Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 65. szám - A hatalom - jog? 7. [r.]

263 egyedül és kizárólag csak az ő részére hozatott, miután ő a zálogos keresetet a maga illetőségére nemcsak meg nem szoritotta, sőt épen az érdeklett vérrokonok nevében kezdett pert folytatta, s fejezte be, megczáfoltatván ; — annálfogva felpereseknek, mint a zálogváltóperben állott felperesek leszármazó utódainak, — alperes ellen sem külön zálogváltó osztályos pert kezdeni nem kellett, — sem kereseti joguk az ősis. ny. par. alapján alperesileg vitatott elévülés alá nem esik, de időelőttinek sem tekinthető, mert habár jelenleg alperes a megítélt zálogos javak birtokában nem lenne is, de miután ezen zálog a Lónyay örökösöknek már jogérvényesen megítéltetett, alperes pedig felpereseknek ezen Ítélet által nyert jogukat tagadásba vette, melynek döntő bizonysága a jelen per, — ugyanazért felpereseknek joguk támadt jelen per megindítására; — végre alperes által a tulajdonjog telekkönyvi feljegyzésének elmulasztása indokából merített ellenvetés bírói figyelembe vehető nem volt, mert ez harmadik jóhiszemű birtokosok ellen volna alkalmazható. Ezeknélfogva felperesek kereseti joga ezennel biróilag megállapíttatik ugyan, azonban nem az F. és 3/. a. megítélt 4% telek után 904 holdra nézve, hanem csak ennek feléből felperesekre a leszármazás szerint járuló illetőségre nézve ; mert felperesek előde Lónyay Annán kívül, annak testvére Lónyay Borbála ága is állott a fentebbiek szerint azon megnyert zálogváltó perben, s abban az alperesi részről 6. szám alatt becsatolt leszármazási tábla már biróilag is elfogadtatott; — igaz ugyan, hogy felperesi kifogás szerint a zálogváltó perben alperesként álló H.-Böszörmény város községe, mint idegen ellen megállapított leszármazás a jelen perben álló családbeliek tekintetében még nem oly elitélt dolog, hogy az mindenesetre zsinór mértékül szolgáljon, — azonban, miután felperesek azon leszármazás hiányait és valótlanságát sem fel nem hozták, sem nem igazolták, az ez úttal is elfogadandó volt; miértis felperesek részére egyedül Lónyay Anna ágáni illetőség volt megállapítható, és pedig miután felperesek határozottan azt állítanák, hogy Lónyay Anna ágán egyedül Majos István után vannak még leszármazó örökösök, s ezeken kívül máig is senki nem jelentkezett, sőt alperes ezeken kívül Lónyay Anna után egyéb még életben lévő örökösöket meg nem nevezett, és nem igazolt, de különben is ha ily örökösök léteznének — miután a fentkifejtettek szerint azon zálogper közös családi per lévén, alp. mások illetőségének egyedüli megtartására jogosítva nem volna: ugyanazért Lónyay Anna jogáni illetőség fel és alperesek között, mint Majos István örökösei közt állapittatik meg: jelesen az ezen perbeni okiratokkal kellőleg igazolt leszármazás nyomán a fentebbiek szerint megitélt 47/g telekből Lónyay Anna ágára felében eső illetményből Majos István fia Majos Péter után a jelen perben felperesként álló Majos Jánosnak és Majos Erzsébetnek illetőségük külön-külön egy tizenhatod részben, továbbá Majos István másik gyermeke, Majos Erzsébet Uray Sámuelné, illetőleg ennek gyermeke, Uray Anna, Vetésy Dánielné után Vetésy Piroska, és Vetésy Erzsébet, mégis Pongrácz Géza által képviselt Vetésy Katalin utáni kiskorú örökösöknek mint felpereseknek illetőségük külön-külön egy harminczketted részben, — végre Majos István harmadik gyermeke, Majos Charitas Osváth Lászlóné után ennek leánya Osváth Erzsébetet, Pongrácz Imrénét illető egy negyed részből az R. alatti okirat alapján % részbeni átruházás szerint gyermekeinek Pongrácz Gézának és Pongrácz Erzsébetnek mindkét tőjök illetősége öszvesen három tizenhatod részben, mindazáltal