Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 61. szám - A hatalom - jog? 5. [r.]

242 kölese által tiszteletbea részesült volna, s mi a szükség nagy pillanatában, elég hatályos tekintélyével léphetett volna a nép elkeseredettsége, s a veszélyezett királyi szék közé. A trón fentartása nemcsak megszűnt közérdek lenni: sőt ellenkezőleg, a közérdek egyedüli sikeres oltalma: az erőszakos és hatalmaskodó király elmozdításában, s az örökösödési rend felforgatásában kerestetett. Egyike állott be azon végzetes időszakoknak, melyeket a népek életében gonoszság, könnyelműség s butaság idéznek elő, midőn a haza iránti kötelesség, s az uralkodó iránti hűség kiegyeulithetlen ellentétekké mesterkélteinek; s midőn a szentesitett hatalmak erkölcsi varázsukat — s ezzel hatályukat veszitve; az állam élete s a közboldogság, az anyagi erő ingatag hullámai közé sodortatik. A mindent lefoglaló és elkobzó prerogativára: a prerogativát lefogl aló és elkobzó nép-erő felelt. Saunders tanát, mely szerint: „ajoggali visszaélés által, elvesz ajog": romboló következetességgel sajátította el, és alkalmazta a tömeg merev logicája. Midőn illegitim volt minden, mi a királyi szék környezetében lélegzett, s törvénytelen mindaz, mi onnan származott: nem maradhatott el, hogy az illegitimitás és törvénytelenség viszsugára a trónra is elterjedjen, s a hitében és jogaiban megsértett nemzetnek haragja, vitális erejének teljes megfeszítésével rohanja meg a jogtalanság és féktelenség, a közveszély gyűlölt menhelyét. A királyt nem védelmezte a jog sérthetetlen fensége által önmagában is elég erős erkölcsi hatalom. Az anyagi hatalom pedig, az indulatoknak ellene felköltött vihara által — egy lendülettel elporlasztatott. Adatok a jászkansági törvénykezési állapot ismertetéséhez. T. J. kunszentmártoni lakos ugyan e városi összesítve kezelt árvapénztárba egy 1858. jun. 28-án kelt kötelezvénynél fogva — melyben az osztr. pptás szerinti rövid utu eljárás kiköttetett — 1000 pfrttal tartozik, mely árvapénztári követelés P. F. nagykorúvá vált árvának örökségi tőkéje törlesztéséül közigazgatási uton átengedményeztetett. P. F. engedményes sommás szóbeli keresetet indított Kun-Szt.-Márton város bírósága előtt, s ezen keresetre a tárgyalás 1866. jan. 24-ik napjára kitüzetvén, a felek megidézése elrendeltetett. A tárgyalás napján alperes fél, mert neki a keresetlevél 2-od példánya az 1836: XX. t. cz. 9. §-a értelmében kézbesítve nem volt, meg nem jelent, s igy a keresetlevél első és másod példányának a tárgyalási jegyzőkönyvhöz történt bemelléklése után a nélkül, hogy a kézbesítés rendes megtörténte, és az illetőségnek az 1863. szept. 19-én 12848. sz. a. kelt udvari rendelet értelmébeni megvizsgálása előrebocsájtatott volna, az első bíróság következőleg itélt: „Felp. keresetétől elmozdittatik, mert ily árva tőkék egyes adósoknak fel nem moudhatók, és a nagykorú árvák pénze az egész árvatömegből kiadandó." Ezen ítélet fel és alperessel nem kihirdetés által, hanem írásban közöltetett. Vesztes felperes ezen Ítéletet sérelmesnek találván, anélkül, hogy ellene felebbezését azonnal bejelenteni — az írásban lett közlésnél fogva — alkalma lett volna, a kézbesítéstől számított 8 nap alattsemmiségi panaszszal egybekötött felebbezési indokait benyújtotta, melyek elfogadtatván, anélkül, hogy azok másod példánya alperessel közöltetett volna, az összes periratokkal együtta Jászk u n kerül, törv ényszékhez felI