Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 62. szám

246 hasonlítása után kimutattatott, hogy vádlottá gyilkosság elkövetésénél jelen sem lehetett; s igy azon vád, hogy vádlott az előre elrejtett gyilkosok kezei közé vezette a néhai bárót — igaz nem lehet. UgyanisFövényesi Dániel, kinek vallomásával bizonyittatik, hogy vádlott a bárótól megválva, mikor ment haza, azt állítja, hogy az, a mikor az ő órája, mely a ref. templom tornyában lévő órával hajszálnyira egyformán járt, 8 órát ütött, még az óra ütés zúgása el nem mult, a midőn vádlottat haza futni hallotta ; továbbá Huberth Iván azt állítja, hogy ő testvérével, és Sz. ü-nel együtt ment a kérdéses este a casinóból 8 órakor haza, a mit onnan tud, mert Sz. D-től elválva, kinek szállása a tett helyén tul volt, és saját házához feltérve számlálta meg a ref. templom tornyának 8 ütését, tehát ugyanazon egyidőre esik Huberth Ivánnak hazamenetele a vádlott haza szaladásával. De, hogy ekkor még a báró nem volt megyilkolva — kitűnik onnan, mikép ref. pap Ignátz Károly azt állítja, hogy ő a midőn haza ment — útjában beszólott Sz. D-hez — a kit otthon talált, miből következik, hogy későbben ment haza, mint a mikor Huberth Iván Sz. D-től elválva haza ment, s midőn vádlott haza futott, — s még azután Sz. D-töl elmenve — haza mentében hallotta az ütéseket, mik ugy hangzottak, mintha élő testre intéztettek volna, — s azokat követett zuhanást. — Ezen tanuk vallomásainak összeegyeztetéséből tehát kitűnik, hogy a báró nem akkor gyilkoltatott meg, a mikor őt vádlott haza kisérte. A többi vádlottak védelmével jelen közlés írója nem ismeretes. Nem hiszi, hogy a Blumen feldnél talált levélben foglalt gyanús kifejezések megczáfolhatók lennének. Gerzon Adolf elleni vád azonban alig lehet bebizonyítva, mert ellene csak gyilkosságért már büntetve volt tanuk tanúskodnak, és pedig azok csak azután léptek fel, midőn 1000 frt jutalom igértetett a tettesek felfedezésére. Különben is ezen vádlott hitelt érdemlőleg bizonyítja, hogy a gyilkosság elkövetése idején Sz. Somlyótól mintegy két órányira fekvő Kárászteleken volt. — Hogy pedig Altmann Mózesné — és Láng Móricz miért peresittettek be, az épen be nem látható, mert az ellenök emelt vád nem látszik elégségesnek arra, hogy valaki bűnvádi eljárás alá vétessék. Ezen bűnügy nem annyira az elmondottakért feltűnő, mint aznn körülményért, miszerint a beperesitett iratokból láthatólag oly egyének ellen — kik beperesítve nincsenek — terhes gyanúk mutatkoznak, így például van tanú — a ki azt állítja, hogy egy Otománi úrtól — de a kinek nevét nem tudja, hallotta, mikép Sz.-Somlyón levén azon éjszaka egy izraelita vendéglőbe szállva, — s oda késő este bemenvén egy izraelita, a fogadósnak mondotta zsidóul: „Na megöltük a bárót" — mégis ez irányban semmi további nyomozódás nem tétetett. Továbbá a néhai báró szállása szomszédjában egy pandúr volt szálva, kire bebizonyult, hogy ugyanazon idő tájban — a mikor a báró meggyilkoltatott, a házból kiment, s félóráig kint volt; bebizonyult az is, hogy csákányát nem tudta előmutatni, — ez irányban sem tétetett további nyomozódás. Végre feltűnő, mikép a néhai báró körüli cselédek, úgymint a szakácsnéja, kocsissá, ennek leánya és legénye csak ugy felületesen kérdeztettek ki, egyszerűen intéztetvén hozzájok azon kérdés: hogy mit tudnak a báró meggyilkoltatásáról: holottépen azok a vizsgálat legközelebbi tárgyai leendettek. És különösen feltűnő, hogy ezen háziaknak vallomásaik nem is hitelesíttettek, azon okból, mivel akkori