Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 58. szám

231 az istállós lovaknak becsárát hitelesen ki nem mutatta. De végre elmozdítandó volt felp azon kérelmétől is, mely szerint az 1. sz. a. atyai végrendeletnek 11. pontja alapján a Mérey József elleni 3095 vtfrtos peres keresetnek egy negyed részét, vagyis 309 pfrtokat és 30 krtés ezeknek kamatjait magának megítéltetni kérte, alp. pedig az ezen czim alatti fizetéstől felmentendő volt. Mert az idézett 1. sz. végrendeletnek 11. pontjában felperesnek a Mérey József e. 3095 frt iránti pernek, ha megnyeretik — egy negyedrésze levén hagyva, a 10. sz. a. felhozott örök bevallás, illetőleg egyesség nem ezen pernek, hanem egy másnak, t. i. a pósteleki birtokot érdeklőnek tárgyára vonatkozik, s az emiitett örükbevalló levélben érintett összeg vagyis 2000 vfrt ennek lejében alperes, mint atyja meghatalmazottja által vétetvén fel, felp. azt, hogy a 3/. a. bizonyítvány szerinti per az 1. sz. végrendelet 11. pontjának tárgyát képezi, s hogy az akár bíróilag akár egyességileg id. Szily Ádám vagy ennek hagyományosai részére kedvezőleg eldöntetett, s annak tárgya alp. kezeihez jutott volna — be nem bizonyította, a 10. sz. örökbevallásban emiitett pernek tárgya pedig az l.sz. végrendeletben felperesnek nem hagyományoztatott; ezeknélfogva felp. a 309 pfrt s ennek kamatjai iránti követelésével elmozdítandó, s alp. ennek megfizetése alól felmentendő volt. A költségeket illetőleg, minthogy teljesítési perekben akur. döntvények 151. lapján 3. pont alatti döntvény szerint a költségek megítélhetők nem volnának — azok kölcsönösen megszüntettek. Kelt mint fent." Ezen ítéletet mindkét fél felebbezte: Felperes felebbezett; mert az Ítélet által a gyermekei részére követelt gazdasági eszközöktől, illetőleg azoknak árától helytelenül üttetett el, — mert a közanya alpereshez Izsákra menvén lakni, hol csakis alperesnek volt gazdasága, s a közanyát is csak azért vette magához, hogy azzal együtt minden más apai hagyatéki tárgyakat magához vehessen,s egyedül használhasson,s azokat alp. leltár nélkül vévén át,azok árának osztály alá bocsátásával tartozik. Hogy pedig azon tárgyak megvoltak-e a közanya halálakor, az nem kérdés, mert az apai végrendelet szerint minden hagyatéki javaknak csonkítás nélkül kellvén maradniok, azokért csakis alp. mint ki azokat magához vette, felelős. Sérelmes továbbá az Ítélet a drávafoki birtok árából követelt részre nézve is, mert az 1844. máj. 16-án lefizetett 1000 pfrt továbbá is megmaradt a végrendelet 10. pontjának tárgyául, mert atyjok ezen idő után tett két pótvégrendeletében, noha azokban a legkisebb tárgyakra is kiterjeszkedik — a drávafoki hagyományt nem érinti, sőt határozottan kitette, hogy „a többire nézve ezentúl is megerősíti végrendeletét." S ezen kérdéses 1000 pfitnak attyuk által halálos ágyában lett felvételét alp. nem igazolván, azt csakis alp. vette fel. De még inkább nem állhat meg az Ítéletnek a többi 11000 frt iránti intézkedése sem, mert alp. által amaz összegből 1845. nov. 15-én felvett 2000 pfrt felében kamataival együtt felperest illeti; hogy ezen összeget a közös anyának adta volna,azt felp. tagadja, de ha ugy volna is, a végrendelet 10. pontja szerint tudhatta alp. hogy az anyát azapailag hagyományozott javaknak csak haszonvétele illeti, s ezen 2000 frtért alp. annyival is inkább felelős, mert az anya halálákor maradhatott javakat is egyedül ő, s pedig minden leltározás nélkül tartóztatta le magának. A llOOOfrtnak felét alp. 5500 frttal felvette, ez tehát az ő illetőségébe