással fenyegette, s egyszer a szobában az ajtót reá zárva a legnagyobb szitkokkal, s a női szemérmet letipró szavakkal illette. Mult hóban egy levél miatt, melyet a vasúti pénztárnok elég gondatlanul hozzá intézett, azzal a házhoz jött, s azt megverte. Ezen vizsgálatok megtétele után az ügy a becsatolt erkölcsi bizonyitványnyal, mely szerint vádlott, mint könnyelmű és rosz hirben álló egyéniség állíttatik elő, nemkülönben a sértett nőről felvett látlelet, s orvosi véleménynyel, mely a sértést súlyos és életveszélyesnek állítja, és a helyrajzzala fenyítő törvényszékhez áttétetett. (Vége következik.)