hollétök nem tudatik, holott rajtok kívül minden tanú meg volt található. Kiváló figyelmet érdemel ezen bűnügy azért is, mivel az már 1862. decz. 10-től folyik, s már 1863-ban az udv. Korlátnokság kötelességévé tette Szathmármegye bünfenyitő törvényszékének, hogy ezen bűnügyről minden 14 nap jelentést tegyen, és mégis daczára ennek — bár a per még 1865. jul. havában ítélet alá bocsáttatott, s bár felsőbb helyen ez iránt ismételt panaszok emeltettek — vádlottaknak nem sikerül ezen ügyben Ítéletet kieszközölhetni, s igy kénytelenek súlyos fogságukat tűrni, a mi főként H. első vádlottra, ki már negyedik éve szenvedi súlyos fogságát, annyival leverőbb, mivel fogsága ideje alatt — vagyonilag egészen tönkre jutott, neje pedig a sok szenvedések és nélkülözések következtében inlázban elhalt, és öt neveletlen gyermeke — minden szülői gondviselés nélkül csak mások adományaiból tengődnek. Jogeset. Lendvay Grábor s osztályos vérei mint felperesek i Alaksa József és érdektársai mint alperesek e. 1863 márt. 2-án 44. sz. a. beadott újított keresetlevelükben előadják, \ hogy végrendelet nélkül elhalt édes attyok Lendvay Grái bor holta után, néh. édes anyjukkal még 1337-ben az A. a. osztályos szerződésre léptek a megmaradt vagyon fel; osztása tárgyában, mely szerint a vagyont az 5 osztályos j rokon közt 5 egyenlő részben felosztván, az activ kötelezvényeket, egy rétet, egy db 3 kaszásnyi földet anyjuknak I hagytak élelmezésül,oly világos kikötéssel,hogy holta után ! ez ismét az öt osztályos rokonra essék vissza, ezt felperesek édes anyja a B. a. yégrendeletben is megerősité, sőt holta előtt e birtok felosztás határkövekkel is megjegyeztetett. Időközben azonban az egyik testvér Alaksa Mária a közös édes anyát magához csábítván, a C. a. ujabb végrendelet tételre vette rá, melyben az ennek javára a kérdéses rét és kaszállóról is intézkedett, mihez joga nem volt, mert az A. a. szerint a rendelkezési jogról világosan lemondott. Felperesek uj bizonyítványok alapján a pert ezennel megújítván, kérik a perújítást megengedtetni, a peres tért birói zár alá venni, alpereseket tárgyalásra megidézni, s az 1723: | 33. t. cz. Verb. II. R 77. czim, és Ulászló I. 52. t. cz. va[ lamint a H. T. K. I. R 59. cz. értelmében a C. a. végrendelet j 3-ik pontja megsemmisítése után, alpereseket a kérdéses { rét és szántóföld kiadásában, felperesek nevérei átiratási engedélyében, e birtoknak a közös anya halálától számítandó haszonvétele és perköltségekben elmarasztaltatni. A perújítás feletti tárgyalások befejezése után, a kért j perujitás alperesek ellenzése daczára végzésileg megengedI tetett; mire alp. elleniratukban a per érdemére előadják, j hogy az A. a. vagyonról a közös anya mint közszerzö szaj badon rendelkezhetett, mert csak oly feltét alatt igéré a j a rétet 5 gyermekének hagyni, ha neki minden gyerme k j éven kint 5 kila gabonát és 3 akó bort ad, mit ezek nem tevén, az örökségről lemondtak. Miértis felperest keresetével elutasitatni, s ki több érdektársai nevében minden megbízás nélkül lépett fel : az 1574: 34. t. cz. értelmében 25 ezüstgira pénzbírság s perköltségekben elmarasztaltatni kéri. Korponaszab. kir. város törvszéke által 1864. aug. 26-án 335. sz. a. ítéltetett: „Néh. szül. Báron özv. Lendvay Máriának 1857. apr. 7. keltsC. a. beperesitett végrendelete 3-ik pontjának azon része, melyben egy 3 kaszás rétet s ottan egy fél holdszántóföldet Alaksa Máriának hagyományozza, érvénytelenittetik, s ezen telkek az 1836. évben meghalálozott néhai id. Lendvay Grá-