betudandó, másik fele pedig a közanya halála óta számítandó 6% kamatokkal felperesnek fizetendő. — A. végrendelet, szerint pereket folytatni s a kint lévő tőkéket beszedni egyedül alp. tartozván, ezért neki a végrendeleti 10. pont szerint 1000 frt külön hagyományoztatott. A méneses lovakat illetőleg a 2/. a. iratra alperest felmentő Ítéletet hozni törvény szerint nem lehetett volna, mert azon irat valósággal hamis, s melyet a legjobb esetben is az apa és anya aláírásait előttemező tanuk nem létében törvény szerint teljes próbának venni nem lehetett, s attyuk azon 1844. szept. 18-án kelt irat után oct. 13-án még egy pótvégrendeletet tett, melyben az érintett tárgyakon felül a többire nézve, tehát a méneses lovak eladására nézve is végrendeletét pótlékával együtt megerősítette, s így legrosszabb esetben is a méneses lovaknak, 2/. a. 4000vfrtban megállapított ára felében, a közanya halálától számítandó 6°/0 haniataival együtt gyermekeit illeti. A többi lovakra nézve a perben előadottak, s igazoltak szerint gyermekei részére kedvező Ítéletet vár. Végre a Mérey-féle egyességi összegnek alp. általi felvételét a történt örök felvallással, s magának Méreynek későbbi levelével eléggé igazolta. Alperes semmiségi panasszal kapcsolatos felebbezésében előadja, miszerint itéletileg el van ismerve, hogy anyjától annak 5/. a. meghatalmazása folytán a 4/. a. kötvényben foglalt tartozásokat jogosan felvehette az illető adósoktól, s hogy a nyert fizetéseket 6/. szerint mindig anyjának kézbesítette, mégis a 4 . a. kötvényben jegyzett 1-ső tétel kivételével a többi tételekben foglalt 3500 pfrt terhére rovatott. 1847. óta az illető adósoktól, mint a most is kezeinél levő 4/. a. kötvény tanúsítja, mit sem vett fel. A perbeni tárgyalások becsomózása után tudomására jutott azon körülményt be nem jelenthette, hogy Tallián János 1853. vagy 1854-ben a 4/. a. kötvény szerint még bátralevő tartozást úrbéri kárpótlási kötvényekben Somogy megye törvényszéke letéti hivatalánál lefizette, mit aztán nem sokára felp. a közte és Tallián János közt kötött egyesség folytán alp. hire s tudta nélkül a letéti hivatalból kivett, mely általa felvett összegről és annak kamatairól tehát felp. számolni tartozik ; de ezenkívül a néh. Nagy István örököseitől a 7/. a. egyességben foglalt azon drávafoki résznek 4000 frtra menő árát is felvette felperes, mely iránt Szily Teréz sikertelenül perlekedett, s mely összeg alperest illeti. Miértis a részben sérelmes Ítéletnek megváltoztatásával felperest keresetével elmozditatni kéri. (Vége következik.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 21. Halász Józsefnek, Sugár Jakab e. 184 frt 20 kr. munkabér s járulékai iránti perében ítéltetett: Felp. B. a. felhívott és Jf8»', sz. a kihallgatott tanúi, névszerinti Tutkó Pálné, Szentiványi Zsigmond,Kiss János, Derzsák János, Ruscsak András azt, hogy felp. az összes asztalos munkára vállalkozó Tutkó Pállal együtt, alperes tudtával és beleegyezésével, a kérdéses asztalos munkát elkészítette, hogy felperes nem segédkép, hanem legényeivel, mint mestertárs , dolgozott , hogy felperestől részfizetéseket is nyert, bizonyitván, — és Friedmann Sámuel arról, hogy őt maga az alperes az asztalos munka felének elvállalásávál megkínálta, tanúskodván, — ezen bizonylatok mellett tehát, de az üzlet természeténél fogva is, minthogy a munkabér rendesen csak teljesítés után szokott fizettetni; minthogy az alperes által 4/. 5/. alatt felmutatott nyugták ily fizetést igazolnak, és alperes azt, hogy Tutkó Pálnak az egész munka-