Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 56. szám

223 megtagadni. Egyébiránt megjegyzi, hogy a kereset el is késett, mert a fának lefoglalása 1861. jul. 24. s az osztr. törvény hatálya alatt történt, mely szerint felp. keresetét 30 nap alatt megindítani köteles lett volna; a magyar törvények visszaállításának és az id. törv. szab. életbeséptetésének kihirdetése Somogyoi egyében csak 1861. aug. hóban történvén. Válasz. Alp. nem tagadja, hogy a sajkákra felrakott fát lefoglalta, hogy pedig ezen fát felp. Sehertől megvette, tanúsítja a D. a. szerződés. Alp. Seher elleni követelését a törvény rendes utján tartozott volna érvényesíteni, de a fát önhatalmúlag lefoglalni jogában nem állott. Az elévülési kifogás nem áll, mert felp. 1861. jul. 24. a visszahelyezést csakis az 1807: 13. t. cz. alapján kérhette, mely törvény szerint az egy év alatt kérhető, a mely idő még el nem telt. Kéri alperest a lefoglalt sajkák és dongák visszaadásában, a mi ha természetben nem történhetnék, azok árában, a dongákért akóját 45 krral számítva és a két sajkát 70 írtjával, továbbá a C. a. kár s költségben elmarasztaltatni. Viszonválasz. Alp. foglalást el nem követett, mert Seher Mátyás csak a kötelezettség teljesítése után juthatván a fa birtokába: tehát birtokban még nem volt, s így alp. saját birtokán foglalást nem tehetett. Tagadja azon semmivel sem igazolt felperesi állítást, hogy 3000 db donga foglaltatott volna le. Az osztr. törvények mindaddig kötelezők voltak, mig a honi törvények a törvényhozás által vissza nem állíttattak, s e szerint a kereset elévült. Az eljáró szolgabíró 1862. aug. 25-én hozott ítéletével a felperesi keresetet, mint az osztrák törvények szerint elévültét leszállította, mely ítélet S omogy megye törvszéke által is 1863. febr. 7-én 340. sz a. hozott ítélettel helybenhagyatott. Ez ellen felp. a keresetben már kifejtett okok alapján felebbezést adott be, mire a kir. it. táblán végeztetett: „Az ausztr. prtás szabályai az ideig. törv. szab. mult 1861. jul. 23 napjára kitűzött életbeléptetésével hatályon kivül helyeztetvén, minthogy a felperesileg panaszlott ténynek m. 1861. jul. 23. napján, és így a hazai törvények életbeléptetése utáni időben lett elkövetése alp. részről sem vonatik kétségbe, az alsóbb bíróságoknak a felp. kereset leszállítása érdemében hozott ítéletei feloldatván, felperesnek kereshetőségi joga megállapíttatik, s a per az 1802: 23. és 1807: 13. t. cz. értelmébeni további szabályszerű eljárás végett illetőségéhez visszaküldetik." (1863. jul. 23. 4382. P. sz. a.) A per az első bír óságho z visszakerülvén, ez által 1865. máj. 20-án következőleg ítéltetett: „Alp. tartozik felperesnek 1861. jul. 24-én elfoglalt 3000 db dongafát, két sajkát természetben visszaadni, 90 frt kárt, 102 frt perköltségét, vagy ha a visszaadás természetben eszközölhető nem lenne, a 3000 db dongáért dbját 50 krral számítva 1500 frtokat, két sajkáért 140 frtot 8 nap alatt végrehajtás terhe alatt lefizetni. Mert: panaszlott a foglalást nem tagadta, sőt azon nyilatkozatával, hogy erre jogosítva volt, azt nyíltan beismerte; mert kétségtelen, hógy panaszlott a K. a. szerződés szerint 223 holdon találtató fát Seher Mátyásnak eladott, és így ha panaszlottnak Seher Mátyáson követelése volt, azt ezen érvényesíthette, de más tulajdonának önkénytes és önhatalmú elfoglalása által magát kielégíteni jogosítva nem volt, miértis a visszahelyezés elrendelendő, mi ha természetben eszközölhető nem lenne; az 1807: 13. 