Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 58. szám

230 felebbviteli beaduiány ezen netne csak kivül neveztessék semmiségi panasznak. 3) Ha a beadmány a semmiségi ok határozott előadását nem tartalmazza, az semmiségi panasz nem lévén, az első bíróság által is hivatalból visszautasittathassék éppen ugv, mint visszautasittatnak általa az elkésve beadott felebbezvények. Ellenben 4) Az ezen törvényes kellekkel ellátott semmiségi panaszt, ha az törvényes időben beadatott, az alsó biró felterjeszteni tartozzék, miután az állítólagos semmiségi okok megbirálására csak a felsőbb bíróság lehet illetékes. 5) Ha a másodbiróság az e. b. végzés ellen beadott semmiségi panaszt félrevetette, illetőleg az e. b. végzést helvbenhagyta, az e. bíróság eljárása ellen további semmiségi panasznak a harmad bírósághoz hely ne adassék, miután erre nézve már a 2-ik instantja a semmitő bíróság hatáskörét gyakorolván, ezen bíróság tekintélyével összeegyeztethetőnek, de egyátalában szükségesnek sem találjuk, hogy az iránt, váljon a 2. instantia a semmitő bíróság hatáskörét törvényesen gyakorolta-e? mintegyellenőrküdésül a harmadbiróság határozzon, az igazságszolgáltatásra nézve szerintünk elég garantiát nyújtván az első és 2-od bíróság határozatainak a szóban forgó kérdés iránti öszhangzása. Mindazonáltal 6) Helyét találjuk a másodbirósági határozat ellen beadott semmiségi panasznak még azon esetben is, ha azzal az e. b. végzés helybenhagyatik, mert a másodbiróság eljárása, illetőleg határozata ellen is foroghatván fen semmiségi okok, s ily esetben ezen eljárás, illetőleg határozat semmis lévén, csak a harmadbiróság hatásköréhez tartozhatik ezen semmiségi okokat megbírálni, azon esetben,ha azok csakugyan fen forognak, a másodbiróság határozatát megsemmisíteni és a másodbiróságot a hiba jóvátételére, s uj határozat hozatalára utasítani. 7) A semmiségi panasz a végrehajtást, s átalában az odaítélt jog birtokbavételének eszközlését ne gátolja, következőleg az odaítélt eskü is, daczára a semmiségi panasznak, letétethessék, miután ily esetben a végrehajtás az eskü letétele nélkül nem eszközölhető. Ezt azért említjük meg különösen, mert már előfordultak esetek, melyekben az eskü letétele a semmiségi panasz folytán felfüggesztetett, noha abban mind a 3 instantia egyetért, hogy az ideigl. törv. szabályok L r. 102. § a szerint a helybenhagyó másodbirósági határozat ellen közbevetett további felebbezés a harmadbirósághoz, a végrehajtást, s átalában az odaítélt jog birtokbavételének eszközlését nem gátolja, miből önként folyik, hogy az odaítélt eskü a határozat jogerőre emelkedése után, oaczára a semmiségi panasznak, letehető, mert e nélkül az odaítélt jog birtokba nem vétethetik, s a végrehajtás nem eszközöltethetik. Végre: 8) Ha a semmiségi panasz teljesen alaptalannak bizonyul be, a semmisítést kérő fél, illetőleg annak képviselője, mint ki a felsőbb bíróságokat tévútra vezetni iparkodott, pénzbirsággal fenyíttessék meg. Ily szabályok, erről megvagyunk győződ ve, aseminiségi panaszok sáskaseregét a törvénykezés mezejéiól rögtön elfogják seperni, mint ezt máskép nem is érdemlik; mert oly esetek, melyekben a törvényes eljárási formák valóban megsértetnének, legalább az e. b. váltótörvényszékeknél bizony alig — a kir. váltófeltörvényszéknél pedig egyátalában nem szoktak előfordulni. Ajánljuk tehát a fentebbi pontokat törvényhozásunk figyelmébe, mórt a mindennapi tapasztalás alapján mondhatjuk, hogy a/Mii állapot, melybe a törvén y| kezésafelebbezésnek korlátlan szabadsága, s