Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 57. szám

226 rábbival homlokegyenest ellenkező határozat fog hozatni. De hasonló eset forgott-e fen a jelen ügyben? Alakszerü­leg itt is megtörtént ugyan, mit a törvény setnmiségi ese­tekben rendel; ugyanis az alsó bírósági végzések meg­semmisíttettek, s az első bíróság uj tárgyalás megtartására és a kifejlendőkhöz képest uj határozat hozatalára utasít­tatott. De hát történt-e az első tárgyalásnál formasértés? Éppen nem. Hiszen ezt a megsemmisítést kérő fél sem pa­naszolta, és a hétszem. táblai határozatban sem tétetik ez iránt legkissebb érintés. Mily alapon lett tehát uj tárgya­lás megtartása elrendelve, s mi czélja volt ezen rendelet­nek? A szóban forgó peres kérdés az első tárgyalásnál is kellőleg meg lón vitatva, ugy hogy a tárgyalási jegyző­könyv a bírónak egy alapos Ítélet hozatalára elégséges tájékozást nyújtott. A második tárgyalás csak annyiban különbözik az elsőtől, hogy amabban a legfelsőbb határo­zattal pervesztessé lett alperes a szóban forgó kérdést még bővebben kifejtette, s különösen a Hétszem. táblai hatá­rozat érveit megczáfolni iparkodott. De váljon ezen hatá­rozat megbirálása volt-e feladata az uj tárgyalásnak? Bizo­nyára nem. A tárgyalásnak a peres kérdések kellő megvi­tatásánál más feladata nem lehet; ez pedig jelen esetben az első tárgyalásnál is megtörtént, noha természetesen a h. t. határozat érveire való tekintet nélkül, mely határo­zat akkoron még nem is létezett. Ebből látjuk, hogy az nj tárgyalás által mi hiba sem volt jóvá teendő s jóvá te­hető azon egyszerű okból, mert az első tárgyalásnál hiba nem is tétetett. De tán maga az érdemleges határozat szenved valamely formahiányban? Ezt sem mondhatni. A tanács szabályszerüleg volt alkotva, érdekelt tag abban nem vett részt, s a bíróság a tárgyalás alapján akképen határozott, mint az idevonatkozó törvényrendeleteket meg­győződése s legjobb tudománya szerint értelmezte. Ezen értelmezést a legfőbb törvszék hibásnak tarthatja, de ezen eltérő nézet nem nyújt jogos alapot arra, hogy az alsó bí­rónak meghagyassák, miszerint az ügyben nem a maga meggyőződése, hanem a legfőbb törvszék felfogása sze­rint határozzon. Ily pressio az alsó biró meggyőződésére nem volna a bírói függetlenséggel összeegyeztethető. S ha az alsó biró ezen függetlenséget megóvandó, a második határozatnál is nem a felső bíróság nézetét, hanem ismét csak saját meggyőződését veszi alapul, mit tennie nemcsak jogában, de kötelességében is áll, akkor a megsemmisítés tényének hatály nélkül kell maradni, s ilyen eljárás csak­ugyan anomália volna. A jelen esetben az eljáró biróság az uj határozat hozatalánál a korábbitól eltérőleg a Hét­szem, tábla nézetéhez alkalmazkodott; tehette ezt azon czélból, hogy ismerve a legfőbb törvényszéknek e kérdés körüli nézetét, a további felebbezésre okot ne szolgáltas­son, mely netáni czél el is éretett, mert azuj határozatban az alperes daczára annak, hogy pervesztessé lőn, megnyu­godott; — vagy abban is fekhetik eredete azeltérő hatá­rozatnak, hogy véletlenül oly tagok vettek részt a tanács ülésben, kiknek meggyőződésük a Hétszem. tábla felfo­gásával találkozott. De tegyük felazon lehető esetet, hogy ugy az első, mint a másodbiróság azon meggyőződéstől, melyen az első határozat alapult, el nem térhetvén, felpe­rest keresetétől másodízben is elmozdították volna; — tehetik vala pedig ezt annyival jogosabban, mert két egy­behangzó határozat esetében a legfőbb törvényszék nem mint felebbviteli, hanem semmiségi panasz folytán csakis mint semmitő törvényszék gyakorolhat törvényes befo­lyást ;azaz csak afelett határozhat, váljon fennforognak-e a