Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 57. szám

227 az ügy érdemére vonatkozó legfőbb törvényszéki határo- . zatnak vagyis döntvénynek helye nem is lehet, azon egy- | szerű okból, mert ily esetben — mint már fentebb is ki- | fejtettük— a legfőbb törvényszéknek az ügy érdeméhez szólni még alkalma sincs, törvényes hatásköre csak odáig terjedvén, hogy a panaszolt semmiségi okokat megbirálja, s ha olyanok csakugyan fenforognak, az alsó bírósági végzések megsemmisítése mellett, az alsó bírónak az általa elkövetett eljárási forma hibák kijavítását, s annak alapján uj határozat hozatalát meghagyja, üe ez egyszerű meghagyás, nem pedig jogkérdések iránti döntvény. Ily meghagyásnak tartozik az alsó biró megfelelni, köteles például az érdekelt bírósági tagot a tanácskozásból kizárni, avagy a legfőbb törvényszék által szükségesnek talált tárgyalást megtartani, s annak alapján uj határozatot hozni, mint ez a jelen esetben is történt; de ezen uj határozat hozatala első sorban őt il 1 etvén, abban saját meggyőződését követni, s a törvényt, melynek értelme iráat kétsége nincs, ugy alkalmazni, miként azt ő érti, nemcsak jogában, de a törvény által előirt szoros kötelességében is áll, csak igy érethetvén el a véleményre nézve egymástól független 3 instantia felállításának czélja, hogy felebbezés esetében igazságosnak és törvényesnek az tartassák, miben két instantia egyetért, vagy mit eltérés esetében a legfőbb törvényszék kimond. Mind ezekkel ugy hisszük bőven kimutattuk, hogy jelen esetben semmiségi ok fen nem forgott, miértis nézetünk szerint a semmiségi panasz egyszerűen visszautasítandó lett volna. (Vége következik.) Jogeset. Végrendelet teljesítése. A hagyatéki ingóságok egyik örökös által minden leltározás nélküli elhordatása folytán főkép ha az azok elárusitásával is párosult, az illető felelőség terhe alá esik. Alperes a kamatok terhe alól felmentendő oly tőke után, mely csak becslő eskü folytán volt kiderithető. A közanyát végrendele tiíeg csak a haszonvétel illetvén, ha mégis az egyik örökös annak a tőkevagyon egy részét is kifizetné, az csak az ő felelőségére esik. Szily Antal úgyis mint gyermekei természetes és törvényes gyám és gon dnoka — Szily Ádám e. az atyai végrendeletnek teljesítése, s az ebben felperesnek és gyermekeinek tett hagyományok, illetőleg azok 16057 frt 37 krra rugó árának, sezen összegtől a közanya szül. Szekeres Erzsébet halálától vagyis 1850. mart. 19-től járó 6°l0 kamatok és járulékai végett még 1851 jul. 26-án a pesti volt cs. kir. orsz. törvszék előtt pert indított, — mely per befejeztetvén, 1862. mart. 31-kén Pestmegye törvszéke által 577.sz.a. elitélés végett a dunáninneni kir. ker. táblához átküldetett; mely ügyben nevezett ker. tábla 1865. máj. 31-én 619. sz.a. kelt ítéletével alperest a drávafoki birtok 12000 pftot tevő eladási árának fejében 4725 frt. tőke s attól 1850 mart. 19-től járó 6% kamat megfizetésében elmarasztalta, egyebekben pedig felperest kérelmétől elmozdította a következő indokoknál fogva: „Az alperes kifogásának, melynél fogva az imént emiitett pert azért, mert ahoz az 1-ső számú végrendelet eredetben nem csatoltatott —leszállitatni kívánja — hely nem adathatott, mert alp. felperesnek abbeli állítását, miszerint az említett végrendeletnek eredetije az alperesnél létezik, s ezt felp. ügyvédjének ugyanaz alp. maga is felmutatta — nem tagadván, azt, hogy az ezen perhez csatolt másolatnak tartalma az eredetinek tartalmától bárcsak egyes szavakban is különböznék, avagy ezen másolat bármi