az ezen szép joggali büntetlen visszaélés által jutott, valóban már elviselhetetlenné válik! Jogeset. Végrendelet teljesítése. A hagyatéki ingóságok egyik örökös által minden leltározás nélküli elhordatása folytán, főkép ha az azok elárnsitásával is párosait, azillető felelőség terhe alá esik. Alperes a kamatok terhe alul felmentendő oly tőke Btán, mely csak becslő eskü folytán volt kideríthető. A közanyát végrendeletileg csak a haszonvétel Illetvén, ha mégis az egyik örökös annak a tőkevagyon egy részét is kifizetné, az csak az ő felelőségére esik. (Folytatás.) A ker. tábla Ítéletének további indokolása igy szól: „Felperes továbbá azon keresetétől, mely szerint az 1. sz. anyai végrendelet 8. pontja alapján a közös atya által hagyományozott lovak ára fejében 8948 pfrtot és 20 ki t az ezek utáni kamatokkal együtt megítéltetni kérte, elmozdítandó, és alp. eczim alatti követeléstől felmentendő volt. Mert ámbátor igaz ugyan, hogy a felek közös attya id. Szily Ádám az 1844. márt. 27-én kelt és neje szül. Szekeres Erzsébet a felek közös annya által is aláirt, ezen perhez 1. sz. a. zárt végrendeletében, jelesen annak 8-ik pontjában felperes Szily Antal és az alperes Szily Ádám fi és leány gyermekeinek hagyományozta, s felperesnek az alp. által tagadásba nem vett állítása szerint ugyancsak felperesnek 7, az alperesnek 5 gyermeke levén, a kérdéses lovakból felperesnek gyermekeit 7 tizenkettedrész, alperesnek magzatjait pedig 5 tizenkettedrész illetné, azonban a kérdéses lovak nagyobb része méneses, kisebb része pedig istállós lovakból állván: alp. Szily Ádám által e perhez •//. a. eredetben csatolt, néhai attya id. Szily Ádám és ennek neje a feleknek közös annya Szekeres Erzsébet neveik tulajdon aláírásával ellátott, 1844. szept. 18-án, tehát az 1. sz. a. végrendelet után jóval | később kelt elismervényi okmányból, — mely ellen felmerült aggályok a büntető törvényszék 5. A. a. végzése által eloszlattak, világosan kiderül, miszerint a rendelkező atya id. Szily Ádám a bodorfai pusztán találtató ménesét, mintegy 40 dbból álló lovait Ádám fiának az e perbeni alperesnek 4000 vfrtért eladta, s ezen összegnek kamatját 240 frtban felvette, a tőkét pedig holta után elengedte, s mindezekbe a közös anya is beleegyezett. A többi 8 dbból álló istállós lovakat illetőleg, eltekintve attól, hogy ezen lovak közül kettő a perben kihallgatott tanuk vallomásai szerint, a közös anyának tulajdona levén, ez által öregségük miatt eladattak, s ennek ebbeli tetteért alp. mindazért, hogy anyja irányában őrködni köteles nem volt mindazért, hogy az említett lovak vagy ló árának kezeihez lett juttatása nem bizonyittatván — felelni nem tartoznék ; eltekintve attól, hogy a tanuk vallomása szerint egy lónak a közös anya életébeni eldöglése kétségtelenül bebizonyíttatott, — továbbá, hogy a 3 . a. tanúnak vallomása, mely szerint alperes a kérdéses istállós lovak közül négyet atyjától megvett, s azokat a Montreali herczeg számára eladott, alperes ebbeli állításainak igazolására ha nem is teljes, de legalább félpróbát nyújtana, — az pedig, hogy az úgynevezett paripalovat maga a felp. Izsákon átvette, a többszer idézett 15|. 16, '. a tanuk eléggé igazolnák, egyébkint pedig felp. magasem tagadná, hogy számára Bodorfan a ménesből két befogni való ló maradt, tehát ő három lónak birtokába jutott; — eltekintve tehát mindezektől, ha felperesnek a legjobb esetben is az istállós lovak árának cziiue alatt alp. ellen még követelése lehetne, az azért sem volna megitélliető. mert sem a méneses, sem