panaszolt semmiségi okok ? Ha nem, akkor a semmiségi panaszt egyszerűen visszautasítja: ha igen,akkor az alsó­birósági határozatokat megsemmisitvén, az alsó birót a hibák kijavítására, s a kifejlendőkhöz képest uj határozat­hozatalra utasítja. De ennél tovább nem mehet; az ügy érdeméhez szólni hivatva nincs, következőleg irányt sem adhat erre nézve az alsó bírónak azon esetben, ha az alsó bíróságoktól eltérő nézetben van, mert az érdembeni ha­tározathozatal mindaddig, mig eltérő alsó bírósági hatá­rozatok esetében felebbvitel utján az ügy a legfőbb tör­vényszékhez mint felebbviteli bírósághoz nem kerül, csakis az alsó biróságokat illeti. Ez tisztán illetőségi kérdés, s valamint a felső biró az alsónak végzését azon esetben, ha abban a felek meg­nyugszanak, meg nem váltóztathafja, ha azt még oly helytelennek és igazságtalannak tartaná is, ép oly ke­véssé változtathatja meg a legfőbb törvényszék a két egybehangzó alsó bírósági határozatot, ha törvényes semmiségi ok fen nem forog, még azon esetben sem, ha az alsóbirósági végzéseket még oly helyteleneknek tartaná is. Kérdjük már most,mi történt volna akkor,ha a fent­érintett eset csakugyan beállott, és az alsó bíróságok a fentebbiek alapján első határozatukhoz továbbá is ragasz­kodtak volna? Váljon ismét lettek volna-e az alsó bírósági határozatok megsemmisítendők ? Vagy azt fogná valaki tán vitatni, hogy a Hétszem. táblának ez ügyben hozott határozata az óvásközlés kérdésében döntvény erejével birván, azzal ellenkezőleg az alsó bíróságok már nem is határozhatnak? Hogye kérdésre megfelelhessünk, legyen szabad a döntvény értelmét s annak joghatályát ele­meznünk, Ha a másodbiróság az első biróság végzését megváltóztatja, az az eset forog fenn, hogy ezen két biró­ság bizonyos törvényt külömbözően értelmez. Ez esetben felebbezés folytán a legfőbb törvényszék dönt az iránt, mikép kelljen ezen bizonyos törvényt érteni. íme! ez a döntvény szó eredete. De ezen döntő erővel a legfőbb törvényszéki határozat ugy az alsó bíróságokra, mint a felekre nézve csak a fenforgó esetben bir. Ilyenkor az alsó biró meggyőződése érintetlenül marad, s a birói függet­lenség mi sérelmet sem szenved, mert a legfelsőbb biró nem semmisiti meg az alsó bírósági végzéseket, nem kény­szeríti, mert nem is kényszeritheti az alsó birót arra, hogy bizonyos törvényt ugy alkalmazzon, mint azt a legfelsőbb biró értelmezi, hanem a dolog érdeméhez szólván, maga mondja ki végleges jogérvénnyel, hogy a fenforgó eset­ben melyik félnek van igaza. De hogy ily döntvény az alsó biróra nézve más hasonló esetekben is kötelező erő­vel birna, illetőleg, hogy az alsó biró köteles volna más hasonló esetekben már nem a maga meggyőződése, ha­nem a legfőbb törvényszéknek a fenforgó esetben kimon­dott nézete szerint határozni, azt semmikép sem ismerhet­jük el, mert ez erőszak lenne a biró meggyőződésén, ez megsemmisítené az alsó bíróságoknak törvényben gyö­keredző függetlenségét, melyek a legnevezetesebb jogi kérdésekben csak a legfőbb törvényszék gyönge viszhang­ját képeznék. De azért ily döntvények fontosságát más analóg esetekre nézve is korántsem ismerjük félre, mert sokszor az alsó birónak kalauzul szolgál oly esetekben, midőn az alkalmazandó törvény előtte kétséges. De ha ilyenkor az alsó biró a felső biró nézetét magáévá teszi, ez nem kényszer, hanem capacitatió folytán történik, s e két tényező közt igen nagy a különbség! Áttérve már most azon másik esetre, midőn a másod­biróság az első biró végzését helybenhagyja, s az ügy semmiségi panasz folytán a legfőbb törvényszék elébe ke­rül — mint ez az itt közlött perben is történt— ily esetben

Next

/
Thumbnails
Contents