az annak utján meghatározandó terhek és költségek megtérítése mellett ezennel biróilag megállapíttatik; — megjegyeztetvén, hogy Majos István többi életben lévő örököseivel alperes a zálogper folyama alatt kiegyezkedett. Alperesi azon ellenvetés, hogy Majos Péter után több gyermek is maradt, s azok jelenleg is életben vannak, birói figyelembe vehető nem volt, mert a CC. alatti okirattal kellőleg igazoltatott az, hogy a ráczvidi zálogperből csakis annak a G. alatti leszármazási táblában megnevezett négy gyermekét illeti osztályrész, azért ezek illetősége, a fentebbi arányban volt j megállapítandó. — Továbbá Pongrácz Géza és Erzsébet tekintetében alperes ugyan azt állítja, hogy mivel az R. alatti okirat csak 1860. máj. 29-én hitelesíttetett a szolgabiróság által, s mivel a 7. és 13. sz. alatti leveleiben Pongrácz Géza még 1860. márt. 15-én is alperest ezen felperesek édes anyjával Pongrácz • Imrénével tett 11. sz. s 1854. aug. 3-án kelt egyezségben megállapított összegből az őtet illető mennyiség kifizetésére sürgette, s végre mivel a Pongrácz-féle elidegenített atyai javak pótlásául annak özvegye Osváth Erzsébeth a csengerujfalusi birtokot úgyis átengedte: ezen adatok oda mutatnak, hogy egy részről az R. alatti kártalanítási czim valótlan, más részről, hogy az R. alatti okirat nem 1854. máj. 28-án, hanem később Íratott, s azért hitelt nem érdemel;— azonban tekintve, hogy épen az R. alatti okirat határozott tartalma szerint Pongrácz Imréné gyermekeit illetett atyai ősi nevezetes javak kárpótlása fejében a ráczvidi perből ő reá eső illetőség % részén felül a csengeri javakat is fiának átengedte, tehát a kárpótlási czim az okirattal magával igazolva van, a többi felhozott körülmények pedig az R. alatti okirat előre keltezését épen nem, sőt azt igazolják, hogv Pongrácz Géza jelen per kezdete előtt is jogot tartott illetőségéhez, mit akkor az anyai 11. számú egyesség levél szerint alperestől készpénzben is hajlandó volt felvenni; — ugyanazért az alperesi ide vonatkozó ellenvetések figyelembe vehetők nem voltak. Ellenben felperesi azon kérelemnek, hogy a fentebbiek szerint megitélt ráczvidi puszta 4% telkéből illetőségük holdszám szerint határoztassék és természetben ítéltessék meg, helyt adni ezúttal azért nem lehetett, mivel alperesi tagadás ellenébe nem igazolták-azt, — hogy alperes a megnyert zálog tettleges birtokába is lépett volna, H.-Böszörmény város községe pedig a perben nem állván, ez ellen a kereset nem lett intézve; — de a felebbezés mellé csatolt NB. alatti okirat sem volt jelen ítélet hozásnál alapul vehető, mert alperesnek H.-Böszörmény nyel még a per folyta alatt állítólag kötött egyességi összeg megosztására a kereset intézve, vagy a per folytán oda változtatva nem volt, de különben is a felebbezés mellé csatolt, s az első bíróságnál az ítélet hozás előtt mégsem fordult okirata felülvizsgálásnál figyelembe vehető nem vala Ekkép az érdemre nézve az első birósági ítélet megváltoztatván, a becsomó1 zást illetőleg, ugy a perköltségekre nézve pedig jóváhaJ gyatván, a per illetőségéhez leküldetik. (1866. márt. 14. 1141. sz. a. Elő.: Zsömböry Gryörgy ktb.) 56. Kaan Samunak — Tüköry József ellen 8162 pfrt 18 kr. iránt újítva folytatott kártérítési perében ítéltetett: Ezen újított per eldöntésénél egyedül az jöhetvén tekintetbe, hogy felperesnek mennyire sikerült az M. alatti alapperben hozott N. és P. a. Ítéletek azon alapját, hogy felperes a történt fizetést be nem bizonyította, megdönteni, s az általa alperesnek adott érték leolvasását aj bizonyítékokkal begyőzni — erre vonatkozólag a felperes által U. V. W. X. AA. BB. alatt felhozott uj bizonyítékok a követelt egész éiték leolvasását