3. §. rendelete szerint az ítéletben meghatározott módoni kár és költségeknek panaszlott általi megtérítése kimondandó volt. Kelt mint fent," Alp. felebbezése folytán Somogymegye törvszéke által 1865. sze pt. 1-én 3339. sz. a. ítélettel az e. b. ítélete azon módosítással hagyatott helyben, hogy az alp. által erőszakkal elvett 3000 db dongafának dbja nem 50, hanem csak 45 krjával levén számítandó, ezért nem 1500, hanem csak 1350 frt leszen fizetendő, miután felperes is csak 45 krt kért darabjáért megítéltetni. Ezen ítélet ellen alp. ismét felebbezett, melyben a perben előadattak alapján a kereset alóli felmentetését kérte. A kir. táblán ítéltetett: „Felp. a Seher Mátyás és alp. között létrejött adásvevési szerződés alapján, említett Seher Mátyással kötött D. a. vétel-szeződés által, a keresetbe vett fakészletekhez tulajdoni jogot szerezvén — s ezeknek a Seher Mátyás által elvállalt, s maga utján érvényesítendő kötelezettségek nem teljesítése indokából lett önhatalmú lefoglalására, alp. jogosítva nemievén; a megyetörvszékének ítélete az ügy érdemére és a lefoglalt dongafák és sajkák meg nem léte esetében megállapított kártérítési összeg becsárára nézve helybenhagyatik, — a mivel sem igazolt 90 frt kártéritési összeg megfizetése terhétől azonban alp. ez uton felmentetik és a perköltségek 63 frt 35 krra mérsókeltetnek, s a per törvszerü intézkedések végett illetőségéhez leküldetik." (1865. decz. 29. 19169. P. sz. a.) Ezen Ítéletet mindkét fél felebbezte. Felp. felebbezett. mert a kár meg nem ítéltetett, noha alp. nem tagadta, hogy felperesnek a Dráva partjára kihordott fakészletét elfoglalta, valamint sem a dongafák mennyisége, sem a költségek iránt kifogást nem tett; ennélfogva kéri az 1807: 13. t.cz.értelmében kár és költségekben alperestelmarasztaltatni. Alp. felebbezett, mert ő az erdőt oly feltétel alatt adta el Sehernek, hogy az a kiirtandó területet és a rajta volt fa árát kifizeti, de a fát a kifizetés előtt el nem vitetheti. Seher Mátyás azonban felperessel összejátszva ebbeli jogát felperesre átruházta, következőleg felperest mint Seher engedményesét a kötelezettség szintén terheli. Helytelen a kir. táblai ítélet azon indokolása, hogy Seher Mátyás a D. a. szerződésnél fogva a fakószlethez tulajdoni jogot nyert, mivel azt csak átvétel által szerezhette volna meg, a szerződésnél fogva pedig csak birtokhozi jogot nyert, a birtokban tehát még nem lóvén, csak a szerződés teljesítését követelhette. Azon körülmény, hogy a fák feldolgozását megengedte, még átadásnak nem tekinthető, mert az irtás máskép nem lett volna eszközölhető, a fa azonban csak a kifizetés után lett volna átadandó. Ezeknélfogva kéri magát felmentetni. A kir. Hétszem. táblán ítéltetett : ,,A kir. it. táblának ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik, s a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik." (1866. máj. 12. 6550. P. sz. a.) Knriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 20. Özv. Kállay Ignácznő szül. br. Szepessy Júlia felperesnek, Kállay Péter s több alperesek ellen, a Kállay nemzetség mezőtúri javai 1 '6 rész jövedelmébe visszahelyezés és mulasztott haszonvételek iránti uj bizonyítékok