Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 61. szám - A hatalom - jog? 5. [r.]

Pest, 1866. kedd ang. 7. 61. szám. Nyolezadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom ; A hatalom — jog ? V. — Adatok a ja'szkunsa'gi törvénykezési állapot ismertetéséhez. — Büntetőjogi eset. (Folyt.) — Hiv. tndnivaló. A hatalom — jog ? Csemegi Károly ügyvéd úrtól. V. Ha a ,,természeti társada 1 om-1an" em­berei az állam atomizálásával készítik elö a ,,kifogy­hatatlan boldogság és szeretet" terét, mig el­járásuk methodusa, a rendszeresen fejlődött elleni engesz­telhetlen gyűlölet által van áthatva: ez legalább meg­fejthető. Ők a létező viszonyok tökéletes lerombolására állapítják számításaikat; nekik az „e 1 ő i t é 1 e t e k és rög­eszmék" végleges kiirtása nélkülözhetlen kellék. De hogy a legitimitás, a történetből származó, s az állam intézményében gyökeresülő kormány, hasonló me­thodust követ; hogy a törvény által élő, s az intézmények tiszteletében erkölcsi fenségét és biztositékát találó hata­lom, saját alapjának összezuzásában, a törvény iránti tisz­teletlenségben, ennek ereje gyöngitésében, s a vele közös és feloszthatatlan jogon alapuló ha­talmak megvetésében keresi érvényesülését és ha­tályát: ezt csak az fogja tisztán megérteni, ki a szeren­csétlenségek okai megfejtésében nemcsak az emberek in­dulatát, hanem ezek rövid látását is figyelembe veszi. „Ha vak lovat fognak az állam ko esi j áb a: a felfordulás kikerülhetlen!" E találó szavakra fakadtTa 11 ey ran d azon időben, midó'n az épen oly bűnös mint esztelen Pollignac-mi­niszterium interdictum alá helyezte Francziaországot, s az alkotmány által alapított jogos hatalmak erőszakos leszorítása által, az alkotmány-ellenes hatalmak felkelé­sére a jelszót kiadta! j,A történelem tényei kettős tekintetben hasznosittatnak a theoreticai államtudomány által. Először: mint bizonyítékai a már meg­állapított tételek igazságának. Másodszor: mint anyag, melyből uj szabályok kifejt­hető k."1) Az elhirhedett Cabal minisztériumot illeti azon hí­zelgő tan feltalálásának dicsősége, mely szerint: „a tör­vények felfüggesztésének joga, a királyi prerogativában rejlő jogot képez."2) A Stuar­tok makacs büszkesége nagyon is hajlandó volt ez elvet elfogadni, s az uralkodás legfőbb dogmájává felavatni. E tan érvényét elismerve: nem lett volna Angliában többé jog, melyet a prerogativa tul nem szárnyalt, s nem lett volna törvény, mely a létrehozása körüli küzdelem fárad­ságát megérdemlé. Egy nappal a meghozatal után felfüg­geszthető lett volna minden törvény, eltürülhetőa parlia­ment; az imént kivívott ,,Habeas corpus acta" a legsarkalatosb jogokkal, az állam létét az uralkodás for­máját, a hatalmak jogkörét megállapító intézményekkel együtt — a király tetszése szerint egy tollvonással ha­tálytalanithatók lettek volna. ^Mohl: Staatsrecht, Völkerrecht, Politik II küt. 3 lap. a) George Wingrove Cooke : The Hy3tory of Party. 1. Köt. 18 lap. A Stuartok szerencsétlensége volt, hogy a felfor­gatás e durva sophisraáját elhitték, s ebből kiindulva, az ellenszenvet alkotmány-ellenes forralataik ellen, a parlia­mentek ellenmondását, a költséges és lealázó, s az ország érdekével összeütköző háborúk és szövetségek elleni felszó­lást, a kérelmezési jogot, sőt magát a passiv ellentállást is, a királyi jog elleni vétkes merényletnek bélyegezték és üldözték. És ki hitte volna, midőn Montmouth és Ar­gyl kivégeztetése után, a teljhatalom soha nem képzelt fényében ragyogott a királyi nap; ki hitte volna akkor, hogy a sötétség oly közel van, s hogy alig néhány év — és a Stuartok végleges bukása változhatlanul befejezett tény lesz! A hol meghonosul a jogállapot, ott nem hiányozha­tik az annak fentartását eszközlő szervezet sem; — s még inkább mint a külső szervezet által, tartatik fel a közsza­badság azon szellem által, melyet a jog magával létre hoz, s az idők viszontagságain keresztül fejleszt és erősit. E szellem természetes kifolyása azon tisztelet, mely az al­kotmánynyal azon tényezőkre is átszármazik, melyek a nemzet keblében élő jogot külsőleg is fentartják, s azt előmozditólag a stagnatiótól, ellentállólag — más ténye­zők túlterjeszkedésétől megoltalmazzák. A két utolsó Stuart hatalmaskodása, elkeseredett harezba keverte a királyságot e nemzeti érzelemmel; s a természet-ellenes harcz végzetessé vált azon felfogás által, mely a „hajthatlanságo t,u a királyi becsület változ­hatlan követelményének állitá fel. Ezen absolut követel­mény ellenében szemközt helyeztetett a másik fél ép oly hajthatlan merevsége s a „passiv obedience" tértve­szitve, egyidőre aWhigek és Toryk, az Anglica­nusok és Dissenterek egymás elleni gyűlölete, a kö­zös veszélylyel fenyegetőző prerogativa elleni egye­sülésben olvadt fel. Hasztalan rejtődzött a királyi hatalom bérelt jogá­szai mögé; s ezek legtudósabb de legelvetemültebb tagja Saunders, hasztalan sietett a „Verwir kung" tanával a nép jogérzetében sülyedett királyi tekintély segélyére. A nép morogva nézte, mint szállják meg a vidékeket az önkény szolgái; s biróságok nevezete alatt mint rajong­nak vándorlókobzóbizottságok szerteszét: j o g­vesztettnek hazudva egyik testületet a másik után ; egyik várost a másik után ; elkobozva London városá­nak közjogilag szentesült ősi kiváltságát; kifosztva azt törvény és idő által biztosított jelleméből; csupán azért: mert közjogilag bírt helyzetét nem akará a féktelen ha­talom dőre tévelygéseinek eszközéül aljasitani. — A hami­sitott esküdtszékek következetesen folytatták gyalázatos munkájukat; Jef frey irtózatos hűséggel teljesítette vé­res megbízatását: de a szellem nem levén elfogható, a durva erőszak érintésétől távol esett, s mindinkább foko­zott ingerültséggel csapdosott fel az önkény központjáig. Az eredmény ismeretes. A trón elhagyatva természetes támaszaitól, semmit sem foglalt maga körében, mi a törvény vagy a nép er­61

Next

/
Thumbnails
Contents