tekintetben aggályos volna, ki nem mutatta, sőt nem is állította, s ennélfogva fentebbi kifogása oly nyomatékosnak, hogy e miatt azon pernek eldöntése késleltethetnék — nem tekinthető. — A gazdasági eszközökre nézve felp. jelen keresetével vagy azért is áltáljában elutasítandó volt, mert mindezen tárgyakat id. Szily Ádám özvegye magához átvitetvén, ezen, mint elhasználható és minden leltározás nélkül maradt tárgyak az özvegy asszony haláláig el is használtathattak , különben pedig az, hogy ezen tárgyak az özvegy asszony halálakor még fen voltak , semmivel sincs kimutatva. — Alperes Szily Ádám a drávafoki birtok eladási árából 4725 o. é. frtnak és ezek kamatjainak, felp. részére leendő lefizetésében elmarasztalandó,— felp. pedig abbeli kérésétől, mely szerint alperest az imént emiitett összegen felül ugyancsak e czim alatt még 1500 pfrtban és ezeknek kamatjaiban elmarasztaltatni kéri, elmozdítandó volt; mert 1-ör az l.sz. a. beperesitett végrendelet 10. pontja szerint, a feleknek végrendeletileg rendelkező közös atyja néh. id. Szily Ádám a drávafoki perben mindazt, miről rendelkezhetett, jelesen a perbeli költségeket és a két testvértől Antaltól és Gáspártól szerzett összeget és annak kamatjait, az e perbeni felperesnek és alperesnek egyenlő részekben hagyományozván, s ebbeli rendelkezését potvégrendeletében vissza nem vonván, sőt megerősítvén, kétséget nem szenved, de maga az alp. által is hallgatng elismertetett, hogy az említett drávafoki per tárgyának maga a rendelkező atya által a 7. sz. oklevél tanúsága szerint 12000 frtért történt eladási árából felperes Szily Antalt, jelesen a feleknek atyja által testvéreitől Antaltól és Gáspártól szerzett ama per tárgyának két harmadrészéből vagyis 8000 pfrtból egy fele rész, vagyis 4000 pfrt; — a rendelkező atyát örökségképen illető egy harmadrészből vagyis 4000 frtból pedig egy hatod rész vagyis 666 pfrt 40 kr. és miután a 8. 9. sz. a. okmányok szerint testvéreinek Szily Ambrusnak és Dienesnek hasonló két hatodrészeit megvette, ezek fejében 1333 pfrt 20 kr. összesen tehát 6000 pft illetné. Minthogy azonban a rendelkező atya id. Szily Ádám imént emiitett 12000 ft eladási összegből, mint ez a 4/. a. kötelezvény és 7.sz. a. egyességlevél ugyanazon egy napon kelt tartalmának összeegyeztetéséből kiderül, hogy 1000 pfrtot önmaga felvett, s ezen sommáról alp. felelni nem tartozik, a hátramaradt 11000 frt pedig néh. Nagy Istvánnak Ország Francziska hitvesétől származott, s az id. Szily Ádámmal a 7. sz. oklevélben kiegyezett örökösei által kiadott 4/. a. kötelezvény szerint bizonyos meghatározott határidőkben fizetendők 4evén, ezen összegből alp. ifj. Szily Ádám mint anyjának Szekeres Erzsébetnek az 5/. a. szerinti meghatalmazottja által 2000 pfrt 1845. nov. 15-én az egész 11000 pfrtos tartozásnak ugyanazon évi szt. Mihály napjáig járó kamatjaival együtt felvétetett, és a felek közös anyjának (ki éltefogytáig az 1-sö sz. végrendelet 13. pontja szerint a rendelkező után maradt javak haszonélvezője volt) valóságosan általadatott, tehát ezen összegre nézve alp. maga felelősséggel szintén nem tartozik, és a mennyiben az iránt felperesnek keresete volna, azt a közös anya hagyatékában öröklöttek ellen érvényesíteni szabadságára hagyatik, — e szerint a 12000 frt eladási árból csak 9000 pfrt maradván hátra, miután alp. ezen utóbbi öszvegből saját beismerése szerint több részletekben összesen 3500 pftokat, mint any jának meghatalmazottja csakugyan felvett, és ebbeli elismerése a 4/. a. kötelezvényen olvasható jegyzetekkel is