terjesztettek, hol 1866. jun. 4-én következő ítélet I helyesebben végzés hozatott: „A Jászkun kerületek részéről sat. ítéltetett: ,VÍT» sz. Alperes T. J. tartozik felperesnek a kereseti 1050 frt összeget s 25 frt perköltséget ez ítélet kézbesítésétől számítandó 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni; mert alperes jelen keresetnek f. é. jan. 24-én tartott tárgyalásán, bár erre a kézbesítési ív tanúsítása szerint kellően megidéztetett, sem személyesen, sem képviselve meg nem jelent, ennélfogva felperesnek kereseti előadását, s eredeti kötvény nyel támogatott követelését valónak és begyőzöttnek elfogadni, alperest az 1836 : XX. 10. 11. §-ai értelmében makacsságból a kereseti 1050 frt tőke tartozás, s mint vesztes felet az okozott költség megfizetésében elmarasztalni, ellenben a csak tárgyaláskor kért kamatokat mellőzni kellett, miután az ezekben is elmarasztalás a keresetlevélben nem kéretett. Ekként az első bíróság 57. számú ítélete megváltóztatván, illetőleg az ország b. ért. 104. § - a 6. po n tj a alap j án m e g se m m isi te t vén, e másod bírósági ítélet az összes periratokkal a felek előtti kihirdetés*) és végrehajtó biró kinevezése végett az első bírósághoz oly hozzáadással küldetik meg, hogy mivel vett hivatalos jelentés és a tanácskozási jegyzőkönyv szerint az első bírósági ítéletet szavazattöbbséggel érvényre emelt tanácstagok hivatalukban sem felsőbbségileg megerősítve, sem esküvel kötelezve nem lévén, Zsigmond 1435. I. Ulászló 1492. XXXIII. és az 1836: XX. 7. §-a szerint jogérvényes bíráskodás gyakorlására fe 1jogositva nem voltak, jogositatlan fellépésük nyilvánvaló vétségnek tekintendő s e miatt az o. é. 110. vtk. 140. 141. §-a értelmében felperes kérelme folytán az ennek okozott kár és költség megtérítéséül 45 frt 83 krban mérsékelt összegnek felperes részére ez ítélet kihirdetésétől számítandó 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe melletti megfizetésében elmarasztaltatnak s egyszersmind mindaddig, miga törvényes biráskodhatási kellékekkel ellátva nem leendnek, a biráskodásbani részvételtől eltiltatna k, erről az illető kerületi hatosáé: a szükséges intézkedések megtétele végett értesitetvén." Ezen, csak egyedül a jegyző aláírásával ellátott másodbirósági ítélet az első bíróság által 227. sz. a. nem kihirdetés, hanem irásbani közlés mellett tudattatott a peres felekkel. A temérdek ellentmondást, eljárási és formahiányokat,az id. törv. szab. 109. § a és az 1840: XV. t. cz. II. R. 140. §-ának ily módoni félremagyarázását sat. nem szükség itt egyenként elsorolni, mert ezeket a fentebbiekből az is látja, ki a törvény elemeinek csak primitív fogalmával is bir. Azon alap hiányát azonban, melyre a Jászkun kerületi törvényszék mint másodbiróság ítéletét alapítani vélte, csak futólag is ki kell tüntetnünk. Ezen másodbiróság ugyanis a fentebb közlött első birósági ítéletet, mert az első bíróság bíráskodási joggal felruházva nem volt, az id. törv. szab. 104. §-a 6. pontja alapján megsemmisítette. Ha tehát a megsemmisítést kimondotta, akkor az ideigl. törv. szab. 109. §-a világos szavainál fogva a periratokat ujabbi törvényszerű eljárás foganatosítása végett az első bírósághoz kellett volna küldenie, nem pedig az érdembe bocsájtkozva az első bíróság hatásköréhez tartozó makacssági végzést oly eljárásra fektetve hozni, melyet önmaga semmisített meg. Alperes ezen ítélet, helyesebben végzés ellen semmi*) Fentebb kézbesítés.